Iszonyat jó érzés, amikor egy külföldi promóter keres meg minket, hogy jön az egyik zenekara Budapestre, szeretnénk-e menni a bulira, szeretnénk-e interjút, stb. Ilyenkor én rendszerint rábólintok, hiszen ez kiváló alkalom olyan bandák megismerésére, akik esetleg eddig kiestek a látókörömből, mindezt pedig a lehető legszemélyesebb formában tehetem meg: hogy beszélgetek velük. Így került képbe az Acres, akik már most az egyik legszimpatikusabb zenekarrá emelkedtek a szememben. Ráadásul szinte tökéletes koncertet adtak! (Fotók: Acres Facebook)
Persze nem nullkilométeresen mentem a Dürer Kertbe, hiszen a Burning Throne-t, az Acres idei albumát jópárszor megpörgettem, már most biztos vagyok benne, hogy az év egyik legjobb teljesítménye között könyvelem majd el a korongot. Szóval ahogy csattogtam be a Dürerbe, akkor villant be a gondolat: basszus, mióta itt van a 'Kert, eddig összesen egy alkalommal fordultam meg a falai között. Nagyon max kétszer, de akkor az egyik alkalomra nem emlékszek. Érkezés, kontakt a turnémenedzserrel, interjú (hamarosan olvashatjátok majd, hihetetlen jó arcok voltak a srácok!), aztán mire leértem a kisterembe, már javában tolta az Icenap.
Icenapéket már régóta el akartam csípni, mert a zenéjük hangulata nagyon bejön. Frankón tolták a nem olyan hatalmas közönség előtt, bár a gitárok, főleg Kádár Robié nagyon eltűntek a keverésben. Egyébként ez megmaradt az egész este folyamán, valahogy a keverő környékén nem szerették a hathúrosokat felhúzni megfelelő hangerőre. Akárhol álltam, nem javult a helyzet. Viszont ennek ellenére is pozitív élményként könyvelem el az "első randit", ezentúl dolgozok majd rajta, hogy többször láthassam Icenapéket.
Egy hosszasabb átszerelés következett, mint kiderült, a Skywalker legénysége úgy esett be a kezdésre, elhúzódott az utazás a dallamos hardcore-t nyomató négyesnek. A beállással, mindennel együtt negyed óra késéssel megkezdett fellépés habár pont a csúszás miatt eléggé kurta volt, mégis hatalmas hangulatot keltettek a törött lábú gitárossal kiálló csehek, szívesen hallgattam volna még őket kicsit tovább is. Akárhogy is, tényleg iszonyat szimpatikus srácoknak tűntek, akik nem csak kötelező lőzungként lövöldözik, hogy mennyire jó itt lenni és mennyire hálásak a közönségnek. Látszott rajtuk, hogy tényleg kiteszik szívüket-lelküket, hogy jól érezze magát a 30-40 főnél nem nagyobb nézőtábor. Mivel őket is először láttam élőben, csupán pár dalt hallottam tőlük előzetesben, kimondottan számokat nem tudok mondani, de az biztos, hogy aki ott volt, maradandó és pozitív élményként élte meg ezt a körülbelül 25-30 percnyi hangulatos és jó értelemben vett érzelmes zúzást. Igen, a depresszió is egy érzelem.
Gyors átpakolás és ismerős arcok érkeztek a deszkákra, belekezdett az Acres. A srácok nem sokat gatyáztak, egyből a friss lemez két ütőkártyájával (melyik nem az?) robbantották a szettet, a korong címadójával és az Into Flames-zel. Sajnos itt is tartotta magát a korábban megfigyelt probléma, a két hathúrosból alig lehetett valamit hallani, pedig az nem lett volna éppen hátrányos. Ráadásul ahogy láttam, vonalból hangosították őket, szóval még el sem veszhetett a jel a mikrofon és az erősítő között. Na, mindegy is. A háromnegyed órás, tízdalos műsorban egyértelműen a friss anyag kapta a főszerepet, de a többi lemezük is tiszteletét tette, legalább egy-egy dal erejéig. Tényleg, ha a gitárok jobban kihallatszódtak volna, olyan bika mód veszett lett volna ez a fellépés, hogy azóta is az államat keresném, viszont így is (nem akarom ismételni magam, de) pozitív emlékként raktároztam el ezt a koncertet. Jó, Ben néha egy kicsit hamiskás volt, de ezt betudom annak, hogy már tíz napja zsinórban koncerteznek és hát nehéz úgy énekelni, ha nem hallod, mire kell.
Amúgy kár, hogy nem volt hosszabb mondjuk még negyed órával, de ezt nem én döntöm el, viszont ennek ellenére is le a kalappal a srácok előtt, olyan hangulatot keltettek bennem, amit régen éltem már át koncerten. A tömény és szomorkás, de mégis éteri zenével, amivel megajándékoztak minket ezen az estén én személy szerint nem tudtam betelni, de legalább volt min gondolkodni, volt mit emészteni, miközben egy taktikai merch-ölés után elhagytam a Dürert és elindultam hazafelé. Biztos vagyok benne, hogy a hangosítási kellemetlenségek ellenére is többen hasonlóan feltöltődve távoztak onnan. Kétlem, hogy nem.
Köszönöm, hogy ott lehettem!
