Annyira hihetetlen, hogy tizenöt éve kényelmetlenül érezzük magunkat, minden egyes alkalommal, ha meghallgatjuk az egyik legalapabb magyar rock/metal lemezt. Annyira nehéz, hogy már nem aktív az Isten Háta Mögött. Lehetetlen elképzelni, hogy ne emlékezzünk meg A Kényelmetlen Lemezről, ha már jubileumi születésnapja van. 

Annyira bennem van az emlék, nosztalgia faktor következik. Elnézést kérek a story-ért, de hát így történt. Anno 2008-ban még nem telefonnal jártam a mellékhelyiségbe, ha komolyabb dolgom volt, hanem mindig be volt készítve valamilyen újság. Teljesen emlékszem, hogy a Rockinformban volt cikk arról, hogy megjelent a stoner/bölcsészmetal Isten Háta Mögött legújabb, harmadik lemeze, amit mindenképpen hallania kell az embernek. Ekkor már kacérkodtam A Szokásos Hátborzongató Kora Reggeli Ordítás anyagával, így egyértelmű volt, hogy dolgom végeztével, irány a Hammer és megveszem ezt a lemezt, legyen bármilyen is. Ezek után történt az, hogy estére az eddigi kacérkodás átment szerelembe, és totál belebolondultam Pálinkás Tamás és zenekara dalaiba.

Innentől kezdve, ha Budapesten játszottak és tehettem, ott voltam. Hazánkban véleményem szerint az elmúlt húszon X évben két zenekar volt, akik lehettek volna akkorák, mint akár a Tankcsapda. Ez a kettő a Watch My Dying és az Isten Háta Mögött. És itt jön a képbe, amit mindig mondok. A befutáshoz nem kell tehetség, csak szerencse! Miért?

Itt van két totálisan tehetséges zenekar és egyiknek sem sikerült az a szintugrás, amire amúgy hivatottak lennének. A WMD persze nehezebb eset a nehezebben befogadható gitárok miatt, de Gábor szövegei sokkal könnyebben emészthetőek, mint Pálinkás úr szövegei, ellenben az ordítás/ hörgés továbbra sem a kereskedelmi rádiók kincsesbányája. Az IHM pedig Tamásunk szövegei miatt nem tudta megugrani a lécét, ugyanis ahhoz, hogy valamit is le tudj a saját nyelvedre fordítani, ahhoz gondolkodni kell, ami lássuk be, hogy nem túl divatos dolog manapság. Így akárhogy is szeretném, hogy világsztárok legyenek és abból éljenek, amit imádnak csinálni, marad az underground lét és a lassú, de biztos elhalványulás. 

Az elképzelt ország zászlójával megáldott album már az első másodperctől borzolja a kedélyeket, hiszen Pálinkás Tamás ordenáré ordítására anno az alsó szomszéd is felkelt, amikor beraktam a lejátszóba a lemezt. Simán el tudom képzelni, hogyha egy fiatal otthon felrakta ezt a lemezt, a szülők ordítva rontottak be, hogy “mi ez a szar?” Mondjuk az én szüleim pont nem ilyenek voltak fénykorukban, így teljesen megértették, hogy miért kellett ez az újra szárba szökkenés. Hagyták, hogy az “értelmetlen” szövegek teljesen betakarjanak és a félkegyelmű létem kiteljesedjen.

Nem szerettem soha azokat az anyagokat, amik a Super Size-ban készültek, kivétel ez az egy lemez, ami úgy szól, hogy azon egyszerűen beszarik az átlag, pincében éppen beszívó stoner fanatikus gitáros. Az Isten Háta Mögött egyik legnagyobb előnye ezen az albumon az első daltól kezdve kirajzolódik. Még pedig az, hogy Tamásunk a világ egyik legjobb dalszerzője. Pontosan tudja, hogy a Tipikus Árvajelleg miért tud majdnem kilenc percig működni. Érzi azt, hogy mikor kell átváltani akusztikus gitárra, mindezt úgy, hogy a felvételen simán hallod, ahogy felveszi a gitárt és elkezd rajta játszani. Zseniális, nincs rá más szó. De mellette ki kell emelni Hortobágyi Lászlót, aki olyan dobtémákat tudott összerakni, amiket a mai napig szívesen hallgat az ember. A nyitó dal után jön az, ami szerintem ennek az egész stonerrock/bölcsészmetal, dropolt gitár zenének az értelme. A Megbántani Egy Szabót a műfaj egyik legtökéletesebb dala, amiben ugyanúgy felfedezed a grunge hatásait, mint a progmetal-ét, mind erre pedig ráépül egy olyan szöveg, amit Lovasi András is megirigyelt volna a Kispál fénykorában. A zene mellett ez is hatalmas erőssége a zenekarnak. A szövegekre vagy azt mondja valaki, hogy totál értelmetlenek, vagy pedig belemagyaráz bármit. Ugyanis bármit bele lehet dumálni ezekbe a szövegekbe, azzal a különbséggel, hogy itt a középiskolai irodalom tanárnő nem fog téged lecseszni azért, hogy a költő, bizony nem erre gondolt. És az igazgatóhoz se kell menned a gondolataid miatt, illetve amiatt mert megjegyzést teszel a tanárnő korára (hiszen ő ott volt Ady mellett, miközben alkotott). Ahogy a dal felvezeti a szöveges verset, az velőtrázó, tökéletesen megalapozása annak a mocsoknak, ami utána következik. Egyértelmű, hogy a harmadik dallal nem is lehet egyből elmebeteg gitárral kezdeni, hanem kellemes, tiszta gitár kell, amire aztán ráépül az a Nirvana feeling, ami a Bleach-et is átjárta. Az Eszem Éjjel És Baglyot egy teljesen elmebeteg dal, olyan megoldásokkal, amikre még mai szemmel, ennyi év után is csak pislogni tudok. A dal vége felé haladva Pálinkás úr totálisan elveszti az agyát, hogy az erdőgazdálkodási szokásokról ordíthasson. Imádom ezt a részt, nem egyszer előfordul, hogy csak ezt a részt visszatekerem és kétszer-háromszor is újra hallgatom. Azután pedig a basszusfutammal a Három kerít hatalmába, hogy újra szerelembe eshessek és újra átjárjon valami olyan, ami előtte még soha. Számomra ez a dal mindig tele volt a szexualitás témájával, de olyan módon megfogalmazva, amit előtte még soha nem hallottam. Itt is megmutatkozik, hogy egy-egy dob téma/átvezető, mennyire tudja vinni az embert, pedig csak egy átvezetőről beszélünk. Nagyon szeretem a dalban, ahogy Pali játszik a hangjával, ha anno ezt egy levegőből megoldotta, akkor tényleg le a kalappal előtte és marha nagy baj, hogy abbahagyták ezt a zenekart. Az És nekem mindig az a dal volt, ami tele van gerjedéssel, amiben értelmét nyeri az, hogy a volume gombot az erősítőn maximumra tekerjük. Illetve van a dalban egy utalás, hogy:

“elvonult A-ból Z-be”

Ahogy korábban is mondtam, az IHM-ben az a jó, hogy mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Nekem tökre megvan, hogy olvastam a dalszöveget, kezemben volt a dupla CD-s kiadvány, és a CD-ken egy A illetve Z betű volt. Az A lemezen volt az album a B-n pedig korábbi dalok újra véve, hogy rájuk szabott köntöst kapjanak. Számomra ez azt jelentette, hogy hiába tartanak itt valahogy mégis visszakanyarodsz mindig oda, ahol korábban voltál. A korábbi tetteid tesznek azzá, aki ma vagy, holnap leszel. Hiszen csak a távol látok látják  jobban a növéshez kapcsolt csökkenést. A Robot Feláll A az a dal, amiben sokkal inkább a zene volt számomra mindig a fő vonzóerő. Olyan, mint egy ronda süti. Nem tetszik a kinézete, de azért az íze az olyan, amiről öt év múlva is mesélni fogsz, vagy éppen tizenöt, mint ebben az esetben. A Berepülés az egyik legrövidebb saját szerzemény a lemezen. Furcsa is a hossza a sok hét perc feletti dal között. Ebben a dalban a progos elvetemültség keveredik megint csak a totálisan egyszerű grunge ízekkel. Külön imádom, ahogy a dal végénél a riffek elkezdenk iszonyat mázsásak lenni. érted mire gondolok?

Ezzel pedig tökéletesen felvezetik a VHK Aláírhatatlan Történelem feldolgozásukat, amihez szavak sem találok. A Közelítő Távolító Kettőt én sokkal inkább egy heccnek tartom, mint rendes dalnak, ellenben a Jósolni Bélből az a dal, amivel a zenekar beverekedte magát még a Petőfi Rádióba is, annak idején, amikor lehetett zenét hallani a rádiókban. Igaz, hogy hajnal egykor hallottam a Tool Jambi dala után, de akkor is ott volt! Megint csak mesteri szövegek, amiket az érettségin is lehetne az éppen öltöny naciba és kis szoknyába rottyantó fiataloknak. Talán izgalmasabb lenne a vizsga, mint mondjuk egy unásig ismételt Petőfi vers. De amúgy meg nem is baj, mert így több marad nekünk!

A fúvósokkal megsépkelt dal pedig tökéletes utat nyit az egyik legelvadultabb IHM dalra, ami az album legvégén kapott helyett és az Itt Valami Megül címet viseli. A kinemesített tudása gondos ápolás a vége felé halad, így egyértelmű, hogy kell valami, ami a régi rajongókat is felrázza, illetve az új arcok és észhez kapnak, amikor már majdnem be bóbiskolnak a kemény iskolai nap után. Megint csak trükkös módon, tökéletesen megfogalmazva, hogy marhára nem számít senkinek a véleménye, nem lehet befolyásolni a másik akaratát. Illetve lehet, de agresszívan nem tudod a saját szarodat letolni más torkán, mert az úgyis csak szar marad. Zseniális a dal, hiszen bármikor hallgatom valami olyat ad, amit előtte még soha. És ez a jó dal ismérve! Tessék rámenni és gondolkodni!  

Ja, srácok! Jöhet a jubileumi vinyl! Kettőt kérnék belőle! Én készen állok, nem csak másfél kézzel!