Van egy bizonyos nyelv/száj (kinek, hogy tetszik) amit a földgolyón és talán még azon kívül is, aki hallgatott valaha rockzenét, ismer. Bizony a Rolling Stones ikonikus jelképéről, bárki könnyen felismerheti a zenekart. Na, de miért beszélünk most megint az angol bagázsról? Teljesen egyszerű okból kifolyólag, tizennyolc év után új lemezzel jelentkezett a zenekar. Itt a Hackney Diamonds!

Amikor kis srác voltam otthon három zenekar szólt rotációban. Abba, amitől a mai napig a falra tudnék mászni, Tankcsapda, amivel semmi problémám nem volt, illetve a Rolling Stones, ami az ilyen köztes út volt. Hol utáltam, hol nagyon elkapott, de inkább a rakjuk a fiókba még ezt a lemezt kategória volt mindig. Aztán pár hete, de tényleg csak pár hete, valahogy azt éreztem, hogy most önszántamból felrakok egy Stones lemezt és rámegyek. Azt nem mondom, hogy hatalmas rajongó lettem, de Charlie Watts életét bemutató könyv mellé egészen kellemesen szólt a háttérben. Amikor jeleztem a szerkesztőségben, hogy a Hackney Diamonds-ot szeretném behúzni, meglepődtek, de a puding próbája az evés!

Azért lássuk be, nyolcvan éves zenészek vannak itt és zenét írnak. Nem is rosszat! Azért sokan örülni fogunk, ha ennyi idősen le tudunk majd még slattyogni a kisboltba, nemhogy zenét írjunk és gondolom szépen lassan koncertturnéra is indulnak majd. Innentől kezdve rosszat nem lehet róluk igazán írni. Számomra mindig is ők voltak az a zenekar, akik feltalálták a Rock ‘n’ Roll-t. Lehet itt Elvist emlegetni, meg a The Doors-t, de mind a kettő tök más, és tegyük hozzá, a Stones egyelőre tovább húzza, mint az említett hősök.

Aztán itt van 2023 októbere, megdől a meleg rekord és kijön ez az album. Ami után csak kamillázni tudok. Azt ne is említsük, hogy olyan világsztárok szerepelnek az albumon, mint a koncertezéstől visszavonult Elton John, Stevie Wonder, Paul McCartney és nem utolsó sorban korunk egyik legnagyobb pop előadója, Lady Gaga. Illusztris társaság, ezen nincs mit vitatni. Jaggerék tizenkét dalt dobtak nekünk össze, amik közel ötven percig szólnak a lejátszóban. Már a nyitó dalnál meg durrantják a puskaport, ugyanis a már előre kihozott Angry-vel indítják a lemezt. Klasszikus Stones íz, amit egyszerűen nem tudok nem szeretni. Ezek a retro, visszaemlékezős klipek most úgyis nagyon mennek, így már a videóval és annak technikájával is belopta a dal magát a szívembe. Basszus…meg kellene venni vinylen ezt az albumot. Ezt érzem az első perctől kezdve.

A Depending On You a lemez elején helyezkedik el, egy lassabb akusztikus gitárral megáldott dal, amit valahol átitat a blues.  Ezek után viszont a, Paul McCartney-val készült dal abszolút meglepett. Azt hiszem a Bit My Head Off-ra mondják azt, hogy ebben megvan a roll! Egy tök jó lendületes dalt kapunk, ami kellőképpen felrázza az embert a kényelmes karosszékből. Ez a lendület pedig tovább gördül a Whole Wide World témái alatt is. Külön kiemelném itt a szólót! Megbabonázott ez a hangzás, annyira, hogy én is előkaptam a telecastert és elkezdtem pengetni egy kicsit. És ettől lesz jó egy zene, hogy meghozza az embernek a kedvét ehhez vagy ahhoz (kivétel a Katatonia, mert az levisz mindenről). A Dreamy Skies viszi tovább a szomorkás blues hangulatot, ami amúgy pont jókor jön ennyi lendület után. Egyből úgy éreztem magam, mintha Amerikában lennék, és a verandán zenélnének nagyfaterom haverjai. Elton John a Live By The Sword szerzeményben tűnik fel, ahol olyan zongora futamokat mutat nekünk, amik az ötvenes években voltak menők Little Richardék időszakában. Zseniális!

Számomra csak két kakukktojás van a lemezen, az egyik a Tell Me Straight, amit sehova nem tudok igazán tenni, a másik pedig a Lady Gagával és Stevie Wonderrel készült dal. A Sweet Sounds Of Heavennek nekem totál olyan hangulata van, mintha Jagger énekelni tanítaná Gagát, ezt pedig Stevie Wonder kíséri el. De amúgy nem rossz arány, hogy tizenkét dalból csak kettő nem tetszik, miközben nem is rajongok a zenekarért. Szóval…

Szóval erről van szó! Ez a rock zene, ez a minőségi album, ami bír szórakoztatni, ami fenntartja az ember figyelmét, érzelmeket vált ki, és valami cselekedetre sarkal! Ha nyolcvan évesen ilyen lemezt hoznék ki, öntsétek aranyba a pengetőmet!