Ronnie Atkins, a Pretty Maids frontembere az utóbbi időben szólólemezeket is készít. A Trinity rövid időn belül már a harmadik, és az elődeinél valamivel karcosabb lett.
Aki figyelemmel követi Ronnie munkásságát, megállapíthatja, hogy pályafutása talán legaktívabb korszakát éli. Részt vesz az Avantasia projektben lemezeken és koncerteken is, a Pretty Maids hamarosan újra feléled, no meg a szólólemezek. Az ő esetében különösen örömteli ez a vitalitás, ugyanis már évek óta a tüdőrákkal birkózik, bár szerencsére jelenleg tünetmentes. A nemrég megjelent Trinity címe talán arra is utal, hogy a három anyagot egy csomagként is lehet értelmezni, hiszen még a készítők-segítők is ugyanazok voltak. Legfőbb alkotótársa ezúttal is Chris Laney volt, társszerző, producer, billentyűs és gitáros munkakörökben is.
"Egy jó dal számomra mindig is a fogós refréndallamról szólt" - mondja Ronnie, és ezt a Trinity 11+1 dalában igazolja is. A lemez a hard rock és a dallamos metal határán egyensúlyoz, és kellően változatos is. Nem egy limonádé partirock (abban nagy haverja, az Eclipse világbajnok), viszont optimizmust, pozitivitást sugároz. Legjobb példa erre az If You Can Dream It (You Can Do It), ami úgy indul, mintha egy AC/DC dal lenne, majd egy lélekemelő hard rock himnusszá alakul. A lemezt indító címadó dalban a Pretty Maids ízeit is kihallhatjuk (milyen szép képzavar), a Paper Tiger egy egyszerűbb hard rockos darab ó-ó-ó-zós refrénnel, a Shine pedig azért érdekes, mert egyszerre lassú és himnikus. A bevezetővel együtt 7 percen is túlnyúló Godless pedig a power metal vidékére is átmerészkedik, már a szó Helloween/Gamma Ray értelmében.
Mindig is rokonszenveztem Ronnie dolgaival, de annyi kritikai észrevételt azért tennék, hogy a kevesebb itt is több lett volna. Bő két év alatt kiadott két és fél órányi zenét, és meggyőződésem, hogy egy szigorúbb szelekció jót tett volna a Trinity-nek és a két elődjének is. Több téma ismerős máshonnan (esetleg éppen tőle), emiatt hiányzik a wow-érzés. De fontos, hogy gyenge pillanat vagy töltelékdal egyáltalán nincs, és aki szereti ezt a zenei világot, vagy csak Ronnie hangját, nagyon is boldog lesz ezzel az albummal.
