Ötödik albumán – hatodik, ha a négy éve megjelent feldolgozás-anyagot is beleszámítjuk – szintet ugrott a virginiai Inter Arma. A New Heavennel a csapatnak sikerült a maga black / death / sludge stb. ötvözete és egészében az extrém metal zene határait még jobban kitolni úgy, hogy a végeredmény a legkevésbé sem lett öncélú. Ráadásul fontos és mély gondolatokat hordoz. Az anyagról és megszületésének előzményeiről a fő dalszerző, T.J. Childers dobos mesélt.

Új albumotok, a New Heaven az elmúlt héten jelent meg. Emlékszem, volt egy Twitter bejegyzésetek, amely szerint fél lemeznyi anyagot kukáztatok ki, mialatt a friss számokon dolgoztatok. Ez volna az eddigi legnehezebben elkészült albumotok?

T.J.: Nem mondanám, hogy ezt volt a legnehezebb megírni, de tény, hogy ezúttal jóval alaposabban megszűrtük a témákat (nem mintha ezelőtt nem válogattuk volna meg, mi kerüljön lemezre). Rengeteg olyan ötletet és riffet csiszolgattunk, amelyeket jónak éreztünk, aztán különböző okokból mégis elvetettük ezeket. De hát ez is része az alkotói folyamatnak, legalábbis nálunk.

Mi volt a célotok a Garbers Days Revisited albummal? Szerettetek volna szórakozni egy jót a stúdióban a feldolgozások felvételei közben – és egyúttal az embereknek is adni némi hallgatnivalót – a pandémia alatt?

T.J.: Nos, a Garbers Days-t még a pandémiát megelőző nyáron vettük fel, szóval nyilvánvalóan nem tudtuk, hogy kitörni készül egy világjárvány, amely két évre az őrületbe taszítja a világot. Viszont mindig is voltak feldolgozás-számaink, és úgy gondoltuk, klassz volna bemutatni az embereknek néhány előadót azok közül, akiket kedvelünk. Volt köztük evidens és nem kimondottan evidens választás is.

Véleményem szerint a New Heaven az eddigi legösszetettebb és legsúlyosabb Inter Arma album, s abban is biztos vagyok, hogy magától sikeredett ilyenre. Szerinted ha nem is a pandémia ihlette, azért befolyással volt rá a covid időszak, annak hatásaival és következményeivel együtt?

T.J.: Nem állítom, hogy közvetlen hatással volt rá a pandémia és annak minden velejárója. Egyértelműen úgy gondolom azonban, hogy minden művészetre hat minden, ami a művész életében történik, akár tudatos ez, akár nem. Szóval azt hiszem, a válasz: igen és nem (nevet).

Súlyossága és ridegsége ellenére a New Heaven számomra nem a teljes kilátástalanság üzenetét közvetíti. Még ha pesszimisták is a szövegek, a lemez mégis azt sugallja, hogy az ember keresztülmehet egy-egy sötétebb időszakon az életben, de nincs egyedül ezzel. Egyetértesz?

T.J.: Teljes mértékben, és örülök, hogy így gondolod! A világ olykor sötét és elbaszott hely tud lenni, mi viszont hisszük, hogy ha összetartunk, és megpróbáljuk a jót láttatni, akkor van remény arra, hogy egy jobb irányban tudunk változtatni.

A Concrete Cliffshez készült klip megjelenésével egyidőben hoztatok ki egy limitált példányszámú pólót. Ennek bevételéből 10%-ot a National Alliance for Mental Illness szervezet virginiai fiókjának adományoztatok. Ez volt az első jótékony célú kezdeményezésetek?

T.J.: Korábban adományoztunk más jótékonysági szervezeteknek, szóval nem ez volt az első alkalom. Bár nem vagyunk a világ legnagyobb, legnépszerűbb zenekara (ami nekünk nagyon is megfelel), fontosnak tartjuk, hogy a státuszunkat kihasználva próbáljunk változtatásokat eszközölni – lásd az előző válaszomat.

A lemez első három dalával különösen keményen kell megküzdeni. Az instrumentális tételt, az Endless Greyt választóvonalnak szántátok? Az album második fele ugyanis szintén igen súlyos, de szerintem változatosabb.

T.J.: Minden albumunkra vinyl lemezként tekintünk, és a dalsorrend roppant fontos számunkra, vagyis igen, úgy éreztük, az Endless Grey remek lezárása az A oldalnak, ráadásul egy kis levegőhöz juttatja a hallgatót az első pár, meglehetősen vad szám után.

Hogyhogy olyan gyakran cseréltetek basszusgitárost az elmúlt néhány év során? Milyen mértékben vette ki a részét Joel Moore az új lemez elkészítéséből amellett, hogy bőgőzött rajta?

T.J.: Hogy rövid legyek: úgy tűnik, bőgős posztra bevonzzuk a balfaszokat, de VÉGRE-VALAHÁRA találtunk egy jó basszert. Erre talán az a magyarázat, hogy Joel valójában nem is basszusgitáros, hanem gitáros, méghozzá kiváló gitáros. Emellett eszméletlen jó hangmérnök, és minden szempontból kreatív arc. Sok ötletet dobott be a dalírási folyamat során, a lemezen hallható fura hangok pedig Joel által meszólaltatott tape loopok. Ilyenek egyetlen régebbi Inter Arma albumon sem voltak. Ahogy mondani szoktuk, “penge” a gyerek.

Inspirált benneteket a Garbers Days Revisited arra, hogy korábban nem vagy csak ritkán használt ötleketek vessetek be?

T.J.: Nem, a Garbers Days pusztán szórakozás volt, és mint említettem, szerettünk volna bemutatni az embereknek néhány előadót azok közül, akiket kedvelünk.

Évek óta Mikey Allred irányítja a lemezeitek felvételeit, keveri és masztereli azokat, és különböző hangszereken is közreműködik itt-ott. Jon Liedtke (teremin) és Meg Mulhearn (hegedű), akik egyes dalokban vendégszerepelnek, szintén a zenekar barátai?

T.J.: Igen! Jon és Meg imádnivaló emberek, akiket több mint egy évtizede ismerünk, és akiket igyekszünk a lehető legnagyobbb mértékben szerepeltetni a lemezeinken, hogy még jobban megbolondítsuk a hangzást.

Az idei Roadburn fesztiválon máris eljátszottátok az új albumot teljes egészében. Hogyan fogadta a közönség?

T.J.: Az egész teljesen hihetetlen volt. Sőt, lélekemelő. A Roadburnön játszani mindig megtisztelő, és mindig kibaszott nagy élmény, de idén minden várakozásunkat messze-messze felülmúlta.

Tervezitek-e, hogy még idén visszatértek Európába?

T.J.: Igen, ősszel visszatérünk, és reméljük, mindenkivel találkozunk majd. Köszönjük szépen!

“It's important to use our position to try and implement some change” – interview with drummer T.J Childers of Inter Arma

Your new album New Heaven came out last week. I remember you posted a tweet in which you wrote that you scrapped half an album’s worth of material while working on the new songs. Would you say this has been the most difficult album for you to write?

T.J.: I wouldn't say this was the most difficult but we were definitely much pickier this time around about the material (not to say that we weren't in the past). There were plenty of ideas and riffs that we worked on that we felt were good that fell by the wayside for a variety of reasons. That's just part of the creative process, at least for us.

What was the purpose of the Garbers Days Revisited album? Was the idea to have some

fun in the studio recording those cover songs – and to give something to the people to listen to – amidst the pandemic?

T.J.: Well, Garbers Days was recorded the summer before the pandemic so we obviously didn't know that a global pandemic was about to send the world into madness for a couple years but yes, we've always done cover songs and we thought it would be cool to let people know about some of the artists we dig, some obvious and some not so obvious.

The way I see it, New Heaven is the most complex and the heaviest Inter Arma album thus far and I’m sure it came out like that naturally. Would you say it was not inspired by the pandemic but influenced by the covid period and its effects and consequences?

T.J.: I wouldn't say that it was directly influenced by the pandemic and all that came with it however, I fully believe that all art is influenced by everything that happens in an artist's life whether it's conscious or not. So I guess yes and no?? hahahahaha

Despite its heaviness and harshness, New Heaven does not convey any message of absolute hopelessness to me. Its lyrical themes may be pessimistic but what it suggests to me is that one may go through a dark period in life but he/she is not alone with that. Do you agree?

T.J.: Absolutely and I'm glad you picked up on that! The world is kind of a dark, fucked up place sometimes but we believe that if we stick together and try to shine light on good then hopefully changes for the better can be made.

To coincide with the release of the Concrete Cliffs music video, you also released a limited edition t-shirt design. 10% of all proceeds from its sales have been donated to the Virginia chapter of the National Alliance for Mental Illness. Was it the first time you came up with such a charity initiative?

T.J.: We've donated to other charities in the past so no, not the first time. Even though we're not the biggest most popular band in the world (which we're very okay with) it's important to use our position to try and implement some of the aforementioned change.

The first three tracks on the album are particularly challenging to listen to. Was the instrumental track, Endless Grey meant to be a dividing line? I mean, the second half of the record is quite heavy as well but I find it more diverse.

T.J.: We always think of our albums as vinyl records and track sequence is very important to us so yes, we felt that Endless Grey was a cool way to end side A of the record as well as give the listener a minute to breathe after a pretty wild opening few songs.

How is it that you changed bass players so often during the last few years? In what capacity has Joel Moore contributed to the new album, besides playing bass?

T.J.: To make a long story short, we seem to be a bozo magnet when it comes to bass players but we FINALLY found a good one. It's probably because he's not actually a bass player at all, he's a guitar player and an excellent one at that. He's also a killer sound engineer and an all-around creative guy. He contributed many ideas in the songwriting process and also some of the weird sounds you hear on the record are tape loops which is all Joel's doing and something that's never been on an Inter Arma record before. He's what we like to call a "hotso".

Has Garbers Days Revisited inspired you to try out some ideas that you never or rarely tried before?

T.J.: Nah, Garbers Days was just for fun and again, to show people some of the artists we dig.

Mikey Allred has been recording, mixing, and mastering your records for many years and he plays several instruments here and there, too. Are theremin player Jon Liedtke and violinist Meg Mulhearn who play in some of the tracks friends of the band as well?

T.J.: Yes! Jon and Meg are lovely human beings who we've known each for over a decade and we try to incorporate into our records as much as possible to further freak out the sounds.

You already played the new album in full at this year’s Roadburn festival. What was the audience’s response like?

T.J.: It was absolutely incredible. Overwhelming, even. Roadburn is always an honor to play and always a fucking blast but this year went much, much further beyond what was expected.

Are you planning on coming back to Europe later this year?

T.J.: Yes, we'll be back in the fall and we hope to see everyone there! Thank you so much!