Nem igazán lehetnek babonásak a kanadai hölgyek, hiszen kereken 13 évnyi csendes pihenő után térnek vissza  Fire című legújabb, sorban a hetedik stúdióalbumukkal. 

A Kittie abban az időszakban robbant be köztudatba, amikor  újabb stílusok, alműfajok és zenekarok lepték el a metal zenei színteret. Az 1999-es bemutatkozó nagylemezük a Spit megjelenése óta a nu metal mozgalmat fokozatosan elhagyva kísérleteztek sötétebb és súlyosabb hangzásokkal. Az utolsó, I’ve Failed You 2011-es album utáni hosszú csendet egy, a zenekar történetét bemutató dokumentumfilm a Kittie: Origins/Evolutions törte meg néhány évvel ezelőtt, de újabb hanganyag megjelenésére még bizony várni kellett. Az áttörést néhány sikeres fesztivál fellépés hozta el, ami egyértelművé tette a zenekar számára is, hogy érdemes lenne végre a stúdióban is leporolni a hangszereket. 

A június 21-én érkezett Fire a maga tíz dalával méltó a címéhez és a visszatéréshez is. Már rögtön az első tétel, ami egyben a címadó szám, érzékelhető, hogy egy precízen összepakolt lemezzel van dolgunk. Stílusában hű a tradíciókhoz és az extrémebb metal vonulathoz. 

A I Still Wear This Crown tiszta éneke és a démoni hörgés kombinációja a korábbiakhoz képest sokkal  zökkenőmentesebben működik és hangzásban is abszolút igazodik a jelenkor követelményeihez, kellemesen letarol a groove-okkal. 

A Fire első kislemezétől a death metalba hajló Eyes Wide Open-től a dallamosabb, vokál vezérelt We Are Shadows-ig azt kapjuk, amit egy keményvonalas lemeztől vársz, vaskos gitárok, odaverős szólók, dübörgő dobok és egyedi stílusú ének. 

Az egész lemezt áthatja egyfajta sötétség, ami leginkább az album második felében csúcsosodik ki. Van valami zordság abban, ahogyan a  Wound szárnyaló refrénje találkozik a súlyos és nehéz zenével. A folytatásban rácsatlakozva az árnyékos oldalra az Are You Entertained? az album talán egyik legnyomasztóbb darabja lett. A zeneileg lassabb tétel hangszerelése, többrétegű éneke és komor  szövegvilága kelt diszharmonikus érzetet. 

A végére jut még egy kis pofozkodás: a Grime dübörgő ritmusai, az Eyes Wide Open nagy riffjei, a vad énekhangja és szüntelen energiája egy határozott, epikus befejezést eredményez.

A Fire-ben megvan a kellő brutalitás és úgy hasít végig, hogy közben nem áldoz fel mindent az agresszió oltárán, ahogyan az mostanság ebben a zenei szegmensben igencsak jellemzővé vált. 

Ebben a lemezben nincsenek nagy kilengések vagy korszakalkotó újítások, ami egyáltalán nem baj. A Kittie egyszerűen csak továbbfejlesztette hangzását nem elhanyagolva a metal iránti perzselő szenvedélyüket.