Valamiért az idei évben több francia zenekar is elém került. Nem tudom, hogy hogy van ez, a tavalyi év az olaszoké volt, most pedig Európa nyugati szárnya kerül jobban a látómezőbe. A Purple Sage ügynökségnek köszönhetően találkoztam az Endless Floods zenekarral, akik olyan doom zenét nyomnak, ami a nagykönyvben megvan írva. Itt van Rites Futurs.

Aki az iszonyatos tempóhoz van szokva, most kösse fel a gatyáját, mert itt aligha hiszem, hogy a 100BPM-nél van gyorsabb dal. Öt év kihagyás után az alapító duó, Stéphane Miollan (gitár, basszusgitár, ének) és Benjamin Sablon (dob, szintetizátor, ének) most újra egyesül az énekes Louise Dehaye-el, hogy együtt alkossanak valami csodásat. Az öt dal kellemesen lassú, monoton, de mégis magával ragadó. Lassú, ahogy egy klasszikus doom dalnak lassúnak kell lennie, azonban nem viseli azokat a korai klissés jegyeket, így jöhet képbe többek között a sampler. Kell hozzá hangulat, hogy az ember rá érezzen az ízére, de aki szereti a hasonló zenéket, aki csípi a Frayle első EP-jét annak biztos, hogy tetszeni fog. Számomra adtak egy tök jó megnyugvási pontot a kánikula közepén. Sokkal elviselhetőbb volt a fejhallgatóval és ezzel a zenével a hőhullám.