Annak idején a Junkies-t is azért kezdtem el hallgatni és szeretni, mint a Tankcsapdát: a dalszövegek miatt. Mindenféle hangulatomnak megfelelőt találtam az albumokon és idővel úgy voltam, hogy a Junkies nótái kezdek el jobban ülni (legalábbis nálam). Az TCS legutóbbi lemeze és a most megjelent Mi van veled? Semmi? albumot egymás mellé téve, ez csak erősödött.  A karácsony előtt két nappal megjelentetni a lemezt marketing szempontból nem feltétlen tökéletes húzás, ráadásul nem is volt az orrba-szájba nyomatott reklámozás.

A lemez nem túlságosan sikerült terjengősre, kilenc nóta alig több mint fél órában. De legalább az ember azt kapja, amit elvár. Dallamos és jól énekelhető punk-rock nótákat, és az ötletes és persze cinikus és önirónikus dalszövegek. Kicsit talán ők is meg szerették volna lovagolni ezt a világvége dolgot, gondolok itt a megjelenés dátumára és a Világvége albumzáró nótájukra. Ám a dalt hallgatva nem tudok emiatt haragudni rájuk, mert ezt is rájuk jellemző módon fogták meg és nem lett belőle szánalmas erőlködés.

Kicsit meglepett, hogy felszórtak egy angol nyelvű dalt a lemezre (Halloween), nem nagyon szoktak ilyet csinálni. Ha jól rémlik talán a Káros az egészségre albumon volt egy még régen (One Punch). Talán töltelék, talán nem, de nem a legerősebb része az albumnak.

De inkább térjünk át arra, amiért ronggyá fogod hallgatni a lemezt! Igazi bulizós, tipikus koncertre való rákenroll nóták (Nincs pardon, Frizura) mellett valószínűleg nagy kedvenc lesz a Szarni a világra néhol sanzonos beütésű marháskodása. Ha az önmarcangolásról van szó, abban Szekeres Andris nagyon jó. A Kisherceg, a Lótetű és a Gyűlölöm ezt a dalt hallgatása közben a szövegben rengeteg vicces fordulatot találunk, de azért kihallani belőle mélyebb érzéseket is.

És a végére hagytam a legnagyobb kedvencemet a lemezről, A Szerelmedtől lettem ilyen balladáját. Nem igazán tipikus epika, de hát nem is igazán várunk ilyet a Junkiestól. Viszont helyett a remek hangulatú, lendületes és slágergyanús dalt kapunk.

Szóval visszatérve a kis mini összehasonlításra, amit az elején boncolgattam, a kevesebb néha több elvet követve e lemez fél órája sokkal élvezetesebb, mint a TCS jó néhány üresjárattal kitöltött ötven perce. Remélem, hogy a karácsony forgatagában nem kerüli el a figyelmet ez az album, mi teszünk róla, hogy ne így legyen!