Mindenek előtt adja magát a kérdés, hogy 2024-ben mégis mi értelme egy ki tudja hányadik (amúgy a kilencedik) hivatalos Bruce Springsteen válogatás megjelentetésének. A kérdés a Boss feltétlen híveként számomra csak elméleti, de ha mégis meg kellene válaszolnom, a legkézenfekvőbb indok, hogy Springsteen szeptemberben lesz hetvenöt, és épp hatvan éve van a pályán - bár az első lemeze csak ’73-ban jelent meg.

Az (amerikai) munkásosztály hőse – John Lennon után szabadon – még manapság is releváns előadó. Olyannyira az, hogy az utóbbi öt, saját dalokat felsorakoztató lemeze közül is az összes top 3-as volt odahaza. Az már csak a személyes szál, hogy nálam a Working On A Dream óta nem tudott hibázni, sőt a legutóbbi, feldolgozásokat felsorakoztató lemeze is képes volt átlépni a hallgatóság ingerküszöbét.

Ha már Bruce Springsteen válogatás, akkor bizonyára mindenkinél az 1995-ös Greatest Hits az etalon. Az a korong kreatív és kereskedelmi szempontból egyaránt a csúcskorszak mementója. Jon Bon Jovi és Eddie Vedder példaképe azonban az elmúlt közel három évtizedben is alkotott, így egy felületes szemlélő Best of… címmel az utóbbi három dekád terméséből lazán össze tudna gereblyézni egy dupla CD-nyi dalt.

Ha már volt Greatest Hits, ráadásul kettő, a jubileumok okán miért ne lehetne egy Best of… is?! Ez a kompiláció azonban nem az utóbbi három évtized szerzeményeiből szemelvényez, hanem a hátsó borítón elrejtett utalásnak megfelelően a teljes lemezes életműből válogat, azaz a szerkesztő az 1973-2020 közötti korszakot lőtte be, mint merítési lehetőséget. A célközönség pedig nem a kemény mag, még csak nem is a rajongótábor, hanem a Boss munkásságával kevésbé tisztában lévő zenehallgatói réteg.

Ennek megfelelően a tizennyolc tételes, CD formátumú alapverzión a két Born-os lemezről (Born To Run, illetve Born In The U.S.A.) itt vannak az olyan kihagyhatatlan darabok, mint maguk a címadók, illetve a Thunder Road és a Dancing In The Dark, meg persze későbbről a szintén globális slágerré avanzsált Streets Of Philadelphia filmzene is. A digitális változat természetesen még mélyebben belemegy az 1975-ös és az 1984-es, mérföldköveknek is tekinthető lemezekbe. Ezek ugyebár az európai fülek számára is kihagyhatatlanok, ha Bruce Springsteen-ről van szó.

Számomra csak az a fájó pont, hogy a fizikai változat az 1995 utáni megjelenések közül mindössze négy, de a harmincegy tételes digitális verzió is csak nyolc dalt sorakoztat fel. Pozitívum viszont, hogy a kiadó a dalsorrend összeállításakor mindkét esetben időrendben gondolkodott. A ’70-es évek elején íródott, szabadabb szerkezetű Rosalita (Come Out Tonight) a maga hét percével mondjuk ki is lógna a ’80-as évek slágerei közül, ahogy a késői korszak elmélkedősebb, megfontoltabb darabjai között is idegennek tűnne.

A cirka öt évtizedes borítófotó pedig épp úgy reflektál a Born To Run lemez frontjára, ahogy a már emlegetett első Greatest Hits lemez fotójára, melyről szerencsére ide is átemelték a némiképp elsikkadt Secret Garden című, nem sorlemezes dalt. A Best of Bruce Springsteen nem árul zsákbamacskát, az időkeret szabta korlátok között épp azt kínálja, amit a címe sugall.

Ismerkedésként, belépőként tökéletes választás lehet egy mai zenehallgatónak, aki előbb-utóbb úgyis a már emlegetett két Born-os lemeznél fog kikötni. A végére csak egy jótanács; a maguk egészében adjunk esélyt a 2009 utáni lemezeknek is, garantálom, hogy nem fogunk csalódni. Innen, Európa távoli csücskéből is jó egészséget kívánunk a Boss-nak, és gratulálunk az idén esedékes két évfordulóhoz!

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a lényeget, a Best Of Bruce Springsteen nem más, mint a Főnök születésnapjának tökéletes soundtrackje.