Alig néhány tucatnyian lehetünk, akik számára érdemi jelentéssel, tartalommal bír az alábbi mondat. A Tröjan lemez végre hivatalosan is megjelent kazettán. A többiek részére meg álljon itt néhány gondolat arról, hogy mégis miről van szó.
Lényegében a New Wave Of British Heavy Metal késői, speed metalba hajló korszakának egyik feledésbe merült darabjáról. Az észak-nyugat angliai kisvárosból indult zenekar az irányzat úttörőihez képest néhány év fáziskéséssel indult. Az alapítás évében, 1982-ben a legnagyobb nevek már túl voltak az áttörést jelentő albumaikon. A Tröjan esetében a lemezszerződés is csak késve jött össze, így az első három évben egy kislemez és öt demo kazetta is készült, mire a Roadrunner Records bizalmat szavazott a négyesnek.
A Chasing The Storm megjelenése idején, 1985 nyarán az underground a thrash metaltól volt hangos, a NWOBHM karizmatikus képviselői pedig addigra már bedolgozták magukat az első vonalba. A maga idején LP formátumban kiadott Chasing The Storm az elmúlt évtizedek során több CD kiadást is megért, de a másik autentikus formátumban, kazettán – hivatalosan – nem jelent meg.
Az alapítása tíz éves jubileumához időzítve a svéd Jawbreaker Records idén májusban pótolta ezt az underground-léptékű hiányosságot. A Chasing The Storm ugyanis a maga térfelén kétségtelenül kultikus státusznak örvend. A gyors, féktelen, de egyúttal melodikus szólókkal dugig pakolt heavy metal anyag az európai speed metal egyik tökéletes lenyomata, magán hordozva az irányzat minden velejáróját.
A rövid felvezető után a címadó a korai Iron Maiden zabolátlanságával indítja a lemezt. A hangkép korántsem tökéletes, de a mai retro zenekarok vért izzadnak azért, hogy megközelítsék ezt a megszólalást. Ha a fiatal Bruce Dickinsont gyakran nevezzük légvédelmi szirénának, ez a megjelölés Graeme Wyatt-re fokozattan áll. A frontember Geoff Tate-i, Kiske-i magasságokban áriázza végig a lemezt. A Tröjan heavy metalja a nagyobb nevek közül zeneileg elsősorban a Walls Of Jericho korszakot megelőző Helloween és a kalózos image felvétele előtti Running Wild világával rokon. Ugyanez az elsöprő lendület hatja át a folytatásban érkező Tonight We’ve Got It Made-et is.
Természetesen a korabeli mezőnyből összehasonlítási alapként lehet sorolni az olyan kevésbé neves pályatársakat is, mint a Gravestone, a Raven, a Jaguar, az Exciter vagy netán a germán Steeler. Az Only The Strong Survive a leállós középrészével, melodikusabb megközelítésével némi hard rockos utóízzel is bír. A Hypnotized viszont a Defenders-korszakos Judas Priest lendületével ront a hallgatóra… nem véletlen, hogy a Jawbreaker Records vállalta magára az újrakiadást. Pete Wadeson gitáros játékát hallva az embernek olyan érzése támad, mintha a rohamokat ikergitárokkal vezetné(k) elő. Ha a Hypnotized kapcsán a Jawbreakert emlegettem, akkor az A oldalt záró Backstabber esetén intenzitás szempontjából mondjuk a Freewheel Burning is jó viszonyítási pont lehetne. A zenekar két ásza mellett az Eddy Martin és Sam Hall alkotta ritmusszekció hozza a kötelezőt, de a hiperdallamos gitártémák és a magasan szárnyaló vokálok mellett részükről nincs is szükség extrákra. A Icehouse-Take No Prisoners duóról mindig egy felgyorsított Saxon jut eszembe. A sebesség szempontjából, mindent összevetve talán a Not ’N’ Ready viszi a prímet, de a Help Me-nek sincs különösebb oka a szégyenkezésre. A záró Aggressor a hangulatos bevezetőjével kezdetben rácáfol a címére, de néhány másodperc múlva itt is minden a helyére kerül. A meghatározó elemek ezúttal (is) a punkos lendület és fénysebességű gitárszólók.
Összevetésként, támpontként szokásomtól eltérően most rengeteg zenekarnevet felsoroltam, ezek alapján mindenkinek tudnia kell, hogy a Chasing The Storm neki, hozzá szól-e. A zenekar tavaly egy friss ritmusszekcióval újra aktivizálta magát, és egy minden részletre kiterjedő antológiával is jelentkeztek, de a Chasing The Storm az egyetlen hivatalos nagylemezük.
A formátum elkötelezett támogatójaként pedig meg kell állapítanom, hogy a svéd kiadó által gondozott kazetta szemet gyönyörködtető kiadvány lett. A vörös kazettatest egy dolog, a felbontás szempontjából is perfekt borító szintén. A kiadó azonban a dalszövegek rovására a négy paneles borítóhoz rengeteg korabeli fotót túrt elő. A forma tehát méltó a tartalomhoz. Rendelés: info@jawbreaker.se
