1996 viszont ha a magyar heavy metal vonatkozásában nem is a totális mélypont volt abban az évtizedben, a hullámvölgyek egyike mindenképp. Épp nem létezett az Ossian, ahogy a Pokolgép sem, az Omen két éve adós volt a Jelek folytatásával, az Akela és a Moby Dick ugyan lemezekkel jelentkeztek, de a saját diszkográfiákat tekintve ők sem a legerősebb anyagaikat tették az asztalra. Illetve abban az évben jelent meg a Lady Macbeth-ből Macbeth-té lett, számtalan tagcserén átesett zenekar második kazettája, a Javíthatatlan selejt is.
Ha az 1991-es Lady Macbeth szalag a hazai heavy metal egyik méltatlanul kevéssé ismert klasszikusa, akkor az öt évvel későbbi folytatást nem is tudom, milyen jelzőkkel illethetném. Az 1988-ban alapított zenekar kereken egy évtizeden keresztül létezett, félúton, 1993-ban elhagyva a nevéből a „Lady” előtagot. Az egyetlen biztos pont a később a ’90-es évek végén a Pokolgépet is megjárt Láris László gitáros volt. Az alapítás évében egy nagylemeznyi terjedelmű, nyolc dalos demó kazetta készült, melyen még az a Balogh László énekelt, aki később az Időgép zenekar frontembere is lett. A demó a korabeli Lord és a klasszikus Edda nyomvonalán még inkább volt egy billentyűsöktől megfosztott dallamos hard rock anyag, mint melodikus, progos heavy metal, de a korai Queensryche hatásai így is tetten voltak érhetők a dalokon.
Lakai Zoltán és Láris László gitárosokhoz, illetve Nagy István doboshoz az évtized fordulójának környékén csatlakozott Matos Zoltán énekes és Szép Tivadar basszusgitáros. Ez az ötös jegyezte a zenekar fő műveként emlegetett, 2022-ben LP-n is megjelentetett cím nélküli kazettaalbumot, mely vitán felül az ikergitáros magyar heavy metal egyik klasszikusa. A Rocker Stúdióban rögzített nyolc szerzemény dalok, illetve hangszerelés szempontjából, és az egyéni kvalitásokat tekintve is fenntartások nélkül párhuzamba állítható a stílus korabeli kinti lemezeivel. A két gitáros játéka a fentebb már burkoltan emlegetett Wilton/DeGarmo duó vagy a Mercyful Fate gitárpárosának dolgait idézi – hallgasd csak meg a Skócia lánya című dalt. Hogy olcsó, de nyilvánvaló párhuzammal éljek, Matos Zoli vokáljairól helyenként Geoff Tate és Michael Kiske magasai mellett a névrokon néhai André Matos megoldásai jutnak eszembe. A heroikus Csak álmodtam szikár alapjai pedig a klasszikus Metal Church vagy Vicious Rumors-féle us power témák.
Támpontként már így is elég sok nevet említettem, de ha belementem a dologba, a teljesség kedvéért még idekívánkozik a korai Savatage is, elsősorban az epikus Örökre eltűnök és személyes kedvencem, a Trója révén. A sokszínű anyag egyik sajátos árnyalata pedig a speedes Lady Macbeth című dal. Meg kell említenem a korabeli ritmusszekciót is, hiszen Szép Tivadar és Nagy István témái sem merülnek ki a kötelező alapozásban. A feljavított hangzás – erről részletesebben majd kicsit később – révén előbbi játéka is végig jól kivehető. Az irányzat korabeli bázisánál, a Nagyferó Produkciónál megjelent kazetta sajnos nem hozta meg az országos áttörést. Ebben minden bizonnyal vastagon benne volt az is, hogy szolnokiak lévén a srácok nem tudtak bekapcsolódni az akkoriban virágzó hazai heavy metal vérkeringésébe.
Az ötös 1993 körül szétesett. Láris László gitárosnak pedig csak 1996-ra sikerült összehoznia a folytatást a Nagy Iván és Urbán Gábor alkotta ritmusszekcióval. Amúgy a Javíthatatlan selejt című kazetta volt az, amely - akkor még csak gitárosként - a hazai rockerekkel megismertette Cserfalvi Zoltán nevét. A Denevér Hangstúdió későbbi vezetője mellett a kazetta még egy, akkoriban a Bruce Dickinson-féle Tears Of The Dragon dal feldolgozásával országos ismertségre szert tett énekest is adott a színtérnek, Bozsik Patrik személyében. Az 1996-os kiadvány az öt évvel korábbi elődjével a megrövidült zenekarnéven túl nehezen lenne párhuzamba állítható. A közel egy órás felvételen (melynek részletesebb elemzésébe terjedelmi okokból most nem mennék bele) a zenekar eltávolodott a korai – klasszikus – időszakuk misztikus vagy történelmi ihletésű dalszövegeitől, és földhözragadtabb formában fogalmaztak.
A zene szintúgy magán viseli a korszellemet; thrashes, illetve groove-os megoldásokra rendszerint felkaphatjuk a fejünket. A történet tehát 1998-ban ért véget. Épp abban az évben, amikor a nemzetközi vonalat már meghatározta a klasszikus heavy metal újjáéledése, és Győr környékén is javában mozgolódtak, demóztak a hazai fiatalok (Demonlord, Stainless Steel, Obstruction…), nem beszélve az abban az évben újjáalakított Ossianról. Az első Lady Macbeth lemez huszadik évfordulója alkalmából, 2011-ben megjelent kiadvány azonban adott egy újabb lendületet a zenekarnak. Cserfalvi „Töfi” Zoltán immár a műfaj elismert hazai hangmérnökeként a padlást és a pincét is kitakarította, és egy harminchét dalosra hizlalt, két CD korongot maximálisan kitöltő kiadványt adott az egykori rajongóknak. A Nail Records által gondozott dupla CD-n ott volt a két kazettaalbum mellett az összes demófelvétel is. Ahogy fentebb már említettem, néhány éve, egy francia (!!!) kiadó színeiben LP-n is megjelent az 1991-es anyag.
A lényeghez azonban elég a tavalyi év legvégét felidézni, mivel Töfi még egy lapáttal rátett a 2011-es CD változatra, 2024-ben ugyanis a Denevér Hangstúdióban új mastert kaptak a régi felvételek. A zenekar változó aktivitással ugyan, de jelenleg is létezik, és az egykori kortársaikkal élő fellépések formájában is ápolják az örökségüket. Időnként hallani félinformációkat arról, hogy készül egy új nagylemez is… Legyen bárhogy, a lényeg, hogy az 1991-es anyag ismét elérhető, ráadásul soha korábban nem hallható hangminőségben. Ennek árnyékában azonban nem érdemes megfeledkezni a szinte teljes ismeretlenségben ragadt Javíthatatlan selejt dalairól sem.
