Mostanában felcsillant a remény és az elmúlt évek gyatra felhozatala után, újra elkezdtek virágozni a jobbnál jobb zenekarok. Most éppen a Wąż jelentkezett új albummal, akik meglepően érdekes zenét hoztak a számunkra.

A lengyel trió mindent bevet a második albumával, hogy felkeltse az ember figyelmét. Vannak nagyon karcos, erőteljes groove-ok és Tool-os megoldások, amiktől eldobom az agyamat, miközben az álmoskás délutánon hallgatom a Monolith-ot. Az egy órás anyag összesen hét dalt tartalmaz, amiben megtalálhat mindent, aki imádja a stoner zenét. Kemény, fogós groove-ok, amik bele eszik magukat a fejedbe és psy elszállások, amiktől azt se tudod, hogy merre van az előre éppen. Igazából, ha választanom kellene, hogy melyik dal tetszik a legjobban, eléggé nehéz helyzetben lennék, de talán a nyitó The Dawn jó választás lenne, hiszen ebben benne van minden, ami a zenekarra jellemző. A nagyon csúnya borító ellenére ez is egy remek, kimagaslóan jó kiadvány!