A psychobilly egyik leghíresebb képviselője 9 év után újra elérhető közelségben lépett fel. Ritkán járnak Európában, még ritkábban Németországon túl kelet felé. No meg eljutni egy koncertjükre eddig mindig tartogatott kihívásokat. Anno 2005-ben az angliai Sheffieldig utaztunk páran – mert akkor az első Európa turnéjuk lényegében csak angliai állomásokat jelentett, a londoni koncertjük pedig hónapokkal előtte sold-out volt –, majd 2007-ben a legelső osztrák bulijukat aznap késő délután mondták le egészségügyi probléma miatt. Persze amikor már a magyar brigád az Arena nyitott részén sörözgetett, levezetve az előző estés Royal Crown Revue koncertet. Míg végül 2008-ban egy kellően pörgős és lendületes koncertet adtak, bizonyítva, hogy élőben nincs lassúság – bármennyire is könnyedebb hangzás felé indultak el az akkori albumukkal.

Azt gondolhatnánk, hogy a napos és fenséges Floridában mindenkibe boldogságkoktélt dönt az örök napsütés, amitől aztán mindig be van csípve. A három tagú Weltesser zenekar azonban inkább merített inspiráció a His Hero Is Gone és a Black Sabbath zenéjéből, hogy olyan zenét alkossanak, ami minimum belefolytja a lelkedet egy mocsárba. Ehhez mérten a néhány hetes Crestfallen című bemutatkozó lemez egyik dalához készült videó is abban hangulatban vibrálja három percig a képeket, amitől sikeresen lejössz az életről. Azonban, ha ez nem elég ásd bele magad lejjebb a teljes hatszámos anyagba, amit a trió felvonultatott már élőben a Primitive Man, a Jucifer és a hamarosan Pesten is játszó The Body vendégeként is.

Lower The Bar címmel a Kobalt Music Recordings gondozásában a mai napon jelenik/jelent meg a pinametál első számú képviselőjének a Steel Panthernek az új albuma. A lemez producere most is Jay Ruston volt. Pár dalt korábban már mutattunk az albumról, jó hír hogy alább most itt a teljes lemez.

Ugye mindenki tudja már, hogy július 5-én a Barba Negra Track vendége lesz, az utóbbi évek egyik legelőremutatóbb metal muzsikáját hozó Gojira. Aki volt már valaha a zenekar valamelyik koncertjén annak nagy meglepetés nem lesz az alábbi videó, aki meg még nem az legalább tudja mit kaphat egy Gojira-koncerttől. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlott a zenekar tavalyi Bloodstock Open Air fesztiválos felvétele.

A Rammstein egy jól működő gépezet, melyből ha a teljes főnökség szabadságra megy is minden fennakadás nélkül haladnak tovább a dolgok. Ennek ékes példája a Paris koncertfilm, egy hamarosan DVD-n is megjelenő film anyaga. Hiszen mutassatok egy olyan bandát, amely többéves, szinte tetszhalott állapot közben is ilyen népszerűséggel mutat be egy egyáltalán nem új felvételt. Persze, van ilyen, nem egy, de a Rammstein masszív részese  ennek a klubnak. Tudom, már készülnek az új dalok, de akkor nézzük ezt az egészet most beetetésnek, mert annak is elsőrangú.

Még tavaly júniusban jelent meg a dán/amerikai Volbeat legutóbbi albuma Seal The Deal & Let's Boogie címmel. A lemezről most a Black Rose című dal kapott egy dalszöveges videót, melyet Shan Dan Horan rendezett. A videó alább tekinthető meg.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a tavalyi Dürer kertes Monolord koncert mindannyiunknak egy emlékezetes, jelentős, meghatározó koncert volt. Megzúztak minket a svédek, majd ízzé és porrá törték a csontjainkat, amit később kávéba őröltek. Volt olyan szerencsém, hogy a zenekar dobosával Esben Willemsszel egy interjút készíthettem a napokban. Olvassátok!

Biztos mindenki ismer olyan rocktatoncot, aki valamelyik zenesuliban tanulta a húr- vagy dobművészet csínját-bínját, melyeket bizonyos időközönként egy-egy bemutatón demonstrálnak az arra vevő boldog szülőknek, ismerősöknek, rokonoknak. Egy ilyenre pattant be az éppen új lemezen dolgozó Tool dobosa Danny Carey is, aki örömmel dobolta el az anyazenekarának klasszikusát, a The Potot. És igen,meglepően jó lett a feldolgozás, nem csak a dobokat tekintve.

Meg kell mondjam, hogy a világháló számomra sokszor olyan, mint a tömegközlekedésben mellettem nyomorgó és fogcsonk hordozó, savanyú szagot árasztó szájürege. Azt is közelről leheli az arcomba, amitől még a gyerekkori képem is elsárgul a falon. Akár minden reggel. A sztriptízbárok meglehetősen lassan letolt bugyijaihoz hasonló promóciók pedig inkább - mint a penetráns szájszag - kényszerű elfordulásra késztetik a fejem, mintsem hogy sóvárgást korbácsolnának az arcomra. Biztos maradi a formám, de szerintem egy új Mastodon lemez se legyen olyan, mint az áhított cipő, amit hónapok óta emelnek felhő magasságokba negyedóránként a rohadék reklámok, de még mindig nem jutott el az üzletekig. A türelmetlen vágy szülte képzelet, mint egy vámpír ugyanis képes kiszívni a dolgokból már előre az adott élményanyag egy részét máshogyan, mint a valóságban. Ez pedig teljesen megváltoztathatja az első találkozás minőségét. Akár egy fárasztó médiakampány után megjelenő Emperor Of Sand című új lemez esetében is. Simán.

Új videóval jelentkezett a tavalyi, Generation Doom című nagylemezéről Otep. Az énekesnő friss klipje az Equal Rights, Equal Lefts című dalra készült, melynek szövegében és videójában is kiáll a melegek egyenjogúságáért. A leginkább rapdalra hajazó zenét és videót is csak a kevésbé konzervatív olvasóinknak ajánljuk.

Három évvel ezelőtt már jártak nálunk a hard rock ősiség zászlóvivői, azaz a Kadavar. A német trió azonban most visszatér koszos gitárjaival és hoz némi csizmaszagot, megidézve a műfaj hajnalát a hatvanas és hetvenes évekből merítve. A csapat pedig szemezgethet majd lassan hét éves fennállásuk három pöpec lemezéről november 1 - én az A38 hajó színpadán. Ahova a turné keretében elkíséri őket a holland Death Alley is, akik bírnak némi átfedéssel a főszereplők műfaját illetően. Az őszi bulihoz kedvcsinálókat pedig természetesen lejjebb még találtok.

Wesley Eisold – azaz a Cold Cave – zenéje valahol az öröm és a fájdalom között egyensúlyoz immáron éppen tíz éve. A zseniális költő, dalszerző formációja április 11-én visszatér Budapestre, hogy a Dürer Kertben vonjon minket sajátos bűvkörébe.

Azt feltehetőleg minden olvasó és Marilyn Manson rajongó tudja, hogy az egykori Antikrisztus eredetileg Valentin-napra hirdette meg a legújabb nagylemezét, a Say10-t. Na, ez a megjelenés úgy, ahogy van el is maradt, de a hősünk még csak egy hangot, egy dalszeletet, egy kottamaradványt sem mutatott meg az új anyagból. Hogy mi lehetett a nagy csend oka, természetesen nem tudni, de most valami sokat, de legalábbis nem keveset sejttető került ki a nyáron (július 20-án) a Budapest Parkba is ellátogató Manson Úr Instagramjára.

Április 21-én jelenik meg az Incubus nyolcadik, találóan 8 címre keresztelt nagylemeze, mely az első korong lesz a 2011-es If Not Now, When? óta. Erről került nyilvánosságra a Glitterbomb, amely ezúttal egy nyugisabb szerzemény lett, ellentétben a korábban megszellőztetett Nimple Bastarddal. A félig-meddig dalszöveges videó érdekessége, hogy benézhetsz általa a banda próbatermébe, szóval a rajongók már csapkodhatják is a play gombot.

Június 2-án jelenik meg az Adrenaline Mob legújabb, sorban harmadik nagylemeze, a We The People. A megváltozott felállású (a 2015-ben elhunyt A. J. Pero helyére Jordan Cannata, Erik Leonhardt basszer helyére pedig  David Zablidowsky érkezett) csapat új nagylemezének borítóját, dallistáját és némi interjúrészletet itt, lentebb találtok.

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, egy hónap múlva jelenik meg az Ossian soron következő nagylemeze Az Igazi Szabadság címmel, melyről az első klipes dal máris meghallgatható!

Az olasz doom Isten, az Ufomammut bevetette magát a stúdióba, hogy egy újabb remek, mélyre hangolt anyaggal tépje le a fejünket. Az albumról eddig annyit tudunk, hogy a "8" munkacímet viseli. Hogy ez így is marad-e azt még nem tudjuk, de a hajtás után találtok egy stúdióvideót!

Rég nem voltam hardcore buliban, így igazán megörültem, amikor a buli előtt pár nappal értesültem a Trash Talk hazai fellépéséről. Valahogy elkerült a híre, de még éppen időben jött a megvilágosodás! Sajnos sok turné ér ide vasárnap, illetve hétfőn, ami többnyire rá is nyomja a bélyegét a hangulatra, hogy messzire ne menjek példáért, az Anthrax szombaton fékevesztett, bődületes bulit adott Krakkóban, és egy "elmegy" szintűt vasárnap, mondjon bárki bármi mást. A zenésznek elvileg mindegy, de a közönség már más tészta. Ettől függetlenül a Youth Man produkciójára már félig megtelt a Dürer kisterme.

A 2017-es év igen szomorúan indult a doom szerelmeseinek, azzal, hogy a műfaj alapköve, a Black Sabbath végleg(?) letette a mélyre hangolt lantot. Ha viszont isten becsuk egy ajtót, kinyit egy ablakot. Gondolhatjuk joggal, főleg most, ugyanis szintén ez az év az, amely ellát majd minket az új vonalas, az egyszerűség, vagy bonyolultság kedvéért post-doomnak nevezhető stílus két zászlóshajójának is az új lemezével. Az Elderre még várni kell, a Pallbearer viszont gyorsan jelentkezett, hogy megmutassa mi várhat ránk a Sabbath utáni időkben. Üdvözlégy szép új világ!

Május 19-én jelenik meg a június 27-én a Volt Fesztiválon is fellépő Linkin Park legújabb lemeze, a One More Light, melyről az eddig megmutatott két előzetes dal, a Heavy és a Battle Symphony, hogy finoman fogalmazzunk, sem lett egy kimondott rockdal. Ez persze előrevetíti azt is, hogy a lemez maga is ilyen langyos poplemezke lesz, de nézzük, hogyan is vélekedik erről a banda énekese, Chester Bennington.