
Ahogy azt korábban mi is megírtuk, szeptemberben, a Riotfest keretében, több mint három évtizednyi kihagyás után Denverben és Chicagóban ismét együtt lép színpadra a Misfits három legendás régi tagja, Glenn Danzig énekes, Jerry Only basszusgitáros és Doyle Wolfgang Von Frankenstein gitáros. A dobos személyét egyelőre nem árulták el, de az amerikai rockmédia jólértesültebb tagjai szerint Dave Lombardo, a Slayer volt- és a Suicidal Tendencies jelenlegi dobosa ül majd a cucc mögött a fellépéseken. Glenn Danzig még májusban csak annyit mondott a dobos személyéről: „Mindenki eldobja majd az agyát, ha eláruljuk, ki a dobos, mert őrületes. Az egyik kedvenc dobosom, régóta ismerjük egymást.”





A Linkin Park korai albumai (értsd: első kettő) kiemelt szerepet kapnak minden ma 25-35 éves metalarc életében. Sokaknak ezek a többmilliós példányszámban elkelt CD-k voltak az úgymond belépő lemezek a rock és metal világába, még ha ma nem is igazán kerülnek már elő, tagadhatatlan, hogy az ott felsorakoztatott dalok későbbi rockerek hadait "térítette át" a gitárzene szeretők népes táborába. Chester Bennington, a Linkin Park énekese ezzel tökéletesen tisztában is van.




A franciaországi Hellfesten egy hihetetlenül jópofa kezdeményezés következtében zenészek tucatjai álltak össze, hogy megemlékezzenek a tavaly év végén elhunyt Lemmyről. A megjelent zenészek a méltán népszerű Ace of Spadest nyomatták és nem kisebb be arcok társultak be, mint a Megadethes Kiko Loureiro, valamint a Halestorm, Amon Amarth, Shinedown, Dragonforce, Atreyu, Sick Of It All, Vintage Trouble, Discharge, Nashville Pussy, Ultra Vomit énekesei, gitárosai és a Metal Blade főnök Brian Slagel. Méltó megemlékezés lett, annyit elárulhatunk!
A nyárban az az egy rossz dolog van, hogy viszonylag kevés új albumot vehetünk a kezünkbe. Mindenki koncertezik, fesztiválozik így mi meg várhatjuk, hogy az ősz milyen finomságokkal szolgál nekünk. Azért mégis van pár elvetemült zenekar, akik nem restek a nyár közepén megjelentetni az új albumukat, sőt vannak olyan pimasz alakok, akik a debütáló albumukkal rukkolnak elő. Ilyen a Gone Is Gone is! Hogy mit rejt ez a progresszív anyag? Arra én sem számítottam.
A redneck-stílusú cover banda, a Steve N' Seagulls már nálunk is szerepelt párszor. Ha valakinek esetleg mégsem lennének ismerősek, egy finn csapatról van szó, akik népi hangszerekre írják át a méltán híres metalklasszikusokat, kvázi redneck stílusú nótákat kreálva belőlük. Ezúttal az Iron Maiden feledhetetlen örökbecsűjét, az Aces Hight érte a megtiszteltetés és talán mondanunk sem kell, hogy a minőség továbbra is az egeket verdesi (kac-kac). 
Még év elején kaptuk a hírt, hogy feloszlik a több, mint húsz éves múltra visszatekintő Blind Myself. Azt persze tudtuk, hogy Tóth Gergőék őszig még tolják neki az ipart, ahol csak lehet, viszont már egyre inkább fogy a lehetőség azok számára, akik még élőben el szeretnék csípni az ötöst.

Ozzy maga a két lábon járó történelem (és szerves kémia példatár), ezzel jó eséllyel mindenki egyet is ért. De hogy megmutassa, hogy vannak nála régebbi dolgok is, Jackkel, a fiával elkészítettek egy történelem központú doksifilm-sorozatot. Persze az egészben a poén az, hogy mindezt a(z angol) History Channel felkérésére tették, amely vasárnap már vetíteni is fogja a széria első fejezetét.
Egy speciális, kritikusokból, zenekarokból és olvasókból álló zsűri az iowai kilences második nagylemezét választotta a jelenlegi évszázad legjobb lemezének a Metal Hammer kiírásán. A 2001-ben megjelent korong, amely a zenekar eddigi legdurcább termése is lett, többek között olyan dalokat adott a nagyvilágnak, mint a Disasterpiece, a People = Shit, a Left Behind, vagy a My Plague.