
Elvileg - idő-, és energiahiány végett - kiszálltam a rockstationös buliból (életem egyik legjobb folyamatos bulijából), de egy Pokolgép lemezkritikára való felkérésnek ugyan ki tudna ellentmondani? Talán aki nem „rokkker", hiszen - ha nem lenne képzavar, azt írhatnám - a Kukovecz Gábor vezette hadtest alfája és „omegája" annak a műfajnak, amit leginkább magyar metalként aposztrofálhatnánk. Azt jelentik a hazai kemény zene számára, mint amit költészetünknek Petőfi jelent, vagy ami az egyetemes „könnyűzene" történet szempontjából a Beatles. Boldog ifjúságom idején egy ilyen hasonlatot karóba húzás követett volna. Mára a világ „túlvadulta" a heavy metalt, hogy az már szinte kultúránk részévé válhatott- ezért jól le is sz.rja a többség.












A 

Hogy milyen módon, vagy mit ad elő, azt még nem tudni. Egy viszont biztos, hogy valami "különleges előadást" ígérnek a szervezők tőle a február 28-án tartandó 88. Oscar gálán.
A hazai doom metal egyik koronázatlan királya, a 
