Mivel a szerdai The Winery Dogs koncertre már jóval a fellépés előtt kitették a minden jegy elkelt táblát, mi a teltház biztos tudatában készültünk arra, hogy remek koncertfotókkal, igazi pillanatképekkel és az izzadt tömegben életre kelt véleménnyel ébredhetünk majd másnap. Jóslataink valóra váltak, a rock supergroup gyakorlatilag felelevenítette az éra aranykorát a Barba Negra falai között.

Előzenekarként az Inglorious hergelte a közönséget, és remek munkát végeztek. Itt még a hangosítás is rendben volt, az ének – hangszerek egyensúlya nem sérült túlzottan. Dallamos, tökös rockot toltak a srácok, és ekkora lendülettel valószínűleg órákig tudtak volna még játszani. 

Végül eljött a főszereplők ideje: Richie Kotzen, Mike Portnoy és Billy Sheehan olyan magabiztossággal léptek ki a színpadra, amely a jóllakott, de a küzdelemtől határozatlan időre, vagy inkább örökre megrészegült ökölvívókban bujkálhat. Mostanában, amikor a rock inkább a klisékben, a ruhákban, vagy a jól megírt forgatókönyvekben éli ki magát, és legendák távozását próbálja kiheverni , már a tervezett setlist átolvasása is korai kilencvenes évek flashbacket okozott.

Nem igazán változtattak az előző állomások jól bevált válogatásán, de a sorrendben volt némi variálás. Ez zavarta-e a közönséget? Őszintén? Nem. A jelenlévők döntő többsége egyedül egy dolgot, a nagybetűs szórakoztatást várta el a bandától, és mivel ezt az igényt a trió maximálisan kielégítette, a koncert atmoszférája kifejezetten békebeli jelleget öltött. Egy olyan találkozási pont alakult ki, ahol a The Winery Dogs glóriája fogta össze a már sokat látott és megélt zenészeket, az innen-onnan érkező rajongókat, és a feltörekvő generáció tagjait.

Csúcspontokból több is volt, személy szerint Billy és Mike játékát végig olyan jelzőkkel illettem magamban, mint az ’eszelős’ vagy a ’brilliáns’. Amikor pedig Mike konkrétan a földön térdelve, fetrengve diktálta az iramot abbahagytam a jelzők keresgélését. Technikailag annyi probléma volt, hogy az éneknek adhattak volna egy picivel több hangerőt, és nemcsak azért mert Richie Kotzen megérdemli, hanem az általános balansz miatt is.

Mi sablonok helyett rengeteg képpel dokumentáltuk az estét, így ezekkel, és a legutóbbi albumukról készült beszámolónkkal zárjuk sorainkat. Most nagyon bánhatod, ha kihagytad! 

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.