
Az elhíresült prágai Lamb Of God koncert óta mindenki felkapja a fejét, ha baleset történik egy koncert közben, ezért is hírértékű, hogy a Suicidal Tendencies január 22-ei svájci solothurni koncertje után két nappal elhunyt egy 28 éves fiatalember, aki egy balszerencsés stagedivingot követően fejjel esett a földre. A közönség soraiból ugyan próbálták elkapni, de nem sikerült. Elsőre nem tűnt komolynak a dolog, mert férfi a saját lábán ment el a mosdóig, sőt a helyi egészségügyi csapattal is beszélt, akik így is a kórházba szállítás mellett döntöttek. Ott azonban a férfi epilepsziás rohamot kapott és két nappal később meghalt. Annyi különbség - és micsoda nagy különbség - azért van a két eset, mármint a Lamb Of God féle és e között, hogy itt az ugrásba nem "segített be" senki sem. (Fotó: Réti Zsolt)

Ha svéd metal akkor nekem elsőre az In Flames és az Opeth ugrik be. Igazából, amit imádok az nem feltétlenül erről a környékről kerül ki, de azért vannak itt is remek bandák, akik kitűnő dalokat hoznak fel, eléggé gyakran. Most egy számomra új svéd bandával a Mustasch-el ismerkedtem meg. Mennyire jön be a svéd hard rock banda muzsikája? Mit várhatunk egy ilyen albumról, és hogy jön ide DIO? Kattints és mindent megtudsz!





Az 1997-ben alakult Throwdown pályafutása sok siker és legalább annyi buktató után ért addig, hogy a januárban kiadott új – szám szerint hetedik – albumon csak két állandó tagra zsugorodott a banda, hiszen azt Dave Peters énekes és Mark Mitchell basszusgitáros alkotják. Na jó, a lemezt azért nem ketten játszották fel, hanem ebben segítségükre volt a Bleeding Through-t is megjárt Dave Nassie gitáros és a My Chemical Romance-ből ismert Jarrod Alexander dobos (élőben a Demon Hunter dobosa Tim "Yogi" Watts segíti majd őket).




A pécsi Junkie Jack Flash már évek óta aktív a (dél-)dunántúli zenei téren, viszont 2013 volt nekik az év, amivel komolyan elkezdtek felfelé törni... valahová. A májusi Megér Mindent lelkesedése és kamaszos bája után, félúton az azévi R33 tehetségkutató első helyével jött lemezfelvétel megvalósulása felé, született a VÖRÖS EP, ami egyszerre volt nagyon ismerős és nagyon új számomra. Fontosságukat csak tetézték a megszaporodó, totális házibuli fílinget adó környékbeli és budapesti koncertjeik... A jenki cock-rockerség és az igazi, 80’s éveket idéző hard rock legjobb értelemben szólva rádióbarát, bluesos magyarítását készülnek elkövetni e legények, és a VÖRÖS alapján minden okunk megvan bizakodni!
Megint egy hazai csemege, és megint csak azt tudom mondani, hogy érdemes figyelni az underground-ot, mert itt van a jövő Nirvana-ja, Down-ja. Annyira sok apró zenekar van, akik nem kapnak elég figyelmet, pedig milliárdszor több van bennük, mint sok nagy névben itthon. Direkt nem mondok neveket, nem akarok komment háborút feleslegesen. Nem is mondok előjáróban többet, csak annyit, hogy lépjünk rá a Bazaltkockák-ra! 

