Ha svéd metal akkor nekem elsőre az In Flames és az Opeth ugrik be. Igazából, amit imádok az nem feltétlenül erről a környékről kerül ki, de azért vannak itt is remek bandák, akik kitűnő dalokat hoznak fel, eléggé gyakran. Most egy számomra új svéd bandával a Mustasch-el ismerkedtem meg. Mennyire jön be a svéd hard rock banda muzsikája? Mit várhatunk egy ilyen albumról, és hogy jön ide DIO? Kattints és mindent megtudsz!

 A nyitó Feared And Hated roppant furcsa dal. Azzal a nyitó macskás virnyogás után átmennek egy igazi húzós gitár riffel egy Ronnie James Dio-s ének stílusba, meg hát az erre jellemző stílusba is, ami igazából bennem kis nosztalgiát keltett. Mint mikor régen hallgattuk a We Rock-ot. Nincs ezzel a stílussal igazából semmi baj, főleg mikor mindenki a szuper ilyen-olyan core bandákat csinálja, és elfeledkeznek arról, hogy néha nem a hetvennégy nyolcad a tuti. Hangzásilag teljesen megvagyok elégedve a lemezzel, hopppá a címét még nem is mondtam….

Szóval a Thank You For The Demon az album címe, ami a második dal címe is, ami meg kicsit hajaz a Psyhotic Waltz-ra. Lágy gitár, hangzatos refrének. Igazi régi, kemény rockos ének van itt is nem fog csalódni, aki oda van a Rainbow és hasonló zenekarokért. Van egy kicsit fura dal a The Mauler, amit már hallottam valahol és, ha eltekintünk a vonósoktól benne, akkor ez inkább egy stoner dal. Természetesen egy albumról sem hiányozhat egy lírai dal, ami persze átvált örült reszelésbe a végén: All My Life címen meg is kapjuk ezt az adagot. Attól a zúzós résztől a közepén nem érzem olyan nagyon, hogy ez egy kerek dal lenne, sokkal inkább az jön le, hogy volt még ez az ötlet és pakoljuk bele, és lesz egy hosszabb számunk.

Összességében ez egy nagyon változatos album, mert tényleg még blues-os témákat is találunk a lemezen. Megvan benne a potenciál, és aki odavan a régi rock feelingér,t azoknak tuti nagyon befog jönni ez az anyag. A zenekart kövessétek a Facebook-on is. Béke, Szeretet, Metal