Az Eagles of Death Metal, azaz a globálisan terjedő Kurvák És Kamionosok Rockshow G-(izé) Hangolásban, még a 2015-ös Hegyalja Fesztiválra jött volna (ha az lett volna) tenni, amit a legjobban tesz: megkínálni minket a jó öreg hankypankyvel. Aztán ez tolódott októberre, novemberre, terrortámadás, megfeneklés, 3. időpont, Barba Negra, 4. időpont 3. helyszín, Akvárium, és végül csak' sikerült. Úgy, ahogy kellett. Örömünnepileg, rock'n'rollosan, és talán még nálunk is jobban örült ennek... a zenekar maga.

Ki a tököm az az Adam Bomb?

A csávó, aki e héten széttépi a hazai rockklubbokat?

A Hanoi Rocks dalainak társszerzője és ritmusgitárosa.
A TKO legendás villanyhegedűse.
Az ember, akit Axl Rose nem mert felkérni a Guns'n'Rosesba, annyira jónak tartotta,
ezért - mondván, megteszi a szamár is - maradt Slash...
Aki 70 éjszakán át nyomta a kocsmarockot Johnny Thundersel...

Az A38 hajót és picike, de metálilag annál vérszomjasabb-szőrösebb hazai közönségét másodszorra látogatta meg a Grammy-díjas, északi black'n'roll úthenger, a Kvelertak. Élőben nagyobb pusztítást végeztek a hallójáratainkban, mint Vörös Erik legénykorában, de úgy találtuk, ideje belekérdeznünk a mitológiájukba is - erre mit ad a norv ég? Erlend és Vidar (a fosztogatók közül az üvöltős meg az egyik pengetős) olyan csávók, akikkel bármikor elmennék baglyot sütni valami fjord tövében. InterJúeszkdforit.

(Roll down for the English Version, dears!)

Keménynek tűnt a választás, hogy a Rockmaraton legpsychobillysebb napját kihagyjam-e EZÉRT a buliért, de végül győzött az asszonyi vonzerő, és az a fajta másik, ami csak kiakasztott flanger- és fuzzpedálokkal megerőszakolt vintage gittyókból árad, mint a százdeci. Jó választás volt. A garázsrock ezen az estén egy konszolidált, glitteres, sötétrózsaszín monster truckká változva bedarált, megcsócsált, átment rajtam, és nekem még jobb volt ez, mint neki. Az aréna a Gozsdu Manó klub, a 2x2 kerék a Wattican Punk Ballet (Örményország-Budapest vonalon) és a Deap Vally (a legdögösebb dél-kaliforniai import alkatrészek) voltak. Jómagam pediglen a fröccsös földig lehengerlődtem.

Nagyon last minute jött a híradás, nagyon last minute jön az ajánló is, de jobb később, mint soha: Agárdon idén már 21. alkalommal kerül megrendezésre a lassan de biztosan kultikussá válás felé haladó Lakeside Rocknroll Weekend - HOLNAPTÓL! (július 03-06 között) -  ami - nyugodtan mondhatjuk - Magyarország leglegebb rockabilly bulija...

Aki attól fél, hogy feltűrt galléros diszkójocók vagy agyonpírszingezet, lefitymálló crusterek közt kell manővereznie, azt megnyugtatjuk: mind nagy múltú, viszont országosan alig vagy csak rétegesen ismert, hazai teddyk és greaserek, psychók és rockerek, kiccsaládok-naccsaládok verik végig a palávert, meg a hajókötél-vastag húrokat. De mit kínál még Agárd annak, aki kész bepödörni a homloktincsét, csak még inog? Vegyük sorra szépen...

A WOLFENSTEIN: New Order kreatív/PR-stábja, a Machine Games a fiktív Neumond Recording Company alakjában (Újhold! mert szeretünk a Holdra szállásunkkal dicsekedni, ugye, nácikák?) olyasmit művelt, amire a játéktörténelem során még nem volt példa: megteremtett egy teljes fiktív kiadót katalógusostul, ezt az arche-árja slágergyárat, és egy teljes lemeznyi jampi-náci dalt is összehozott, amik groteszk aláfestést szolgáltatnak egy olyan világ vérgőzös, egyszemélyes szabadságharcához, amiben a nácik nyerték a II. világháborút, és leigázták, bekebelezték a nyugati (...és keleti ...és északi...) civilizációt. A színvonal és az atmoszféra döbbenetes, a vendégzenészek kitettek magukért, mintha csak MachinenGeweher 1960-asokat tartottak volna a fejükhöz. És minden elkészült szépen flottul időre, ahogy a Führer megkívánta. 

A Neumond kínálata igazi bűnös élvezet... nem csak a retro rock vagy (urambocsá) a Birodalom szerelmeseinek! Villámkritikánk következik a sosevolt nótákból, mielőtt még megtalálna minket néhány Übersoldat Mistkerl.

Öröm látni, és még nagyobb öröm hallani, hogy a közvélekedésben élő maradiságunk ellenére, eszméletlen retró-hangzású rockzenekarok leledzenek Magyarországban - az Ivan and the Parazol előtt már évekkel pusztította a pincéket (óh beh miért csak azokat?!) az Ozone Mama, Audio Love Nation, The Killingscreens... talán legtöbbször mégis a már 3. nagylemezéről megint egy (sőt, a Sister Sludge mellett eddigi legjobb) nótájukhoz klipet kihozó The Trousersről lehet hallani. Aki meghallgatja a Fear of the Cityt, pedig arra is rájön, miért, amint verdesni kezdi az ütemre kedvese hátsóját. Kőváry Zoli frontember úr mesélt is a klip születéséről.

A pécsi Junkie Jack Flash már évek óta aktív a (dél-)dunántúli zenei téren, viszont 2013 volt nekik az év, amivel komolyan elkezdtek felfelé törni... valahová. A májusi Megér Mindent lelkesedése és kamaszos bája után, félúton az azévi R33 tehetségkutató első helyével jött lemezfelvétel megvalósulása felé, született a VÖRÖS EP, ami egyszerre volt nagyon ismerős és nagyon új számomra. Fontosságukat csak tetézték a megszaporodó, totális házibuli fílinget adó környékbeli és budapesti koncertjeik... A jenki cock-rockerség és az igazi, 80’s éveket idéző hard rock legjobb értelemben szólva rádióbarát, bluesos magyarítását készülnek elkövetni e legények, és a VÖRÖS alapján minden okunk megvan bizakodni!

Egyfős jukebox, minikaraván, egy két lábon járó kompakt darab garázs rock’n’roll a nemrég Budapestre és Pécsre is ellátogatott Jérémie Malisz, ismertebb nevén az egyfős bandák reneszánszát elindító KING AUTOMATIC, a Voodoo Rythm kiadó húzóneve.

A lakonikus frank bugyinedvesítő a legendás pécsi Kino Sessions programsorozatot is feltámasztó koncertje és 3 pihenőcigi után engedett be
szűkös-füstös világába egy félsötét sarokban…

Egy vörös anyaállat és egy szőke rockmacska bandát alapítottak 2011-ben, valahol Californiában, egy kis kötögetés után. Ketten maradtak benne, szarozás pedig nem. Sejthetően nem kevés marihuana, karcos bakelit, torzítópedál, sör és kanrajongó (élve) elfogyasztása után tavaly végre kiadtak egy demót is, mire felfigyelve azonnal levadászta őket az ISLAND, és mindenestül jól megtolta a járgányukat. Így száll be két, ránézésre White Stripes gruppi a garázsrock forradalmasításába: a Sistrionixon kb. szexet izzadnak és jackkábelt szarnak, természetesen mindezt dögös, fülledt bluesba és fuzzba csomagolva. Hölgyeim és uraim: a Sistrionix a 2013-s év legszexibb albuma!