A Megadeth folytatja a munkát 14. stúdióalbumán, amely valamikor jövő év első felében jelenik meg. A csapat Johnny K (John Karkazis) producer irányításával dolgozik ismét a Megadeth főnök Dave Mustaine, a kaliforniai San Marcosban található Vic Garage nevű stúdiójában. A munkálatok jól haladnak, hiszen Mustaine egy twitter bejegyzésében arról számolt be, hogy 3 dal már feljátszásra került és majdnem teljesen kész is van. (Fotó: Réti Zsolt)
Fémszívű Testvéreim az Úrban!
Most, hogy a világvége elmaradt, meg kell állnunk egy pillanatra, hogy a közelgő Karácsony alkalmával számot vessünk, hogy mit végeztünk el az Úr 2012. évében.
Annak idején a Junkies-t is azért kezdtem el hallgatni és szeretni, mint a Tankcsapdát: a dalszövegek miatt. Mindenféle hangulatomnak megfelelőt találtam az albumokon és idővel úgy voltam, hogy a Junkies nótái kezdek el jobban ülni (legalábbis nálam). Az TCS legutóbbi lemeze és a most megjelent Mi van veled? Semmi? albumot egymás mellé téve, ez csak erősödött. A karácsony előtt két nappal megjelentetni a lemezt marketing szempontból nem feltétlen tökéletes húzás, ráadásul nem is volt az orrba-szájba nyomatott reklámozás.
Annyira nem vagyok öreg, hogy generációs szakadékokról beszéljek, de mindenképpen aggaszt, hogy a mai fiatal csávók hogyan fogják a felnőtt férfivá válás rögös lépcsőit megmászni. (Főleg ha arra gondolok, hogy még a nemi identitás kérdésével meg kell küzdenie egyeseknek..) Ezért is nagyon nagy öröm számomra, mikor olyan fiatal zenészeket hallok, akik a trendi külsőségek ellenére nem átallnak gitárt ragadni és betonkemény zenét játszani. Ilyenkor azért megnyugszom picit, hogy van még remény. Ilyen reménység a The Banished is, mely idén jelentette meg Hatred címmel első kislemezét.
A Nigromantia képében egy igazán friss csapatot üdvözölhetünk a népes death metál mezőnyben. A nyíregyházi csapat 2009-ben alakult és néhány kisebb kiadvány után, máris az osztrák Noisehead kiadónál találták magukat és idén már meg is jelent az első lemezük. Azt már előre le kell szögezni, hogy profi a cucc, mind hangzásában, mind a megjelenésében, mind a zenei részét tekintve. Természetesen fizikai formátumban is megjelenik az album, e nélkül a death mezőnyben nem is lehetne talpon maradni. Ugyanis a death, thrash, black, grind, hardcore vonalon a legerősebb az underground, ahol, ha nincs minimum egy kazetta demód, komolyan sem vesznek. Ha-ha!
Március 22-én két olyan metalzenekar látogat Budapestre, melyek közös jellemzője, hogy az elmúlt évtizedben futottak be nagy karriert: a semmiből indulva építettek ki maguknak rajongótábort világszerte, s így hazánkban is a Pecsa Music Hallba érkeznek majd. A svéd Sabaton a power metal, a svájci Eluveitie pedig a folk metal kedvelőinek nagy kedvence, harmadikként pedig az elmúlt évtized egyik bravúrját végrehajtó magyar Wisdom játszik majd: a hazai heavy metal csapat ugyanis nemcsak ezen az estén, hanem az egész turnén együtt zenélt a két nemzetközi csapattal.
Amikor előkerül az NDH (Neue Deutsche Härte) mint zenei stílus, természetesen mindenki tudja kapásból vágni a Rammstein nevét. Ez így teljesen rendben is van, mert az irányzat megkerülhetetlen alapzenekara és így persze banda zenekar sem kerülheti el az összehasonlítást, aki ezen a színtéren próbál meg sikereket elérni. És ha már egyszer sikerült elkerülni, hogy Földünk belekerüljön a „null-síkba”, akkor a nulldB Endzeit című lemezével nyugodjunk meg szépen, ami nem is hasonlít a Rammsteinra.
Február 15-én a Nuclear Blast gondozásában jelenik meg a new yorki death metál veterán Suffocation új nagylemeze Pinnacle Of Bedlam címmel.
Az albumra a következő dalok kerültek: 01. Cycles Of Suffering, 02. Purgatorial Punishment, 03. Eminent Wrath, 04. As Grace Descends, 05. Sullen Days, 06. Pinnacle Of Bedlam, 07. My Demise, 08. Inversion, 09. Rapture Of Revocation, 10. Beginning Of Sorrow
Az As Grace Descends című dalhoz szöveges videót is készített a banda, amely hajtás után csekkolható.
Miután megtiszteltetek minket egész éves figyelmetekkel, és végigolvastátok a szakma , illetve a RockStation munkatársai által készített itt és itt megtalálható ez évi összegzéseket, most ti következhettek. Kimaradt a kedvencetek? Láttatok idén olyat, amit mi nem? Esetleg a világ másik végén éltek, és onnan követitek az eseményeket és megosztanátok ottani tapasztalataitokat? Most rajtatok a sor!
Írjátok meg komment formájában (ide vagy a facebookra), nektek idén mi volt a kedvenc lemezetek, koncertetek, illetve mit vártok az elkövetkezendő 2013-as évtől! Reméljük minél többen megosztjátok velünk élményeiteket, mi egész évben azon voltunk, hogy megosszuk veletek a miénket. Lemezek esetében minimum 5-ös listát várunk, mégpedig december 31-ig. Utána összegzünk, sőt ha nem 2000-en írtok (de írjatok bátran 2000-en) akkor még az is lehet, hogy mindenkinek a listáját név szerint hozzuk le január elején. Na, koppanjon az a klaviatúra, kíváncsian várjuk a véleményetek!
A két évvel ezelőtti első Bloody Roots lemez az Isten kezében, igazi kis meglepetés volt Smiciéktől, legalábbis számomra és gondolom azoknak is, akiknek a Moby Dick-től érkező új lemezek nagyon hiányoztak. Pedig méregerősre sikeredett a visszatérő Moby album, a Golgota 2003-ban (atya ég, ez majdnem 10 éve volt!) és a rákövetkező 2005-ös Se nap se hold is kiváló lemez volt. Tulajdonképp mindegy is miért állt meg a zenekar újra beinduló szekere, a lényeg az, hogy a bent lévő dolgok úgy is kikívánkoznak, és előbb utóbb megtalálják az utat a külvilág felé.
Na, ha már ezt ilyen szépen körbe írtam, huszáros vágással át is térhetünk a Bloody Roots dolgaira. Az első lemez a fent említett Isten kezében nem kapott el ám elsőre, de minél többet hallgattam annál jobban ragadt a fülbe a pőre megszólalású thrash metal.
Infestissumam címmel jövő év elején érkezik a svéd Ghost második nagylemeze, melynek érdekessége, hogy azt Nick Raskulinecz csúcsproducerrel rögzítette a banda. A Ghost múlt hétvégi linköpingi koncertjén ünnepélyesen örök nyugalomra helyezte a frontember Papa Emeritust, egyidejűleg bemutatták az új karaktert a rajongóknak. Papa Emeritus II természetesen azonos elődjével, így továbbra Tobias Forge személyesíti meg őt.
Az albumra a következő dalok kerülnek: 01. Infestissumam, 02. Per Aspera Ad Inferi, 03. Secular Haze, 04. Jigolo Har Megiddo, 05. Ghuleh / Zombie Queen, 06. Year Zero, 07. Idolatrine, 08. Body And Blood, 09. Depth Of Satans Eyes, 10. Monstrance Clock
A maja naptár szép lassan elveszti a szavatosságát, ami nagy riadalmat keltett világszerte, így végre 1999 szilvesztere után újra izgulhatunk egy világvég miatt. Ráadásul, ha ez ma elmaradna, és mégis csak simán menne tovább az élet akkor már csak két napod marad az évi rendszeres zoknik, kesztyűk, Paolo Coelho könyvek beszerzésére; szóval a helyzet nem túl rózsás, úgyhogy maradjunk a világvégénél. Egy metál rajongó sem készülhet úgy egy ilyen jeles eseményre, hogy a bekövetkező meteorit esőt, gyors lehűlést, teljes sötétséget, a Földbolygó totális pusztulását ne egy alkalomhoz illő dalcsokorral köszöntené. Itt a mi tízes listánk, hogy könnyebb legyen a ráhangolódás a végítéletre!
10. Disturbed - Prayer
Ha vagyunk annyira fennköltek, mint David Draiman, és magasról szarunk arra, hogy a túlélési esélyeink eléggé lecsökkennek – már ha beszélhetünk ilyenről egy armageddonnál - , irány egy nagyváros, kiállni egy nyüzsgő útjára, és széttárt karokkal várjuk a megsemmisülést.
Az idén 30 éves Destruction nem képes lassítani, a tavalyi a Day Of Reckoning után máris itt a folytatás. Némi intró után bele is csapnak a Cyanide-ba és tekernek is tisztességgel. Azt kell, mondjam, pontosabban úgy látom, hogy a régi csapatok közül, akik újjáalakultak mondjuk úgy tíz éve és tényleg el tudták kapni a fonalat, tehát sikeresen tudták integrálni magukat az új évezredbe azok talpon tudnak illetve tudtak maradni. Ezek közé a csapatok közé vastagon belefér a germán thrash veterán csapata a Destruction is.
A Dal alapötlete Méry Pétert dicséri, aki maga is sokat élt külföldön, főleg az Egyesült Államokban, és soha nem szűnt meg elsősorban magyarnak lenni. Amikor felkérte a dalban közreműködő hazai előadókat, csupán az lebegett a szeme előtt, hogy ezzel a produkcióval felhívja a figyelmet a összefogásra, és arra, hogy bárhol is éljünk a világban, mi magyarok mindenhol és minden körülmények között támogassuk egymást. Az eredeti dalt olyan művészek adták elő, mint Varga Miklós, Balázs Fecó, Keresztes Ildikó, Király Viktor, Bódi Guszti, Kefir, Matisz Flóra, Tamás Gábor, Dér Heni, Szikora Róbert és Kovács Nóra, akik közül sokakat a Millenárison is láthatunk. A dalt és az összefogást eddig már számtalan koncerten adták elő az említett énekesek előadók határon innen és túl, amelynek keretében természetesen nemcsak ezt a szerzeményt, de sajátjaikat is hallhatta a nagyszámú közönség.
A CaC kétrészes The Afterman koncept albumának második része február 5-én érkezik, The Afterman: Descension címmel. Az új lemezről a The Hard Sell dalra készült szöveges videót a hajtás után láthatjátok.
Korábban már megírtuk, hogy a marylandi Clutch 2013 márciusában új nagylemezzel jelentkezik, amely az Earth Rocker címet kapta.Most már borítót is tudunk mutatni. Hajtás után pedig meghallgatható az album címadó tétele.
A színész Christopher Lee-ről bizonyára sokan tudják, hogy megveszekedett metál rajongó, sőt ő maga aktívan zenél is. A 90 éves színészlegenda egyszerűen nem fárad, idén is több filmben szerepelt. Most viszont a Gyűrük Ura Szarumánja és a Star Wars Dooku grófja karácsonyi kislemezzel jelentkezett, melyen két dal (The Little Drummer Boy és Silent Night) metálosított verziói szerepelnek. Hogy ez milyen lehet? A hajtás utáni részletekből kiderül.
A walesi Lostprophets 35 éves frontemberét, Ian Watkins-t tegnap cardiffi városi bíróság vizsgálati fogságba helyezte kiskorú sérelmére elkövetett szexuális zaklatás vádjával. A bíróság két másik gyanúsított ügyében is vizsgálati fogságot rendelt el, ügyüket december 31-én tárgyalja a cardiffi Koronabíróság. Az ügy súlyosságát jól jelzi, hogy az óvadék ellenében történő szabadon bocsátást mindegyik vádlott esetében esetében elutasította a városi bíróság.
A BBC híradása szerint az eljárás egy 13 évet be nem töltött kislánnyal létesített szexuális kapcsolat, valamint gyermeket ábrázoló pornográf képek birtoklása és terjesztése miatt indult.
Tegnap közreadtuk a RockStation szerkesztőség felének év végi listáit. Most itt vannak a csapat másik felének kedvencei stílusorientáltan, némi átfedéssel. Az idei 250 lemez recenziója nyilván korántsem a teljes 2012-es palettát fedi le, így aztán tényleg mindenki azok közül a kedvencek közül választott, akiket meg is tudott hallgatni ebben az évben. Így pedig elnézést kérünk azoktól, akik kedvenceiket nem látják a listán, de a mi lehetőségeink és az időnk is végesek. Hajtás után tehát itt a II. rész.
The Last Spire címmel valamikor jövő áprilisban érkezik a brit Cathedral utolsó albuma. A csapat jelenleg az utolsó simításokat végzi a Lee Dorrian és Garry Jennings producelte új albumon, mely a Rise Above Records gondozásában lát majd napvilágot.
Az albumra a következő dalok kerültek: 01. Entrance To Hell, 02. Pallbearer, 03. Cathedral Of The Damned, 04. Tower Of Silence, 05. Infestation Of Grey Death, 06. An Observation, 07. This Body, Thy Tomb
A Tower Of Silence című dalra videót is forgatnak, a fenti kép ott készült.
