Az idén 30 éves Destruction nem képes lassítani, a tavalyi a Day Of Reckoning után máris itt a folytatás. Némi intró után bele is csapnak a Cyanide-ba és tekernek is tisztességgel. Azt kell, mondjam, pontosabban úgy látom, hogy a régi csapatok közül, akik újjáalakultak mondjuk úgy tíz éve és tényleg el tudták kapni a fonalat, tehát sikeresen tudták integrálni magukat az új évezredbe azok talpon tudnak illetve tudtak maradni. Ezek közé a csapatok közé vastagon belefér a germán thrash veterán csapata a Destruction is.
Nyilván nem forradalmasítják a műfajt, de még mindig képesek minőségi lemezeket írni, jó hangzással és a jó számokkal. Mi kéne más, nem igaz? Vissza a lemezhez, egymás után sorjáznak a jobbnál jobb thrash szerzemények.
A Renegades vége felé modern riffelgetés tűnik fel, City Of Doom-ban a dallamosabb megközelítés dominál a No Signs Of Repetance-ben is feltűnik a változatosságra való törekvés jegyei. A To Dust You Will Decay-ben ügyesen adagolják a gyorsabb és lassabb vagy a hangulatosabb némileg elszállós részeket. A dobos Vaaver-rel nagyon jó vásárt csináltak, fáradhatatlanul csépel, jó technikásan is akár. A fiatalság, ugyebár…
Még egy tételt muszáj kiemelnem az utolsónak érkező Under A Violent Sledge–t, ahol az tipikus elmebeteg, rángatózós Destruction köszön vissza, ami annyira jellemző rájuk. Nem is szaporítom tovább a szót, még egyszer 30 évet a Destruction-nek!
