Amikor előkerül az NDH (Neue Deutsche Härte) mint zenei stílus, természetesen mindenki tudja kapásból vágni a Rammstein nevét. Ez így teljesen rendben is van, mert az irányzat megkerülhetetlen alapzenekara és így persze banda zenekar sem kerülheti el az összehasonlítást, aki ezen a színtéren próbál meg sikereket elérni. És ha már egyszer sikerült elkerülni, hogy Földünk belekerüljön a „null-síkba”, akkor a nulldB Endzeit című lemezével nyugodjunk meg szépen, ami nem is hasonlít a Rammsteinra.

Azért emelem én ezt ki, mert a kapott sajtóanyagban is felhívja a figyelmet a mélyen tisztelt promóter. Ami igaz is, meg nem is. Mert kétségtelenül fellelhetőek a zenében azok a zenei klisék, ami annyira jellemzi a német óriást. Amivel talán többet (vagy inkább mást) hoz a würburgi négyes, hogy bátrabban kísérletezgetnek másféle stílusjegyek (pl.: nu-metal) beemelésével. Hogy ez 2012-ben mennyire időszerű és modern, az persze vita tárgya lehet, de végeredmény egy vállalható negyvenpercnyi kemény metál.

A tíz dal színvonala nagyjából szépen együtt van, kemény zúzós nóták és bólogatós refrének. Itt-ott vannak lassabb, málházósabb részek, de ami a legnagyobb hibája a lemeznek, hogy kevés emlékezetes pillanatot találok. Egyszerűen csak átmegy rajtam ez a lemez. Pedig a hangzás profi és kemény, a német szövegek pattogósak és néhány helyen tényleg harci indulószerűek (ebben nagyon nagy a Rammstein…), de akárhányszor hallgatom meg a lemezt, nem marad meg egyik dal sem a fejemben.

De ez a kritika most nem lehúzása ennek az albumnak, bármennyire is annak hangzik, mert a gyenge pontokat könnyen szét lehetne boncolni, ez egyszerűen csak tök átlagos metál album német nyelven. Nehéz rajta fogást találni, ráadásul az egyes nóták hangulata is nagyjából ugyanolyan, tovább nehezítve a kérdést.

Amit viszont egészen nagy biztonsággal szállít az album, az a valós kikapcsolódás. Nincs agyas matekozás, nincs lélekölő doom, sem földöntúli black metál érzés. Csak szóljon valami metál. Bár úgy gondolom, hogy ezekre az alkalmakra mindenkinek van kéznél saját kedvenc (az enyém: Seventh Son Of A Seventh Son), de hátha ez is tud lenni valakinek ilyen.