Június 5-én egy teljes nagylemeznyi anyaggal mutatkozik be a Brendan Murphy (Counterparts), Will Putney (Fit For An Autopsy), Gregory Thomas (ex-Misery Signals, ex-Shai Hulud), Jay Pepito (Reign Supreme, ex-Blacklisted) és Billy Rymer (ex-The Dillinger Escape Plan) alkotta gyilokbrigád, az End. A Splinters From an Ever-Changing Face című lemezről most a Covet Not című dalt mutatjuk, sok könyörületet ne várjatok!
Mindössze huszonnégy órán keresztül lett elérhető a Pink Floyd legendás koncertfilmje, a Live At Pompeii, melyről mi is majdnem lecsúsztunk. Ha még gyorsan el szeretnétek csípni az egy órás alkotást, itt a lehetőség!
Karantén-stílusban, külön zenélve nyomatta a legújabb dalát a The Weapon. A Killswitch Engage frontembere, Jesse Leach által vezetett punkcsapat a Slave State című dallal jelezte, hogy életben vannak, minden rendben, megmutatjuk, hogyan sikerül a gyors, nyers, ősi punkos nóta.
Újabb dalt adott ki a 
Több, mint egymilliárdos YouTube-nézettség felett jár a The Cranberries egyik, ha nem "A" legnagyobb slágere, a Zombie. Az utóbbi időben a Bad Wolves feldolgozása révén újra szem elé került dal (ugyebár Dolores is vendégszerepelt volna benne, de a felvételek előtt elhunyt), illetve annak klipje már 4K-s felbontásban is elérhető, ezt a play gomb után ti is csekkolhatjátok.
Három hét múlva jelenik meg a Paradise Lost legújabb nagylemeze, az Obsidian. A veteránok mintegy figyelemfelkeltés, egyfajta stílusos emlékeztetőként beszúrták az arcunkba a Ghosts című friss-ropogós tételt, melyet már mutatunk is!
A 2017-es The Sin And The Sentence albummal a Trivium végre újra megtalálta önmagát. Nem akartak új Metallica, Testament (Crusade), vagy Disturbed lenni (Vengeance Falls), nem akartak latymatag stadionrock valamit tolni (Silence In The Snow), hanem egyszerűen csak kiírták magukból, amit szerettek volna és meg is lett az eredménye: akkorát szólt a lemez, mint a Shogun óta semmi a négyes tollából (húrjaiból?)! Adott volt a kérdés: vajon a What The Dead Men Say is tartja-e ezt a szintet? Megalapozottnak mondható a félelmem, mivel mindig, amikor odarepesztenek, a következő koronggal rendszerint vissza is vesznek abból a lendületből. Nos, felemás érzéseim vannak az új albummal kapcsolatban...
Az aJna zenekar frissen megjelent nagylemeze, a Rengeteg ékes példája annak, miért is kell odafigyelni az undergroundra és végleg elhagyni az 'én magyar zenét nem hallgatok'-szerű melldöngetéseket. Az igényes, pszichedelikus / post-rock zenét tartalmazó anyagot már nálunk is hallhattátok, reméljük, hallottátok is, ez adta az apropóját, hogy kicsit megkíváncsiskodjuk a zenekart, mégis mit illik tudni róluk. A basszusgitárosuk, Piller György válaszolt a kérdésekre.
Friss zenével szolgált a rajongóinak Sean Zatorsky, aki a Daath és a Sinsaenum jelenlegi, valamint a Chimaira volt énekeseként lehet ismerős. A már a nevében is bizalomgerjesztő Nekrotik Flesh, melyet Zatorsky Simon 'S.C.Bondar' Eugeniusszal együtt indított, egy komplett, öt tételes EP-vel mutatkozik be. Az anyag mindenféle cizelláltságot mellőzve, szimplán Vol. 1 címen lett elérhető.
A Blue Öyster Cult Godzilla című dala olyan, amit talán mindenki ismer valamilyen módon, még ha nem is tudja, hogy ez az a nóta (ha nem ismeritek, de meghallgatjátok, majd rájöttök). Nos, mivel a csapat a már jól ismert okokból nem tudja nyomatni az On Tour Forever nevű turnéját, ezért megmutatta, milyen is lenne, ha a színpadon lennének, igaz, mindenki otthonról adva a talpalávalót. Go Go Godzilla!
A legendás zenekar remekül megágyazott az új megjelenésnek azzal, hogy hétvégén feltűnt a One World: Together At Home című jótékonysági műsorban: az ő előadásukról cikkeztek talán a legtöbbet. (És természetesen arról, hogy a Lady Gaga nevéhez fűződő esemény segítségével 128 millió dollár gyűlt össze, amit az utolsó centig a koronavírus ellenszerének kutatására és fejlesztésére, valamint helyben és regionálisan tevékenykedő civil szervezetek működésére fordítanak.)
Lényegében egy egész generációnyi "rokkos" felnőtt úgy, hogy nem jelent meg új Evanescence-lemez, lévén a legutóbbi, a zenekar nevével illetett korong 2011-ben került ki a nagyvilágba. A csapat azóta mikor mit csinált, elektro-akusztikus lemezt csináltak, játékhoz zenét dolgoztak fel, tavaly például Budapestre is eljutottak, de végre itt a fény az alagút végén, jön a következő teljes csomag, a The Bitter Truth, most pedig itt van róla a Wasted On You című első ízelítő! (Utána garantált, hogy rányomtok a Radiohead Creepjére is!)
Azt, hogy Mike Portnoy valamennyire tud dobolni, meg hogy a vokálokba is be-beszáll, azt tudtuk. Gitározni viszont kevesebbet látni az öreget, de most ez is megesett, nem is akármilyen módon! Az egyszemélyes szórakoztató központ a Ramones-örökzöldjét, a We're A Happy Family-t dolgozta fel, variálta át kicsit a saját családjára, melyben minden hangszeren és az énekben is Mike Mester nyomatja!
A napokban írtunk róla, hogy a BBC szervezésében egy nagy seregnyi zenész fogja eljátszani a Foo Fighters dalát, a Times Like Theset. A jótékonysági céllal rögzített, az otthonmaradást támogató tételt, igaz, nem lett egy We Are The World, de azért most mi is megmutatjuk.
Még újévkor rosszalkodott kicsit a Morbid Angel gitárosa, Trey Azagthoth, polgári nevén George Emmanuel. A zenészt gyorshajtással és ittas vezetéssel kapcsolták le a törzsek, a vérében a megengedettnél majdnem háromszor nagyobb alkoholmennyiséget mértek. Azagthoth, amikor lecsukták, a következőt mondta az őt bekísérő rendőrnek: "Profi ivó vagyok".
A már jó ideje tartó, egyre szebb, nagyobb méretet öltő Stone Sour demósorozat még mindig a kettes Come What(ever) May című albumnál jár, a 1st Person kezdeti felvétele már a kilencedik a korongról. A lemez első tíz dala közül egyedül a Socio maradt eddig ki és kettő van hátra, úgyhogy várhatóan hamarosan megkezdik majd a félig-meddig már felnyitott Audio Secrecy korszakát is. Addig is...
Semmi sem igaz és minden lehetséges! Ez az eredetileg a Nothing Is True And Everything is Permitted mondásból átvariált cím körülbelül le is festi a négyes zenéjét: míg az első fél a szövegek mondanivalóját és rendszerint kritikus hangvételét, addig a második szakasz a valóban a szivárvány szinte minden színében pompázó zenét jellemzi kitűnően. Igaz, minden relatív, de a 'Shikari talán még magához képest is egy eklektikus lemezt rakott most le az asztalra, úgy emberesen megmutatták, mi fán terem a... Minden!
A Bon Jovi is beáll a sorba, ők is halasztják az eredetileg