Egy két dalos, nemes egyszerűséggel Self Titled címen kiadott digitális EP-vel jelentkezett a Be Well. A többek között Mike Schleibaumot (Darkest Hour) és Aaron Dalbecet (ex-Converge) is magába foglaló zenekar dallamos, de pofonértékű muzsikáját lentebb is le tudjátok csekkolni, az említett anyazenekarok kedvelői rosszul nem járhatnak.

„Itt az ideje egy új rock'n roll korszaknak, a történelemnek új arc kell, és ha kész vagy rám -én lehetek az, akit keresel” – énekli a Sleater Kinney, és ezzel gyakorlatilag irányba is tereli a cikk mondanivalóját. Idén már elég sok minden történt, de a puskaporos események viharában tovább körvonalazódott egy, a társadalmi berendezkedést alapjaiban érintő, elhúzódó problémakör - a nők szerepe és helye a 21. században. A női "princípiumok" megkérdőjelezése és a gender háborúk olyan perspektivát villantottak fel a kortárs előadó- és alkotóművészek előtt, amelyre még nem volt példa…vagy mégis? A rock műfajában a nők fontossága eddig sem lehetett kérdéses, de mi a helyzet akkor, ha egy banda csak női tagokkal akarja letépni vélt és valós golyóinkat, és mi van ha ez sikerül is nekik? A témát egy adósság rendezése, a Sleater Kinney No Cities to Love című albumának boncolgatása adta, de ezt kicsit továbbfűzve a beszámoló végén még egy nagyon mai „csajbanda” meghallgatását javasolnánk.