Számomra abszolút hihetetlen kategóriába tartozik, hogy a Tankcsapda Mindenki Vár Valamit albuma idén tölti be a huszadik évét. Ez volt a zenekar tizedik stúdiós anyaga, ami egy igazi vízválasztó album lett. Hogy miért is az? A simogatás közben kiderül ez is! 

Nem tudom, melyik kolléga ötlete volt, hogy a régilemezes rovatunkat Albumsimogatónak hívjuk, mindenesetre ezúttal igazán találó a cím: ha van album, amire ráfér egy kis simogatás, hát a Chameleon az.

Az Insanity and Genius a Gamma Ray harmadik albuma volt, ami még az elődjénél is csapongóbb és kísérletezősebb lett. Ennek megfelelően a fogadtatása is vegyes volt, egyesek az erős dalokat értékelték, mások az euro-power jegyeket hiányolták. Én a támogatók csoportjába tartozom.

Az elmúlt hetekben, napokban sokan megemlékeztek Ozzy Osbourne-ról és a Black Sabbath-ról, egy ilyen online beszélgetésben került szóba a Nativity in Black válogatáslemez. Miután újra előszedtem és jónéhányszor végighallgattam, elhatároztam, hogy mesélek róla, hátha lesz olyan olvasónk, aki még nem ismeri. A többiek pedig nosztalgiázhatnak egyet.

Hihetetlen, hogy ebben az évben milyen albumok ünneplik a kerek évfordulójukat. Holnap éppen a “modern metal” egyik úttörője a Fear Factory ünnepli második albumának a harminc éves évfordulóját. Nézzük meg együtt, hogy milyen is a Demanufacture.

Az idei év tényleg rávilágít arra, hogy egyre jobban rohan az idő. Nagyon sok albumot megsimogatunk majd, amik közül már jó néhány negyven éves is elmúlt. Hihetetlen….Közben pedig azt vesszük észre, hogy amiken pörögtünk tizen évesen, azok már húsz-huszonöt éves lemezek lettek. Hová tűnt ez az idő? Most például azon kaptam magam, hogy a Lamb Of God egyik legjobb lemeze tíz éves lett! Jöjjön a VII: Sturm und Drang!

Vannak olyan zenekarok, albumok, amikről akár két óra alvás után is simán tudok órákat beszélni és elemezni. A Limp Bizkit pontosan egy ilyen, hiszen tini korom egyik legmeghatározóbb zenekaráról van szó. Wes Borland és John Otto munkássága mindig is lenyűgözött. 2025 van, az albumsiomgató rovat folytatódik és egy igazi klasszikus kerül most a kezem alá. Itt van a The Unquestionable Truth (Part 1)

A hamburgi Running Wild valaha jelentős rajongótáborral rendelkezett, mind a hazai piacán, mind a magyar rockerek körében. A csapat a farmerdzsekis-felvarrós korszak egyik kedvence volt, de más is szárad a lelkükön: ők szabadították a világra a kalózmetalt! Ma a Pile of Skulls című, hetedik nagylemezüket nézzük meg közelebbről.

Michael Kiske, a Helloween egykori és jelenlegi énekese, tett néhány kanyart a pályafutása során, mielőtt visszatért a tökfejekhez. A Place Vendome is egy volt ezek közül, velük több nagylemezt is készített. Nézzük meg közelebbről a Streets of Fire-t, ami talán a legjobban sikerült, miközben lehet, hogy nem is hallottál róla.

Nehéz néhány szóban körülírni, milyen zenét is rejt a Tiamat Wildhoney albuma. Sokféle műfaj és stílus keveredik benne, mégsem zavaros, és kockás papír sem kell hozzá. Lassan 30 éves lesz ez a különleges anyag, nézzük meg kicsit közelebbről!

Egy zenekar, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. A Ghostot vagy utálja valaki, vagy pedig imádja. Olyannal még egyszerűen nem találkoztam, akiből ne váltott volna ki valami érzelmet a Tobias Forge által életre hívott formáció. A zenekar második albumával elindult a totális siker felé. Megállíthatatlanul. Tíz éves az Infestissumam.

A Subscribe zenekar megkerülhetetlen csillag a hazai rock-metal zene fényesen izzó egén. Nem lehet egyszerűen elmenni a zenekar mellett, akik a kétezres években egyszerűen letarolták a hazai underground közeget az addig újdonságnak számító crossover zenéjükkel. A reggae-t, rapet, metalt, funky-t vegyítő zene hihetetlen sikereket hozott már a bemutatkozó anyaggal, nem csak itthon, de külföldön is. Ám a Sanity Has Left The Building után nem is tudták, hogy mit hoz majd a Stuck Progress To Moon.

A Tankcsapda hazánk megkerülhetetlen rockzenekara. A hazai rock banda. Mindenki ismeri, mindenki ordította egykor Lukács szövegeit. El sem tudom képzelni, hogy van olyan rockzene iránt rajongó ember, akinek ne lett volna olyan korszaka, amikor ne hallgatott volna Tankcsapdát. Hihetetlen belegondolni, hogy huszonöt éves az én kedvenc TCS albumom, a Connektor :567: . Nézzünk is kicsit utána, hogy mi a pálya ezzel az albummal.