
A himnusz eléneklése nyilvános rendezvényen mindig kétélű fegyver, mert amekkora, megtiszteltetés, legalább akkorát lehet vele égni, ha nem sikerül. Erről sokat beszélhetne itthon Király Linda vagy Vikidál Gyula, de Amerikából is lehetne sorolni a példákat. Na ebbe a sorba nem fog beállni az Anthrax énekese Joey Belladonna, aki a Chicagoban rendezett Chicago Cubs Cincinnati Reds baseball mérkőzés előtt énekelte el a The Star-Spangled Banner-t. Így!
A Slayer húrnyűvője annak idején nem igazán volt oda az Anthrax rap/metal kollaborációjáért. A Public Enemyvel közösen írt Bring The Noise egyébként annak idején kvázi hagyományt teremtett, hiszen utána sorra születtek olyan együttműködések, melyben valamelyik keményebb zenekar egy rapperrel dobta be a közösbe, amijük van, nem is beszélve a nu metal hullámról.
Nem, ez kérem szépen, nem egy morbid hangulatú vicc, amit csak a metalosok érthetnek, hanem a tömény valóság. Történt ugyanis, Tom Araya, Joey Belladonna, Gary Holt és Paul Bostaph ki tudja, milyen indíttatásból, de az örök érvényű Summer Of 69-t tolták beálláskor a Death Angellel közös turnéjukon. És nem is lett rossz!
Scott Ianről (Anthrax, S.O.D., The Damned Things) minden elmondható, de az nem, hogy nem szereti a sorozatokat. Legalábbis szerepelni bennük semmiképp sem szégyell. Igaz, a Walking Dead után a Trónok Harcában sajnos nem kapott konkrét szerepet, mégis átfabrikálták egy White Walkerré, így legalább el tudjuk képzelni, hogy nézne ki Scott apánk a kult sorozat egyik karaktereként.
Vannak azok, akik attól érzik magukat valami nagy dolog részesének, hogy együtt éneklik a himnuszt a kezdő tizeneggyel. Mások hasonlókat élnek meg attól, mikor bepillantást nyerhetnek a legújabb fejlesztésekbe egy autókiállításon, vagy egy számítástechnikai börzén. Én meg speciel attól, ha egy várva várt lemez első hangjai olyan alattomosan kúsznak be és aztán robbannak fel, mint ennek az új Anthrax albumnak az első, You Gotta Believe című számában. Ilyen kolosszális elrugaszkodás a startvonalról szerintem ugyanis Anthrax rajongó nyakát akkor tekerte meg utoljára, mikor a Be All, End All című számmal kezdtek be nagylemezen. Vagyis nagyjából akkor, amikor az az aranykor véget ért, amit most simán visszahívhat a For All Kings.






