Mindig öröm lefigyelni, mennyi remek banda nem hagyja annyiban és tolja tovább a rockot, még ha az évek peregnek is a fejük felett kifele, mint a fürdőpolc sarkán lévő kis dobozkából a fülpiszkálók reggelente. Ugyanis a
BoySetsFire is a sokak által visszasírt kilencvenes évek első felében ajándékozta meg elsősorban önmagával önmagát, majd egyre szélesebb körben a rajongókat. Azokban az években amikor egyre többen gondolták tovább a klasszikus hardcore / punk nyújtotta alapot kiindulásai pontnak, hogy azt kicsit megstuccolva, sajátosabb hangot találjanak. Azonban ahelyett, hogy
Chad Istvan gitáros és társai elkezdtek volna a kamerába mutogatva keménykedni, vagy szuper cuki, rágógumilufi pufogtató punk slágereket írni - ezzel meglovagolva a korszellemet és könnyed ügetéssel a rádióhangszórókon át a kíváncsi fülekbe hatolni - inkább tovább keresték az eredetiséget. Ezzel pedig megalapoztak egy mostanra huszonegy éves, az underground szintjeihez képest egész sikeres fennállást. Mindössze egy feloszlással és újra egyesítéssel.