Amikor először futottam bele az első Clutch albumba, a 2004-es Blast Tyrant-be nagyon elkapott a maryland-i négyes mocskos, ízes, bluesba oltott stoner rockja. Neil Fallon személyében egy igazi karakter a frontember, és olyan mócsingos, retkes és játékos zenei alap volt az aláfestés a bariton ének alá, hogy akkor nem hittem volna, hogy valaha is távolinak érezzem magamtól a Clutch munkásságát. Ám szép lassan feledésbe merültek nálam, és a Strange Cousins From The Westtel már ki is írták magukat a kedvencek közül. A két évvel ezelőtti Earth Rocker mondjuk újra magához édesgetett, de a Blast Tyrant féle bizsergést nem hozta az a lemez sem.