A Devo tipikusan amerikai zenekar. Olyannyira az, hogy az utánuk érkezőkre is csak odahaza gyakoroltak hatást, Európában meg jó, ha a nevüket ismerjük. Épp ezen a dolgon hivatott változtatni ez a közelmúltban megjelent kiadvány.

A hatvanas évek utolsó hullámai végleg temetni látszottak azt a konzervatív életszemléletet, amit a dogmáktól sújtott közösségi élet korábban szemléltetett. A szilárd valóság kontúrjai megfolytak, elfüstöltek, elillantak és gyöngyözve ömlöttek a következő évtized virágágyas határára. Zúgó patakok, túlcsorduló tengerek. Mozdultak a trendek, ahogy mozdultak az emberek. Öltöny felsők és fényes lépők helyett lett csacska a textil és huncut a séró. A zenében is trükkös, hogy táguljon a tudat. Szóval tisztelet a furfangnak és tisztelet a színeknek. Random respekt klipválogatás, azoknak a varázslatos hetvenes éveknek. Amit akkor a legnehezebb komolyan venni, amikor kicsit komolyabban belemész abba, hogy ezek az elszabadult arcok meg, hogy a francba...