Az mondjuk tény, hogy a hardcore, vagy egészen pontosan a hardcore / punk alapszemlélete sehol sem szólt a hivalkodásról azoknál a bandáknál, akik lefektették ennek a műfajnak az alapjait. Hiszen részben a szépen becsomagolt dolgok ellen való lázadás katalizálta ezt a szép lassan közösséggé is fejlődő zenei irányzatot. Ennek megfelelően pedig a minimalista megközelítés nem csak preferált, de egyben üzenetértékű dologgá is vált ezen a színtéren. Ettől függetlenül azonban mégis megszülettek az évek során azok a lemezborítók, amikbe nemcsak az általuk fedett zenék miatt lehetett beleszeretni. Meg aztán lettek olyan nem szerencsés alkotások is, amik örök kontraszt maradnak, hiszen klasszikus albumokat borítanak, de igazából csak simán béna. Ezekből szedtük össze a tíz szerintünk leginkább említésre méltóbbat.

Amióta a rockszíntér szinte szarja a supergroup titulussal ellátott új felállásokat, folyamatosan kopik ennek a kifejezésnek a varázsa, hiszen szinte naponta jelenthetünk be újabb bandákat. Azonban, ha ez az egész kezd is olyan lenni, mint a Barátok Közt, ahol már mindenki volt mindenkivel, hát tartsák meg a zenészek ezt az újraszerveződő jó szokásukat, ha még olyan felállásokat jelenthetünk be, mint a következő Saudade név alatt futó...