Van, hogy egy zenekar akarva-akaratlanul, de kicsit túlfeszíti a húrt. Hogy most azt dalokban teszi, az egy dolog, hiszen a rock és a metal mindig is valamilyen szinten a lázadásról szólt, de sokszor már a képi körítés is átlép egy bizonyos határt. Most például kakival, kukival, vérrel, piával és középső ujjal.

Vagyis egészen pontosan Punk a Platón. Ezzel a címmel jött ki ugyanis magyar nyelven Henry Rollins könyve, amely a korai Black Flag éveket mutatja be az énekes személyes naplójegyzetein keresztül. Amiket a nyolcvanas évek első felében folyamatosan zajló turnékon jegyzet le. Mikor még a legnagyobb hatású hardcore / punk banda legendája épp csak úton volt. Mert a Black Flag akkoriban valóban mindig úton volt. Kevés benzinpénzzel, rohadt szar busszal, szűkre húzott gyomorral. Még 1984 augusztusában is, amikor az államok minden szélső szegletét bejárták ismét, mindössze egy hónap alatt. Ahol rögzítésre is került az egyik koncert, méghozzá San Fransisco egyik klubjában, ami The Stone néven futott. Mi meg belefutottunk most ebbe az archív és mára már legendás felvételbe és kíváncsiságból rákerestünk mit írt a mindig dühös Rollins azon a napon a naplójába.

Az mondjuk tény, hogy a hardcore, vagy egészen pontosan a hardcore / punk alapszemlélete sehol sem szólt a hivalkodásról azoknál a bandáknál, akik lefektették ennek a műfajnak az alapjait. Hiszen részben a szépen becsomagolt dolgok ellen való lázadás katalizálta ezt a szép lassan közösséggé is fejlődő zenei irányzatot. Ennek megfelelően pedig a minimalista megközelítés nem csak preferált, de egyben üzenetértékű dologgá is vált ezen a színtéren. Ettől függetlenül azonban mégis megszülettek az évek során azok a lemezborítók, amikbe nemcsak az általuk fedett zenék miatt lehetett beleszeretni. Meg aztán lettek olyan nem szerencsés alkotások is, amik örök kontraszt maradnak, hiszen klasszikus albumokat borítanak, de igazából csak simán béna. Ezekből szedtük össze a tíz szerintünk leginkább említésre méltóbbat.

Az elmúlt napok egyik szenzációja volt, hogy az újjáalakult Black Flag koncertezni is fog.  De most van nagyobb hírünk is. Az alapító gitáros Greg Ginn, az énekes Ron Reyes, a dobos Gregory Moore, és a basszer Dale Nixon (aki nem más mint Ginn álnéven) új lemezt is rögzít és ha igazak a hírek, akkor ráadásul az utolsó simításokat végzik azon.

Talán minden tini, és javíthatatlan örökifjú rocker egy olyan házibuliról álmodik, amin soha ki nem fogyó söröshordók, jelentős mértékben megjelenő női populáció van jelen, és egy istenkirály zenekar húzza a talpalávalót. Valljuk be őszintén, gyakorlatilag nullára redukálódik azoknak a száma, akik eme három kitételnek egyidejűleg megfelelő bulin vettek már részt. Ám hála, hamar felismerték ezt a hiányt a zenekarok, és a klip készítők, így a bennünk tátongó űrt kitöltheti, egy audiovizuálisan előidézett házibuli, három és fél percbe sűrítve.
Itt van kapásból 10: