Aki egy kicsit is szereti a rock és metál zenéket és még olvas is róla, kizárt, hogy ne ismerje a Hard Rock Magazint. A közel nyolc éve működő internetes magazin a rockzenével foglalkozó hazai internetes médiumok között is vezető szerepet tölt be. Arról, hogy hogyan indultak, hol tartanak most, milyen a hazai internetes rockzenei újságírás helyzete Szakáts Tibor főszerkesztővel beszélgettünk, aki persze ezeken kívül is elárult pár érdekes dolgot.

Ha pár mondatban be kellene mutatnod Önmagad, hogyan fognál hozzá? A rockzenével hogyan kerültél kapcsolatba?
Hú, a legnehezebb kérdéssel kezded, mert nem nagyon szeretek magamról beszélni, a jellemzésemet inkább a környezetemre hagyom. A rockzene viszont gyerekkori szerelem. Ha jól emlékszem 1976, vagy 1977 körül kaptam valamilyen alkalomból az első rocklemezemet, amely a Piramis bemutatkozó albuma volt. A hangzása és életérzése azonnal magával ragadott és meg is pecsételte a sorsomat. Nem mondom, hogy ezután nem hallgattam más stílusú zenéket, ahogyan most is nyitott vagyok a jó, igényes, hangszeres muzsikára, de a rock és a metal a véremmé vált. Később egyre jobban elmélyültem ebben a műfajban, így kerültem kapcsolatba a 1980-as évek közepén Lőrincz Tibivel valamint Molics Zsolttal és lettem a zenekaraik technikusa, roadja, mindenese. Az első valamirevaló metalfesztivált is mi csináltuk 1986-ban, az Almássy téri Szabadidő Központban. A Missio, az Ossian, a Jaguár és a Sámán lépett aznap este színpadra, több mint 1000 ember előtt. Aztán havonta egyszer rendszeresen megtöltöttük a legendás Dési Huber Műv. Házat, jöttek a 666 fesztiválok, a turnék sárgabusszal és vonattal, esetleg egy csurig megpakolt Moszkviccsal…(nevet) Dolgozhattam külföldi bandákkal és többször bejártam az országot, annak szinte majdnem minden koncerttermét. Bármennyire is szidják azt az időszakot mostanában, én nagyon szerettem. Volt közönség, volt hangulat és óriási nagy bulik voltak. Mi akkor valóban megéltük a rock n’ rollt…(nevet)