RockStation


Az In Flames befejezte új albumának felvételeit

2011. január 24. - sunthatneversets

A svéd In Flames, a csapat saját - IF elnevezésű - stúdiójában befejezte új albumának felvételeit. A csapat közleménye szerint jelenleg a keverés zajlik, de már most mindenki elégedett az eredménnyel. A csapat Roberto Laghi hangmérnökkel (Hardcore Superstar, Sonic Syndicate) dolgozott a stúdióban. Megjelenés a tervek szerint május-június tájékán várható. 

Stúdióba vonul az In Flames

A göteborgi melodic death In Flames a következő héten költözik be saját, IF névre keresztelt stúdiójába hogy megkezdjék a munkálatokat az egyenlőre még cím nélküli következő albumon. A zenekar elmondása szerint a terv az, hogy az év hátralévő részében a dalírással foglalkozzanak, majd 2011 elején nekiálljanak a lemez felvételeinek.

In Flames – A PECSA-ban

Az igazi fémszívű rocker idén télen és tavasszal egy kétszemélyes Bahama-szigeteki nyaralás árát is el tudná verni, annyi koncert lehetőség lenne erre. Ha még nem volt elég a  nagy nevekből, akkor nem április tréfaként, de április 1.-jén a göteborgi dallamos vonal vezető képviselője az In Flames is tiszteletét teszi Budapesten a Petőfi Csarnokban. A jegyárak egyenlőre még nem ismertek.
 

Beszámoló: NOVA Rock 2008 - Ausztria

Az alábbi beszámolót egyik olvasónk, M. Péter állította össze nekünk és természetesen Nektek az ausztriai NovaRock 2008 fesztiválon látottak/hallottak alapján. Olvassátok és ezúton is köszönjük Péter!

----------

A mai modern "rock" képviselői mellett néhány klasszikust is felvonultatott idén az ausztriai Nova Rock fesztivál rendezősége. Ők jegyzik egyébként a Two days a week megmozdulást is. Ha egymásra vetítjük a két rendezvényt, akkor egy meglehetősen erős felhozatallal találjuk szemben magunkat.
..de, egyelőre Nova Rock.

Kezdjük talán a dolog árnyoldalával.

Sex Pistols
A sokak szemében félistenekként létező punk klasszikus úgy jelent meg a színpadon, mintha az egykori boksz klasszis hatvanévesen térne vissza revansot venni.. Nem volt túl hiteles a konszolidálódott anarchistáktól a God save the Queen, vagy az Anarchy in the UK. Ha igaz, akkor a Szigeten is tiszteletét teszi a csapat, így mindenki maga is mintát vehet a nagypapás tempójú produkcióból.

A foci és az osztrákok
Valahogy minden zenekar kötelességének érezte, hogy egy jó nagyot rúgjon szegény sógorokba, megvilágítva, mennyire nem focinemzet az övék. Egyesek ennél messzebbre is merészkedtek a germán népek kifigurázásában.
 

..és ha már itt tartunk: NOFX
Aki szereti a Toy Dolls féle vidám punk zenét, az feltehetően jól szórakozott ezen a koncerten. Ahogy feljebb említettem nem túl konformista a csapat. "Germans are people too?", vagy "Austrians can't score goals." beszólásokkal édesgették magukhoz a helyi közönséget a fiúk. Talán kicsit több is volt az átkötés a műsorban a kelleténél. Amúgy egy vidám és szórakoztató koncertet láttunk.

Volbeat

 
A dán Volbeat csapatot nem ismertem korábbról és azt gondolom, hogy minden produkció pozitív savtesztje lehet, ha a dalok ismerete nélkül is érzi a zenét az ember. Kellemes karakterű énekhang, változatos dalok és masszív hangzás.

--= Itt hívnám fel a figyelmeteket arra, hogy a dán csapatot az idei SZIGET fesztiválon is meg lehet nézni, szerintünk mindenképpen érdemes, mert nagyon jók! Augusztus 13.-án 20:00-kor lépnek fel a HammerWorld színpadon. - a szerk. =--

Airborn
:) - sokat mosolyogtunk ezen a koncerten Péter barátommal. Egy tradicionális Heavy Metal alapokra építkező AC/DC klón formáció robbant be a színpadra. A kezdés és a teljes produkciót végigkísérő lendület meggyőző volt. Sajnos a Volbeat-tel ellentétben nem éreztem elég érdekesnek a muzsikát.

Jonathan Davis (Korn)
 

 



Egy hatalmas trónszékben rángatózva adta elő szóló produkcióit Jonathan. Talán ha két Korn nóta csendült fel, köztük a Got the life, amit a mester úgy vezetett fel, hogy nem vagy igazi Korn rajongó, ha nem szereted ezt a számot. A saját dalai egyébként messze nem tűnnek olyan erősnek, mint a műfajteremtő zenekari darabok, azért kellemesek. Jonathan nagyon élvezte, hogy a közönség jól mulat a koncertjén, ráadásul egy tökéletes (faltól-falig) szivárvány is segített neki vizuális vonalon.

Cavalera Conspiracy
Dzs dzs dzs dzs.

Opeth, In Flames
Erős, zúzós, de sablonos koncertek voltak. Aki nálam átfogóbb ismeretekkel rendelkezik a csapatokról, biztosan jobban szórakozott (volna).

Gavin Rossdale
Nem mondanám, hogy szeretem a Bush zenéjét. Ez szólópróbálkozás egy jó példája annak, hogy mikor éri meg egyedül is nekifutni. ..ha valami újat kapunk. Megkaptuk.

Bad Religion
Oda és vissza vagyok értük, de nem taglózott le a koncert. Hozták az összes kötelező klasszikusukat, de semmi plusz.

Skinred
Az új arcok közül ők nyújtották a legtöbbet. Minden lejött a színpadról. Volt a másik 50 bandához hasonló zúzás, de ez hitelesen és érthetően.

Disturbed
Megint egy banda, aki valamivel színesíteni tudott az általa képviselt vonal egyhangúságán. Némileg náluk is összefolynak a dalok és érezni lehet, hogy ha túl akarnak élni, akkor még egy-kettőt előre kell lépniük, de egyelőre le a kalappal.

Kid Rock
 

 

Számomra az egyik, ha nem a LEGjobb produkció volt. Tökéletesen felépítették a műsort, egyre erősödtek a dalok, felvonultattak néhány blúzos, hard rockos témát és lassan kibontakozott a hip-hopos zúzda is. Kid Rock jól kommunikált a közönséggel, voltak táncos lányok, ..szóval minden a helyén.

Incubus


Otthon, autóban, vagy munka közben nagyon sokszor nyúlok az albumaikért. A koncerten hozták a számokat, ahogy kell, szépen szóltak, lejött a hangulat a színpadról, de nem sorolnám a legjobbak közé a koncertet. Egyszerűen ez a zene nem ide való.

Judas Priest
Ők sem mai gyerekek már, de a Sex Pistols-nál fényévekkel hitelesebbek voltak. Rob Halford ugyan minden komolyabb feladványnál mereven leszegett fejjel préselte ki magából a magas hangokat és fel-alá sétált, mint akinek elgurult a gyógyszere, azért megszólaltak a dalok. ..és meg lett a gyógyszer is (péjnkilör).

Rage Against The Machine



Érzékelhetően sokan kifejezetten ezért a produkcióért látogattak ki a Pannonia fields-re. Nagyon egyben volt. Mindent megkaptunk. Ott volt az energikus ének, monolitikus ritmus szekció és a Tom Morello féle kivételes gitárjáték. Egyedül talán a kapcsolat hiányzott a nézők és a zenekar között. Ennek ellenére elégedetten szálltunk autóba a műsort követően.

Összességében remek felhozatallal, drága étel- és italkínálattal és jó szervezéssel jellemezhető a fesztivál. Akinek sikerült kedvet csinálni, annak még nem késő jegyet keríteni a fent említett Two days a week eseményre.

----------

Az említett Two Days A Week fesztivál 2008. augusztus 28.-29.-én kerül megrendezésre az ausztriai Wiesenben.  A fellépők listája:

  • SLIPKNOT
  • LIVE
  • SERJ TANKIAN
  • PENNYWISE
  • SOULFLY
  • GOGOL BORDELLO
  • LESS THAN JAKE
  • BACKYARD BABIES
  • DREDG
  • THE LOCOS
  • JULIA
  • 3 FEET SMALLER
  • ANIMAL ALPHA
  • DISCO ENSEMBLE
  • BLACK TIDE
  • BLIND
  • DEDICATED TO

Jegyek pl. a helyi ticketexpress (oeticket) oldaláról rendelhetők.

 

 

Modern és szürke - In Flames : A Sense Of Purpose

Szegény ember vízzel főz, szegény rocker meg myspace-en hallgat zenét. Mivel a RockSTATION egyenlőre nem a honi rock & metal orgánumok csúcsa, ezért a kiadók által küldött promó cd-k valahogy nem landolnak a postaládámban. Így kénytelen-kelletlen megint arra a lehetőségre alapozom ezt a postot, hogy az In Flames új A Sense Of Purpose című sorlemeze, teljes terjedelmében meghallgatható volt a fenti oldalon.

Az 1990-ben Svédországban indult In Flames zenekar a korai idők dallamos death metálját szépen, módszeresen lemezről lemezre modern rockra váltotta. Én jómagam a Clayman című lemezükkel kezdtem a velük való ismerkedést. Abban a lemezben még benne volt a régebbi lemezek súlya és az újabb idők modernebb hangszerelési megoldásai. Későbbi lemezeiken egyre inkább eltűnt a súly és maradt a modernség, de ez egyúttal azt gondolom pont az eredetiséget vette el ebből a götebörgi vonalú zenéből.

Az A Sense Of Purpose már a nyolcadik lemezük és a folyamat ezen a lemezen is folytatódik. Maga a zene kiválóan hangszerelt, de – félreértés ne essék nem vagyok mainstream ellenes – némelyik dal, már az MTV-be is elmenne és most nem a Headbangers Ball-ra gondolok.



The Mirror's Truth

A The Mirror's Truth, Disconnected, Sleepless Again hármas abszolút modern rockslágerek stílusban kezdi a lemezt. Karcosabb, üvöltős-hörgős ének a verzék alatt, dallamos-tisztább ének a refrén alatt. Ismerős recept. A riffek is elég átlagosak és mivel hasonló tónusban szólal meg a zene, teljesen össze is folynak a dalok. A négyes Alias jó témával nyit, aztán teljesen klisés, középszerű szerzeménybe torkollik, mintha hiányozna belőle az ötlet. Az I'm The Highway melodikus gitártémával kezd – mondjuk ez az összes dalban megvan – aztán kicsit tempósabban folytatja, de semmi olyan extrát nem nyújt amire felkapnám a fejem. A Delight And Angers masszívabb nyitánnyal bír, de aztán ez is csak középtempós döngölés lesz és itt még a refrén sem valami emlékezetes. A hetes Move Through Me már fajsúlyosabb darab jó riffekkel és jó sampler betétekkel. Ilyenből kellett volna több.

Aztán hamar alábbhagy a lendület. A The Chosen Pessimist dark romantikázása nekem kicsit már sok, ráadásul ezt nyolc percben elővezetni; tiszta bealvás és abszolúte nem is passzol ide, bár a dal vége jó. Ez után a Sober And Irrelevant betonozása jólesik a fülemnek. Szintén ilyenbőlkelletvolnatöbb kategória.  A tízes Condemned megint sziklán nyit és ez kimondottan jó darab is. Mi van ezek a végére indulnak be? A Drenched In Fear  már újból a modernebb ént helyezi előtérbe. A befejező March To The Shore gyorsabb tempójú darab és szerencsére ez is a jobbak közül való.



Hát mit mondjak. Aki fanatikus úgyis beszerzi attól függetlenül, hogy én itt mit hordok össze. Emellett viszont nem lehet nem megjegyezni, hogy ez bizony elég szürke teljesítmény sok átlagos dallal és kevés igazán emlékezetessel. Ha az egész tudatos koncepció, akkor nyílván tudják mit csinálnak, de ez akkor is csak egy erősen közepes produktum. A lemezborító pedig jó eséllyel pályázhat az év leggagyibb borítója címre. Ha pedig In Flames-et kedvem támad hallgatni, majd felteszem a Claymant és meghallgatom az Only For The Weak-et.

7/10


Only For The Weak
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum