Nem is tudom kinek szól a legnagyobb köszönet azért, hogy inspirálta, vagy más módon egyengette az öreg Lemmy útját úgy, hogy az ma ott tartson ahol tart, és olyan fontos legyen mindannyiunknak, mint amilyen fontos. Talán először megköszönhetnénk Mr. Braunsword-nak, az öreg állítólagos egykori főnökének, aki egy életre elvette a kedvét attól, hogy minden nap bejárjon melózni ugyanoda. Vagy talán megköszönhetnénk a Beatles tagjainak, hogy a tizenhat éves, már akkor is Lemmy csúfnéven futó ifjú angol tróger életébe elhozták az élő rock and roll varázsát, ami szintén az a szikra volt, amiről a mester mindig beszél. Na meg óriás köszönet jár a Hawkind zenekarnak is, Lemmy sokadik bandájának, amiért végül egy kanadai drogincidens után kidobták őt a csapatból. Mert valószínűleg ezek mind szerepet játszottak abban, hogy aztán a smirgli hangú basszusgitáros a Motörhead élére álljon, amiről még maga Ozzy is azt mondja, hogy valószínűleg ez minden idők első igazi Heavy Metal bandája az egész univerzumban.