RockStation


A Place Where There's No More Pain - Új videó a Life Of Agony-től

2017. március 03. - sunthatneversets

life-of-agony-press-2017-cr-tim-tronckoe-650.jpg

Ahogy azt már korábban is írtuk április 28-án jelenik meg a magát újra aktiváló Life Of Agony A Place Where There's No More Pain című albuma. A nemváltáson átesett Mina Caputoval ez az első lemeze a zenekarnak. A címadó dalt korábban már megmutattuk, most ez kapott egy fekete-fehér koncertvideót, amit alább le is csekkolhattok.

Tovább

A Place Where There's No More - Itt az új Life Of Agony album címadó dala

Április 28-án új Life of Agony lemez jelenik meg, valamivel több, mint tizenegy évvel az utolsó Broken Valley című stúdióalbum után. Ami már új fejezet volt a kilencvenes évek metál / hardcore színterének egyik alapbandájánál, hiszen addigra túl voltak már egy feloszláson és újraegyesülésen is. Aztán később ismét lefutotta a banda ezt a kört, de az utóbbi két év abszolút aktív időszaknak számít megint. Az album az A Place Where There's No More Pain címet kapja és a zenekar szerint, hangvételét tekintve súlyos és érzékeny anyagnak ígérkezik. Az album felvezetéseként ma megérkezett az album címadó dala ami itt alább meg is hallgatható.

Tovább

Érzékeny és súlyos új lemezt ígér a Life Of Agony

Itt az első bepillantás

Hamarosan új Life of Agony lemez jelenik meg, valamivel több, mint tizenegy évvel az utolsó Broken Valley című stúdióalbum után. Ami már új fejezet volt a kilencvenes évek metál / hardcore színterének egyik alapbandájánál, hiszen addigra túl voltak már egy feloszláson és újraegyesülésen is. Aztán később ismét lefutotta a banda ezt a kört, de az utóbbi két év abszolút aktív időszaknak számít megint. Ebből pedig úgy tűnik új album is születik majd, valamikor a jövő év elején, aminek A Place Where There's No More Pain lesz a címe, hangvételét tekintve pedig súlyos és érzékeny anyagnak ígérkezik a zenekar nyilatkozatai szerint. Ebbe az ígéretbe pedig most rövid bepillantást is biztosít a csapat, az itt lejjebb található két perces videón keresztül, ahol az új cucc először felcsendül.

Tovább

Új albummal tér vissza a Life Of Agony

Úgy látszik mostanság a nagy visszatérések korát éljük. A Guns reunion után most egy nagy kedvencünk a Life Of Agony jelentette be, hogy több, mint tizenegy év után egy új albummal térnek vissza. A hajtás után láthatjátok, hogy milyen is a Place Where There's No More Pain címet viselő új album borítója. Mi nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy Caputo-ék mit fognak alkotni ezen a lemezen.

Tovább

A Mötley Crüe volt a csúcs, de mások vitték a prímet - Beszámoló a Nova Rock Festival első napjáról

Nagy napra ébredt a Kalahári-sivatag ezen része, hiszen a Mötley Crüe pár európai helyszínnel egyetemben, itt is elbúcsúzott tegnap. 32 fok, igazi fesztiválidő, az már más kérdés, hogy a helyszín ilyen időjárási körülmények között válik csak a porra allergiások ellenségévé. Na, de ... 

Tovább

Újra összeáll a Life Of Agony

Life-Of-Agony.jpg

A Life Of Agony 2011-ben oszlott fel, akkor már másodszor és úgy tűnt végleg, amiben nem kis szerepe volt annak, hogy a Keith Caputo énekes nővé operáltatta magát és onnantól Mina Caputoként élte az életét. A történet úgy tűnt tehát már lezárult, ezért most derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy a zenekar augusztusban fellép a Belgiumban rendezendő Alcatraz Hard Rock Festivalon. Hogy aztán ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom lesz vagy lesz folytatás azt nem tudjuk, de egyiken sem lepődnénk meg.

Tovább

Nőként is jó frontember Keith Caputo?

Az utóbbi napok "legfontosabb" metál híre a Life Of Agony frontemberének Keith Caputo-nak, azon bejelentése volt, miszerint őt mostantól Keith Mina Caputo-nak hívják és magát nőnek vallva képzeli el jövőbeli életét. Nos egyből elképzeltem, hogy 1996-ban az Anthrax-szel közös PECSÁ-s koncertjükön tudtam-e volna egy piros neccblúzos énekessel együtt üvölteni, hogy "the river runs red, and I think I'm dying"? Az alábbi videót elnézve talán ment volna, A felvétel a Life Of Agony július 15-i augsburgi koncertjén készült.

Sziget Fesztivál 2009 fellépők | 12. rész : Life Of Agony

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

A Sziget Fesztivál fellépőit bemutató sorozatunk utolsó részére egy igaz kedvencet hagytunk! A metál vonalon a Metallica, a Black Sabbath és a Social Distortion munkássága által inspirált Life Of Agony húsz évvel ezelőtt alakult meg Keith Caputo és a Type O Negative-ot elhagyó dobos, Sal Abruscato vezetésével. 1993-ban jelent meg a hardcore elemekből is építkező keményre gyúrt Life Of Agony bemutatkozó albuma River Runs Red (RockStation alapművek: Life Of Agony - River Runs Red) címmel, a Warner címkéjéhez tartozó Roadrunner Records-nál. Két évvel később, a leginkább Stone Temple Pilots-os jegyeket viselő, lágyabb Ugly sikerének köszönhetően a zenekar már olyan metál szupersztárokat kísért turnéjukon, mint Ozzy Osbourne, a Korn vagy az Anthrax. A Soul Searching Sun című harmadik lemez után Keith Caputo kilépett, hogy szólókarrierbe kezdjen, helyére Whitfield Crane került, aki előtte az Ugly Kid Joe énekese volt. 1999-ben a zenekar feloszlott, de 2003-ban újra összeálltak.

A visszatérő koncert felvételét végül ki is adták River Runs Again címmel. 2005-ben a Broken Valley megjelenésével, valamint a Megadeath-el és a Dream Theaterrel együtt turnézva demonstrálja erejét a banda, amely újból az eredeti felállással koncertezik. A csapat jelenleg ötödik stúdiólemezén dolgozik. 2009 nyarán a megalakulásának huszadik évfordulóját ünneplő Life Of Agony az idei Szigetet is érintő világkörüli turnéval lepi meg rajongóit.

A csapat a Sziget Fesztiválon augusztus 16.-án, a vasárnapi program részeként, de már hétfőn 01.00 órai kezdettel kép fel az MTV Headbangers Ball – Rock Színpadon.  

 

Life Of Agony : River Runs Red

Vannak bandák akiknek elsőre olyan dolgokat sikerül összehozniuk, hogy az ember álla leesik. Hogy ez a génekbe van e kódolva tudja a franc, de ettől még tény, hogy a new york-i Life Of Agony River Runs Red című albuma akkorát ütött a kilencvenes években, mint egy nehézsúlyú bokszoló.

Az ezt követő Ugly című korong még viszonylag tartotta az előddel megalapozott magas színvonalat, aztán már csak a süllyesztő jött. Egy ideje megint koncerteznek és július 9-én az A38-as hajón adnak újra koncertet Magyarországon.

Igen újra! Lévén, hogy 1996-ban az Anthrax vendégeként már jártak nálunk a PECSA-ban. Azon szerencsések közé tartozom akik végigugrálhatták az akkori 50 perces bulit.

A new-yorki gettók világából érkező négyes zenéjét sokan szoft hatdcore-nak titulálják, szerintem azonban zenéjük több stílust, többek között crossover és doom elemeket is felmutat, de igazából nem is evvel robbantottak nagyot, hanem azzal, hogy akkoriban újdonságként ható éles tempóváltásokkal operáltak. Képesek voltak a leggyorsabb hardcore szerű zúzásból ultra lassú doom-os riffbe átváltani minden átmenet nélkül. Ehhez még hozzájött a „törpe” énekes Keith Caputo öblös, néhol operénekeseket megszégyenítő hangja és máris valami egészen különös hatású zene állt elő.

Az 1993-ban kiadott River Runs Red Josh Silver producelésében látott napvilágot. Az albumot a Keith Caputo-ének, Alan Robert-basszus, Joey Z.-gitár és Sal Abruscato-dob felállású négyes rögzítette Brooklynban.  

A szegény negyedben élők nehezen elviselhető életét „elmesélő” lemez ugyan 13 szerzeményt tartalmaz, ám ezek közül három (Monday, Thursday, Friday) csak egyfajta átkötő, illetve lezáró. A többi tíz pedig egytől egyig hibátlan. A This Time gyors hc zúzdákkal kezd, majd egy gyújtott groovos témával folytatja, Caputo pedig leénekli a csillagokat. A refrén újból hc, telitalálat énekdallammal.


A kettes Underground fojtott énekhangjai közül előbújó gyomrozós lassú riffek után, újból gyors refrénben végződik, abszolút koncertre való. A Monday családi veszekedése után következő rövid címadó hardcore zúzása az öngyilkosság gondolatának zenébe öntése, míg a dühös gyors-lassú Through And Through megint emlékezetes dallamokat produkál.


A vészjósló  hangokkal kezdő Words And Music a lemez legjobb riffjében folytatja és itt egy kis billentyűt is sikerült a kiabálós refrén alá csempészni. A Thursday átkötője után távoli hangokból bújik elő a groovos, mélyen betonozó Bad Seed, amely azért a jó kis zúzdákat sem hanyagolja. Az ezt követő My Eyes dallamos gitárjátéka és a refrén alatti döngölés miatt marad emlékezetes. A Respect lebegős gitárjátékkal nyit, aztán Caputo olyan dallammal hozakodik elő ami kitörölhetetlen a fejből. A szoft hc Method Of Groove kiabálós témái és gitárszólója miatt emlékezetes, míg a záró The Stain Remains az emberi élet keserűségeit énekli meg, tökéletes zenei aláfestéssel. A záró Friday tulajdonképpen a már korábban elméleti síkon meglévő öngyilkosság gyakorlatra történő átváltása, az elvágott erekből padlóra csöpögő vér hangjaival.  



Az albumot még két nagylemez követte, aztán az énekest drogproblémái miatt kidobta a banda és egy darabig az Ugly Kid Joe volt énekese (!) Whitfield Crane állta mikrofon mögé. Caputo a rehab után kiadott egy szólólemezt, míg a többiek is tették a dolgukat, volt aki projektekben zenélt és volt aki stúdiót nyitott. 2003-ban volt reunion koncert, amit cd-n és dvd-n is kiadtak és 2005-ben volt új album is Broken Valley címmel, és a szekér azóta is fut, bár már korán sem akkora sikerrel, mint a debüt album idején.

Április végén a Roadrunner újra piacra dobta a River Runs Red-et  négy bonus nótával (Here I Am, Here I Stay, Depression, Companions, Plexiglass Gate) és egy bonus dvd-vel megspékelve. Most, hogy újra meghallgattam párszor, még az is lehet, hogy ezt is beszerzem.

Diszkográfia:
1993     River Runs Red
1995     Ugly    
1997     Soul Searching Sun    
1999     1989-1999     Válogatás
2000     Unplugged at the Lowlands Festival '97
2003     The Best of Life of Agony  Válogatás
2003     River Runs Again: Live 2003    
2005     Broken Valley    
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum