Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

A Sziget Fesztivál fellépőit bemutató sorozatunk utolsó részére egy igaz kedvencet hagytunk! A metál vonalon a Metallica, a Black Sabbath és a Social Distortion munkássága által inspirált Life Of Agony húsz évvel ezelőtt alakult meg Keith Caputo és a Type O Negative-ot elhagyó dobos, Sal Abruscato vezetésével. 1993-ban jelent meg a hardcore elemekből is építkező keményre gyúrt Life Of Agony bemutatkozó albuma River Runs Red (RockStation alapművek: Life Of Agony - River Runs Red) címmel, a Warner címkéjéhez tartozó Roadrunner Records-nál. Két évvel később, a leginkább Stone Temple Pilots-os jegyeket viselő, lágyabb Ugly sikerének köszönhetően a zenekar már olyan metál szupersztárokat kísért turnéjukon, mint Ozzy Osbourne, a Korn vagy az Anthrax. A Soul Searching Sun című harmadik lemez után Keith Caputo kilépett, hogy szólókarrierbe kezdjen, helyére Whitfield Crane került, aki előtte az Ugly Kid Joe énekese volt. 1999-ben a zenekar feloszlott, de 2003-ban újra összeálltak.

A visszatérő koncert felvételét végül ki is adták River Runs Again címmel. 2005-ben a Broken Valley megjelenésével, valamint a Megadeath-el és a Dream Theaterrel együtt turnézva demonstrálja erejét a banda, amely újból az eredeti felállással koncertezik. A csapat jelenleg ötödik stúdiólemezén dolgozik. 2009 nyarán a megalakulásának huszadik évfordulóját ünneplő Life Of Agony az idei Szigetet is érintő világkörüli turnéval lepi meg rajongóit.

A csapat a Sziget Fesztiválon augusztus 16.-án, a vasárnapi program részeként, de már hétfőn 01.00 órai kezdettel kép fel az MTV Headbangers Ball – Rock Színpadon.  

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

„A turbónéger egy állig felfegyverzett nagydarab fekete csávó egy gyors kocsiban, aki bosszúra szomjazik. Mi pedig az ő prófétái vagyunk.” mutatja be a skandináv rakendroll punk '88 karácsonyán Oslóban megalakult alapzenekarát Thomas Seltzer agytröszt/basszeros (Happy-Tom). Ezek után nem meglepő, hogy a Turbonegro története alig egy évtized múltán egy elmegyógyintézet várójában ér majd véget. A meglepő az, hogy túlélték.

 
A kezdetben a Butthole Surfers és a Mudhoney stílusát követő Turboneger (TRBNGR) előbb különböző skandináv foglalt házak közönségét riogatta, majd '90-ben átruccantak Amerikába turnézni. Alig néhány órával a megérkezésük után a gitáros Rune utcai verekedésbe keveredik Minneapolisban a szállás előtt, amiből persze vesztesen kerül ki és a kórházban köt ki, de a turné a továbbiakban is „jól” alakul: Sacramento-ban például a zenekar roadja meggyilkolja a fellépést követő buli egyik résztvevőjét. Hazaérkezésük után feloszlanak.

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

A stockholmi Deathstars valójában az 1993-ban alapított heavy metal együttes, a Swordmaster-nek a romjain jött létre, társulva a korábbi Dissection dobosával, Ole Ohmannal (Bone W Machine) és a gitáros Emil Nodtveidttel (Nightmare Industries).
 
A Deathstars frontembere, Andreas Bergh (Whiplasher Bernadotte) szervezte be a gitárost, miután látta Erik” Halvorsent (Beast X Electric) gitározni. A banda mindkettőjükön megtartotta a radikális imázsát és zenei irányzatba helyezte a Syntetic Genaration albumért. Az albumot először Svédországban adták ki 2002 márciusában a LED Recordings-nál, de a német Nuclear Blast kiadó által is felfedezett album megjelent Európában is a következő évben.
 
Sajnos a második album felvételének kezdete 2004 júliusától eltolódott; így akkor kezdtek neki, amint hazatértek Svédországba a lipcsei „Wawe Gotik Treffen” (Németország) fesztiválon való fellépés után, ahol elloptak tőlük 15,000 dollárt érő felszerelést a turné buszukból. 

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

A Satyricon elsősorban Satyrhoz és Frosthoz kötődik, ők az abszolút állandó tagjai a black-metal zenekarnak, ugyan Frost később csatlakozott. A zene elsősorban Satyr munkájának köszönhető, ugyanis ő a banda zenei agya, emellett vokálizál, gitározik, billentyűzik, tehát gyakorlatilag a hangszerek üzemeltetésének túlnyomó része az ő nevéhez fűződik, igaz session zenészekkel is szoktak dolgozni. A másik alappillére a bandának Frost, aki viszonylag leegyszerűsítve a dolgokat, az egyik leggyorsabb, továbbá leginkább technikás metal dobos, ennél sokkal többet nem szükséges róla elmondani, azt viszont érdemes megemlíteni, hogy az 1349 nevű pokoli hordának is tagja, továbbá megfordult a Keep Of Kalessin nevű formációban is. 

A nem színtiszta black metal zenéjükkel viszont nem tudtak megfelelni a kiadók igényeinek, éppen ezért Satyr megalapította a Moonfogot, mely manapság is rendkívül nagy jelentőséggel bír, itt adták ki első lemezüket, a Dark Medieval Timest (1993). Egy évre rá készült el a The Shadowthrone, melyben még inkább letisztult a Satyricon-ra jellemző középkori szövegvilág, a páratlan epikus hangulat és az akusztikus betétek gyönyörű alkalmazásának módszere. Ezek után következett a zenekar legjobb albuma a Nemesis Divina, melyen szerepel a Satyricon leggrandiózusabb slágere, az alapok alapja, a fagyos észak legmagasabb hegyének legkiemelkedőbb csúcsa, a pokol kapujának kulcsa, a zseniális Mother North.

Az 1999-es Rebel Extravaganza című albummal tovább fokozták az agresszivitást, ezzel is nagy sikereket arattak, újfent kiváló album született. Következő albumuk – mely a nagykiadó Virgin-nél jött ki) nemes egyszerűséggel a Volcano nevet kapta, de megosztotta az addigi rajongóikat, ugyanis visszavettek a rájuk jellemző kegyetlenkedésből.

2006-ban szintén új lemezzel jelentkeztek Now, Diabolical címmel, mely Satyr elmondása szerint a legsötétebb anyaguk, habár sok szempontból már nem kifejezetten black metalnak nevezhető. Eközben a Roadrunner Recordshoz igazoltak, mely által az amerikai terjesztés útjai is megnyíltak előttük. The Age Of Nero című 2008-as albumukkal elkezdtek egy másik irányba terelődni, de népszerűségük ma is töretlen.

A csapat a Sziget Fesztiválon augusztus 13.-án (csütörtökön) 23.00 órai kezdettel kép fel az MTV Headbangers Ball – Rock Színpadon.

/A biográfiáért köszönet a www.zajlik.hu-nak./

A továbbiakban:  The Pentagram Burns videjó >> Katt!

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

A Backyard Babies még 1987-ben alakult Nässjö-ben, durva becsléssel a bakancsos punkos lendület és a csilli-villi glamster életérzés törvénytelen kölkeként. Az első években rockzenéjük hatalmas lendülettel tört be a svéd köztudatba.  Az MTV is felkarolta őket, de a nyögvenyelősen megszületett első album nem hozta meg a várt sikereket. Lassan értek be, de azután nagyot szakítottak. A saját maguk által kiadott EP meggyőzte a svéd Megarock Records-ot 1993-ban, hogy érdemesek a szerződtetésre. Rá egy évre jött a debütáló Diesel & Power album, amit egy meglepetésszerű szünet követett. Dregen egy új, jammelés során létrejött bandába igazolt: ez volt a Hellacopters, akikkel 2 albumot is megjelentettek, mielőtt 1997-ben visszatért volna a Babies.

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

Az idei Sziget számomra legnagyobb durranása kétségtelenül a Faith No More visszatérése lesz. Igaz a visszatérés az előzetes bejelentések szerint csak a nyári fesztiválszezonra korlátozódik, a fanatikusok titokban ennél többen is reménykednek.

A banda a nyolcvanas évek elején, San Francisco-ban alakult és újdonságot hozott a zenei életbe azáltal, hogy stílusuk a heavy metal, a rap és a funky ötvözetéől alakult ki. Nagyon hamar népes rajongótáborra tettek szert, bár első albumuk a We Care A Lot csak 1985-ben jelent meg. Ezen a korongon még Chuck Mosley énekelt és főleg Jim Martin heavy stílusú gitárriffjei domináltak. A következő nagylemez, az 1987-es Introduce Yourself, már egy sokkal összetettebb korong, ahol a metál és a rap elemei végre nem kínkeservesen maradnak csak meg egymás szomszédságában. 

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

A kaliforniai punk legsikeresebb zenekarával állunk szemben az kétségtelen. Eladtak majd ötvenmillió lemezt, gondjuk nem lesz sohasem, hiszen a világsztár kategóriájába tartoznak. 

Nem az a tagcserélős típusú banda az biztos, hiszen a banda háromnegyede ma is ugyanaz, mint megalakulásukkor, a 80-as évek közepén. Bryan Keith "Dexter" Holland – ének, gitár, Kevin „Noodles” Wasserman – gitár, vokál, Greg K - basszusgitár alkotja a magot, melyben a „klasszikus” korszakban Ron Welty dobolt (később Atom Willard, majd Josh Freese követte). Az 1994-es Smash album Self Esteem című dalával robbantak be a köztudatba, ami ugyan egy kicsit Nirvana, de odaát ezt is bekajálták, így a milliós eladások borítékolhatóak voltak és egyből a mainstreamben is találták magukat. Aztán később a metálos megközelítés egy kicsit átment hip-hop-ba meg popos-latinosba is, de azért még nem kezdett el vészesen nyáladzani a performance.  

Öt év szünet után tavaly új lemezzel jelentkeztek Rise And Fall, Rage And Grace címmel (RockStation kritika: Kali punk : The Offspring - Rise And Fall, Rage And Grace), mely egy korrekt visszatérés volt. 2008-ban a Volt Fesztiválon csíphették el a zenekart a szerencsések, idén a Szigeten lehet őket látni. Koncertjük augusztus 16.-án (vasárnap) 19.45-kor kezdődik a Nagyszínpadon.   

The Offspring - You're Gonna Go Far, Kid > Katt!

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

Aki képes felvenni a Danko Jones művésznevet és ráadásul még az együttesét is ezután nevezi el az egyéb gazságokra is képes. A kanadai banda már-már hazajár a Szigetre, hiszen tavaly a Wan2 színpad vendégei voltak. Én kimondottan szeretem az általuk játszott minimál, pár akkordra épülő blues, hardrock és picit stonerrel átitatott rock n' roll zenét.

A zenekar 1996-ban alakult Torontóban, de első igazi lemezét 2002-ben jelentette meg Born A Lion címmel, melyet 2003-ban követett a We Sweat Blood, majd 2006-ban a Sleep Is The Enemy. Ezzel már viszonylag nagy hírnevet szerzett magának a csapat a tengerentúlon és a skandináv országokban is.

A Grammy-díjas producerrel Nick Raskulinecz-cel készült 2008-as Never Too Loud (RockStation kritika: Danko Jones - Never Too Loud) kritikája magazinunk első írásai között szerepelt. A 2008 februárjában megjelent negyedik stúdióalbum lett a Danko Jones énekes-gitáros, John Calabrese basszusgitáros és Dan Cornelius dobos felállásban játszó zenekar eddigi legzajosabb sikere, olyan slágerlistás hard rock himnuszokkal, mint a Code Of The Road, a Forest For The Trees, a Take Me Home vagy a King Of Magazines. Ezzel az albummal a banda a legnagyobb európai fesztiválok (Rock Am Ring, Wacken Open Air, Rock Werchter) állandó fellépője lett és  meghódította az eddig sikertelenül ostromolt amerikai piacot is, hogy ott is az európaihoz hasonló népszerűségre tegyen szert. 
 

Kattintás után:  King Of Magazines videó!

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

A Placebo-t Brian Molko énekes-gitáros és Stefan Olsdal basszer alapította 1994-ben. Steve Hewitt dobost Londonban ismerték meg, aki éppen egy Breed nevű banda tagja volt.

A zenekar első  albumát Dublinban vették fel, 1996 tavaszán. Az albumon lévő  10 szám nagy része a szexről szólt, a Bruise Pristine, a Come Home, és a Hang On To Your IQ felújított változataival. Az album aranylemez lett.

1998 elején jött a második album felvétele a Real World Studiosban, Steve Osborne segítségével (aki mellesleg producerként közreműködött a U2 karrierjének egyengetésében is). Augusztusában kiadták a Pure Morningot, az első maxit a második  albumról, ami negyedik helyezést ért el a brit listákon. A szekér beindult tehát és hogy ne álljon meg arról a két év múlva kiadott a Black Market Music gondoskodott. 

A következő albumra már három évet kellet várni. A 2003-ban kiadott Sleeping With Ghosts már egy sokkal elektronikusabb lemez lett. A The Bitter End című daluk nagy sikerrel futott az MTV-n. A 2006-ban megjelenő Meds tele volt jobbnál jobb dalokkal. A  Because I Want You, a Song To Say Goodbye vagy a Meds egyaránt a listák elejében tanyázott.

2007 októberében Stev Hewitt elhagyta a zenekart. Molko azt nyilatkozta valahol, hogy "Egy bandában lenni, nagyon olyan, mint egy házasságban, és páronként - a mi esetünkben hármasban - az emberek szétmehetnek az évek alatt. 2008 közepén a Placebo új dobosa Steve Forrest lett, az idén júniusban megjelent Battle For The Sun-on (RockStation kritika: Alter attitűd : Placebo - Battle For The Sun) már az ő játéka hallható.

A banda a Szigeten augusztus 15.-én (szombaton) a Nagyszínpadon lép fel 21.30-kor.

Placebo - Sziget jegy >>

A cikk további részében: Placebo : Meds video

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

Bár az auszi Pendulum nem direkte rockbanda, azért hozzáállásban, színpadi produkcióban mindenképpen beleillik magazinunk profiljába. Kaotikus breakbeat csapásaival a Gereth McGrillen és Rob Swire vezette Pendulum már a 2000-es évek eleje óta a világ egyik legnépszerűbb drum'n'bass zenekarának számít, még akkor is, ha első nagylemezét csak 2005-ben jelentette meg Hold Your Coulour címmel.

A Pendulum bemutatkozó albuma előtt is meghatározó jelensége volt a Ministry Of Sound védjegye alatt működő klubszíntérnek, az együttes 2003-as Vault című slágere pedig az új millennium drum'n'bass himnuszaként tette híressé. Az első lemezre felvett Tarantula és Slam, valamint a nem sokkal később megjelenő, Freestylers-szel közösen kevert Painkiller, továbbá a The Prodigy Voodoo People-jából készített remix a világ egyik leghíresebb drum'n'bass zenekarává tették a Pendulumot, amely több független kiadó között ingázva végül 2008-ban, a Warner-hez szerződve készítette el második lemezét In Silico (RockStation kritika: Torzított szinti, torzított gitár : Pendulum - In Silicio) címmel. 

A banda zenéjében az elektronikus hangszereken túl masszív riffek is főszerepet játszanak, így aztán a táncosabb lábú rockerek kajálják is nagyon zenéjüket. Az idei Sziget Fesztiválon az ausztrál Pendulum augusztus 14.-én (pénteken) közvetlenül a The Prodigy előtt lép fel a Nagyszínpadon 19.45-ös kezdéssel. Download Fesztiválos koncertjüket látva azt mondom nagy buli lesz.

Kattintás után két videót láthattok kedvcsinálónak.

Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál  óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk. 

Nos azt idáig is tudtuk, hogy a Sziget nem teljes mértékben szól a hazai fesztiválozóknak. Rengetegen jönnek külhonból, akik közül sok az osztrák és a német állampolgárságú egyed. Nos gulasch biztos lesz és lesz Die Toten Hosen is. A mára lemezmilliókat eladó punk-rock együttes 1982-ben alakult Düsseldorfban Club der Toten Hosen néven. 

Első kislemezük, a Wir Sind bereit még csak 5.000 példányban jelent meg 1982-ben, 1987-ben már az eladási számokban is kezdett megmutatkozni a zenekar sikere: ebben az évben jelent meg a Never Mind The Hosen – Here’s Die Roten Rosen című, angol nyelvű feldolgozásokat tartalmazó stúdióalbum, valamint a Bis Zum Bitteren Ende című koncertlemez. 1988-ban hozták ki az Ein Kleines Bisschen Horrorschau című koncept-albumot, amely az Anthony Burgess által írt és Stanley Kubrick által filmre vitt Mechanikus Narancs (de sokan dolgozták fel!) című műre épül. Az együttes tagjai statisztaként a Bonnban bemutatott színdarabban is szerepet vállaltak.

Az együttes a kilencvenes években zeneileg egyszerű, elsősorban politikai töltetű szövegeivel egyre nagyobb rajongótáborra tett szert. 1993-ban jelent meg Kauf MICH! című albumuk, amely elsősorban a fogyasztás, a reklám és a szélsőjobboldaliság témájával foglalkozott, és amelynek első Toten Hosen-lemezként sikerült felkerülnie a német slágerlisták élére.

Új, megújult és a már megszokott programhelyszínek változatos kavalkádjával várja – immár tizenhetedik alkalommal – látogatóit a Sziget. Lesz mínusz egyedik nap óriási Tankcsapda koncerttel, nulladik nap egy 10 órás koncertfolyammal az antirasszizmus jegyében, nemzetközi sztárok, a hazai élvonal, szenzációs utcaszínház és minden más, ami fülnek, szemnek ingere.

Mint az már ismeretes, a mínusz egyedik napon a 20 éves Tankcsapda nagy születésnapi buliját tartja a Szigeten, egyedi fénytechnikával és direkt erre az alkalomra épülő színpadi díszletekkel.

Míg tavaly a Sziget a magyar dal ügyének is helyt adott a fesztivált felvezető egyik napon (s a Magyar Dal Napja más formában és helyszíneken él ezentúl tovább), idén az antirasszizmus jegyében zajlik majd a nulladik nap, a Rock Against Racism – a már több mint 30 éve működő nemzetközi szervezet – szervezőivel karöltve. Bár még a program még alakulóban van, annyit el lehet árulni, hogy a tíz órás monstre-koncerten a hazai rockélet dicső múltjának és ígéretes jelenének képviselői adják egymásnak majd a színpadot, nemzetközi sztárfellépőkkel fűszerezve a sort.