RockStation


Jon Oliva’s Pain a Diesel Klubban

2009. május 22. - sunthatneversets

Jon Oliva egy élő metal legenda, aki a floridai Savatage sikerre vitele mellett számos neves sikerprodukcióhoz adta nevét és tehetségét, itt elég csak a Trans-Siberian Orchestrára utalni, nyár elején ismét hazánkba látogat, hogy saját formációjával a Diesel klubban lépjen fel. Négy feltörekvő hazai tehetség, az Ego, az Obstruction, a Krízis és a Morpheus is játszik a heavy metal ikon előtt.

Jon Oliva metal történelmet írt a Savatage soraiban. Karizmatikus énekes, dalszerző, billentyűs, szövegíró és frontember, egy igazi unikum a zenészvilágban. Ha valakinek nem  volt elég a CircleIICircle és a Manticora fellépése májusban, akkor nyár elején Oliva a nevével fémjelzett csapatával sokadszorra is bizonyítja majd, hogy sem dalainak ereje, sem szenvedélyes előadásmódja nem kopott meg az évek során. A 2004-es Tage Mahal, majd a 2006-os Maniacal Renderings című saját anyagok után 2008-ban jelent meg Global Warning címmel a harmadik Jon Oliva’s Pain stúdiólemez, melyet – ahogyan az eddigi anyagokat is -, a régi nagy Savatage rajongók díjaztak leginkább, hiszen ugyanaz a hamisítatlan  old school hangulat köszön vissza a dalokban, ami anno a Sava nótákat is jellemezte, s  melyeknek erejét a Dieselben is megtapasztalhatjuk majd. 

 


A cikk további részében kedvcsinálóként megnézhatitak az előző lemez címadó dalának koncertverzióját és az Obstruction egy videoklipjét valamint további infókat olvashattok a fellépőkről.

 

Tovább

Tradicionális metal Kaposvárról - Morpheus: III.

Bevallom őszintén nem sokat tudtam eddig a kaposvári Morpheus munkásságáról. Pedig ilyen típusú zenékben utazom, de valahogy eddig a hazai albumok elkerültek. Az egyszerűen csak III címet, kapott album stílszerűen az együttes harmadik munkája és a Metal Hammer decemberi – egyébként jubileumi 200. - számának mellékleteként látott napvilágot. Az együttes többször turnézott már az Ossian társaságában, tehát már nem ismeretlenek a heavymetal magyar nagyközönsége előtt.

Mert hogy itt tradicionális heavymetalt hallhatunk háromnegyed órán keresztül, melyben  amerikai heavy-power keveredik európai ízekkel. És azt gondolom nem is csinálják rosszul a srácok. Könnyű Tamás torkában ott van a magyar elődök hangja, a basszer Giczi Balázs és a két gitáros Horváth Lajos és Vörös Attila kimondottan jól alapoz és utóbbi szólói nagyon is rendben vannak, a dobos Giczi Tamás is precízen hozza a nem is könnyű gétlábgépes témákat. Meg kell még említeni Horváth Tamás színes billentyűs játékát. Az ilyen típusú zenékből megítélésem szerint inkább elvesz a billentyű, de itt épp az ellenkezője történik és nagyon is jól működik a dolog.
A Mantrás Jaya Hari das hangmérnökösködésével az Audioplanetben felvett anyag  szépen, kiegyensúlyozottan szól. Magyar albumoknál gondom szokott lenni a dobhangzással, de itt még az is a helyén van. 



Jól felépített dalokat találok az albumon, amely nyílván mutatja, hogy a dalszerzés terén így a harmadik nagylemeznél már otthonosan mozogtak a srácok.
A 10 dalt tartalmazó albumot a Nincs Igazság nyitja. Lágy billentyűk közül tör elő a szikár riff és sodorja tovább a hallgatót. A kiváló refrénnel rendelkező dal nagyszerű kezdésnek. A Miért változnál? zongorával és fuvolával operáló lassú kezdése után kemény zakatolásba megy át az epikus refrénig.
Az Örökség masszív kis darab és bár az efféle „a rock lázadója” típusú szöveg nekem nem jön be, ehhez a zenéhez illik. A Félelem címéhez méltóan baljós darab éles hangulatváltásokkal, kiváló billentyű témákkal. A nehezen induló Morpheus nekem egy kicsit átlagos. A lírai A Szerelem Mindent Legyőz énekét Kenyér Klára jegyzi és ugyan a női ének a mai metal zenei színtéren már nem meglepetés vagy különlegesség, ide jól illik.
A kőmetal Gyötrelem emlékezetes darab, Tamás kiváló énekével. Az ezt követő arabos témákkal és váltott női és férfi énekkel operáló Inkvizíció pedig egyértelműen az album legjobbja. Az „északi” metaltémákat felvonultató Végzet is korrekt kis darab, Vörös Attila kiváló szólójával. A záró Áz Átkozott bitang jó riffre épül méltó befejezése az albumnak.
Egy gyengébb pontot érzek csak: a cseppet klisés szövegeket, bár mint korábban említettem ez lehet, hogy műfaji sajátosság.

A Morpheus nem feszegeti a műfaj határait, nem akar a stílus megváltója lenni. Kellemes meglepetés számomra a produkció egyenletesen magas színvonala. Ezért mindenképpen respekt. Kemény mesterek, kemény munkája, az örökség az övék. Ha kitartóak tudnak maradni talán eredménye is lesz mindennek. Megérdemelnék. 
    
/Ez az írás a zene.hu oldalon is megjelent 2008.02.18.-án. /
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum