A tetemes csúszás ellenére is sikerült lekésnem az első két zenekar műsorát (elnézést az érintettektől!) és amikor megérkeztem, még nem sejthettem, hogy a beszámoló megírása rám vár majd. No, de szó sincs arról, hogy kényszerű tehertételként fogná fel az ember az ilyen feladatot! (fotó: Naam facebook)

Talán van, aki a 2008-ban alakult New York-i Naam nevéről egy másik egy szótagból álló nevű amerikai bandára, az Omra asszociál, még akkor is, ha nem tudja, hogy ennek az egy szótagnak is fontos jelentése van a szanszkrit nyelvben és a hindu vallásban. És milyen jól teszi, hiszen a Naam zenéjéről egyébként is az Omra lehet a leginkább asszociálni, a bandára, amelyik az izzadtságban és karmikus szenvedélyekben dagonyázó sivatagi stoner rockot megtisztította minden profán piszkától, és létrehozta a kizárólag a zenei pszichedélia vallási élményére koncentráló misztikus rockot. A Naam rengeteget tanult tőlük: a durvaság nélküli, hipnotikus riffelés, a duruzsoló gitársound, a kántáló ének és a sajátosan transzbaejtő hullámzások mind-mind megvannak náluk is.