Az egyszemélyes formációk lehetővé teszik a kreativitás korlátok nélküli kibontását, azonban a kontroll teljes hiánya öncélúvá, vagy éppen céltalanná is teheti a végeredményt. Kizárólag a magyar underground-nál maradva; az előbbi esetkörre nézve szerencsére több pozitív példa is hozható. Elég, ha a maga színterén nemzetközi áttörést elért Thy Catafalque-ra gondolunk, de akik járatosabbak a mélyebb rétegekben, említhetnék Bakos Attila formációit (Taranis, Woodland Choir, vagy épp az Aranyhajnal lemez), illetve a Witcher és Frozen Wreath soraiban érdekelt Vrag lemezeit, a Marblebogot, vagy akár a Leiru nevéhez kötődő Sírt is. Ezen társaság tagjaival hozható párhuzamba a fővárosi Rém is, mely név mögött újfent egy alkotó, N áll.