A Cudi Purci Booking, valami telhetetlen, megalomán kerregéstől vezérelve, hetedhét országra szóló riffbált csapott, kíméletlenül telebaszarintva a szombat esténket. Fogalmam sem volt hogyan készüljek egy mennyiségileg és tartalmilag egyaránt végzetes eseményre, ugyanis eme jeles napon nyolc (igen, 8, azaz VIII ... vosem') agyvelőfröccsentő produkció lépett a Dürer nagytermének színpadára áriázni. 

Október 24-én, csütörtökön idei Desszert Feszt talán legkülönlegesebb zenekara érkezik a Dürer Kertbe az amerikai Inter Arma személyében. A virginiai zenekar southern rockkal és a hetvenes évek progresszív zenéivel oltotta be a black-death-doom morózus riffjeit, egyedi hangzásuk pedig a legendás Relapse kiadó figyelmét is felkeltette. Az Inter Arma az idén megjelent harmadik lemezét, a Sulphur Englisht turnéztatja, a vendégzenekar hazai részről pedig a Lanterni lesz.

Súlyos zenékben idén sincs hiány, ami a koncertkínálatot illeti. A hónap elején rajtolt el és egészen decemberig dübörög majd a negyedik Desszert Feszt, de példának okáért a Phoenix Music sem marad el mögötte, és a virginiai Windhand az ő szervezésükben érkezett Budapestre.

Jóllehet az USA Virginia államából, Richmond városából származó Windhand legutóbbi, sorrendben negyedik albuma az Eternal Return címet viseli, egyelőre nem tartunk ott, hogy állandó visszatérő vendég volna a csapat nálunk.

A Desszert Feszt nem kicsiben játszik! A fesztre már eddig sem volt rossz a felhozatal, viszont a szervezők tovább emelték a tétet: A Dopethronet is elhozzák Budapestre, akik a tavaly megjelent Transcanadian Anger dalait fogja megmutatni. Az október 26-át megpecsételő bulin a vendégek a Pozwakowski, a Wasted Struggle, az UEUM és a BORU lesznek.

Általában elmondható, hogy a vasárnap talán az egyik legneccesebb nap koncertügyileg. Amúgy sem egy klasszikus kimozdulós nap, meg hideg is van, meg minden. Szóval ezzel az előérzettel igencsak meglepett, hogy a Dürerben csak úgy hömpölygött a tömeg. A nagy teremben egy Seafret nevezetű angol duó volt a mágnes, az oda delejezett ifjúság meg az apróbb vasdarabok, a középsőben az Arstidir- hétvége második felvonása ment. A kicsiben meg már-már az ízléstelenség határát feszegető mocskos, elnyújtott, pofába mászó riffeké volt a főszerep. Persze, hogy ez utóbbi a recenzió tárgya.

A 2017-ben alakult BORU beteg módon keveri a black, a doom és a post-sludge műfaj jellegzetességeit - még keveset hallhattunk róluk, pedig a hazai sludge színtér igencsak ígéretes megtestesítői a srácok. A kaotikus massza eredménye a most október végén megjelent Inertia névre keresztelt debütáló albumuk. A lemezhez készítettek egy megegyezően beteg atmoszférájú videóklippet is. A Celestial Body c. dalban vendég vokál szerepet kapott Radics Gábor, az Oaken énekese, ami talán annyira nem meglepő mert a két banda ugyanazon a black/sludge vonaton ül, illetve a zenekari szálak is összeérnek. Mindenképpen érdemes rámenni a zenéjükre, ha komálod a mélyre hangolt váltakozó doom és black riffeket, a depresszíven zakatoló dobokat és a sötét hangulatot fájdalmas hörgésekkel. A sludge jellegzetességei mellett kiemelkedő helyet kap az atmoszférikusság, ami teljesen más dimenzióba emeli a hallgatót.