Ezek szerint ismét eltelt egy év. Menni kell sok jó zenekart nézni Wiesbaden-be. A tavalyi túra hangosítása kiábrándító volt, amit próbáltam a frissen felhúzott csarnok újdonsággal ható technikájára fogni, ami némi zavart okozhatott a hangmérnök-polipok megszokott koreográfiájában, így némileg félve osonkodtam be a helyre.

A The Arrs koncert első hangjai azonban messzire fújták az aggodalmamat (mondjuk teljesen alaptalanul, mint ez később kiderült). A párizsi srácok vastagon és arányosan szóltak. A pozitív dolgokat ezzel zárnám is velük kapcsolatban, mivel a HC-metal egyvelegükkel semmit nem tettek hozzá a stílushoz és a még alig lézengő pár embert sem sikerült táncra perdíteniük a hasztalan (gyertek közelebb) próbálkozásukkal. Meg hát nem is egy párizsi elit étterem főpincérei, így az esetenként francia nyelvű számok némileg törték a fülemet.

Ernő barátom sajnálkozását fejezte ki a Nasty-ről való lemaradása kapcsán, ezúton üzenem, hogy emiatt nem kell telesírnia a párnáját! :-) A koncertjük elején azonnal kicsúszott a számon, hogy CDC (ennek meg is örültem, mert tudtam, hogy mit fogok hallgatni hazafelé). A korábbi kiváló hangzás valószínűleg nem jött be nekik, így addig-addig próbálkoztak, amíg csak sikerült azt elrontani. Az amúgy belga zenekar énekese (talán német lévén) günterül nyomta az összekötőket, és a koncert második felére a zene is összeállt élvezhetővé, én viszont maradnék a CDC-nél.