
Várható volt, hogy Scott Kelly szombati közleménye, melyben beismeri évek óta tartó bántalmazó életmódját, (most már csak volt) zenekara, a Neurosis részéről sem marad kommentár nélkül.
Várható volt, hogy Scott Kelly szombati közleménye, melyben beismeri évek óta tartó bántalmazó életmódját, (most már csak volt) zenekara, a Neurosis részéről sem marad kommentár nélkül.
A Mastodont az átlagnál jobban ismerők biztosan tudják, hogy a Neurosis énekes, Scott Kelly több dalban is énekel az atlantaiak korongjain. Ezeket a dalokat a mostani turnén közösen is előadják, melyeknek egyike, a Crack The Skye egy koncertvideón is megnézhető.
„Megmondom nektek milyen lesz a tél. Hideg lesz, kurva nagy, baromi szürke lesz, soha nem múló, életfogytig tartó”. Bill Murray nemes gondolata a Groundhog Dayből (hülye magyar fordításban Idétlen időkig :S) teljesen lefedi a közhangulatot, amit a folyamatos mínusz tízes hőmérséklet, az állandósult zúzmara és jégpáncél okozott/okoz/okozni fog még egy ideig. Viszont! Ez a fagyba burkolt atmoszféra tökéletes táptalajt nyújthat egy Mirrors For Psychic Warfare koncerthez. Sőt! Jobb időzítés nem is lehetett volna a Scott Kelly, Sanford Parker duó magyar debütálásához.
Február 23-án ismét visszatér az A38 Hajó fedélzetére Scott Kelly, aki Steve Von Tillhez hasonlóan már akusztikusan hangszerelt szólódalaival is bizonyított a hazai Neurosis-rajongóknak. A The Ghost Forgiven In My Heart lemezbemutatóján pedig az anyazenekar billentyűse, Noah Landis, valamint Greg Dale kíséri majd a Neurosis alapítóját élőben, ahogy a lemezen is. (Fotó: Réti Zsolt)
A Neurosis alapító-frontembere egy szál akusztikus gitárral a kezében folkos hangvételű nótákkal ajándékozza meg a nagyérdeműt. Erős Johnny Cash-ihletettség, szívbemarkoló előadásmód, csiszolt hangzás, fülbemászó dalok. A sárba tipró gyönyör tipikus esetével állunk szemben.
A Neurosis zenéje irdatlan energiát hordoz magában. Ez a fajta svung egyedülálló a metál mûfajában; habár léteznek hasonló technikával romboló muzsikák, ilyen mélységekbe nem igazán nyúl senki. Scott Kelly ezt a mélyen, az emberi lélek legsötétebb szegleteiben gyökerező, zsigeri erőt az amerikai folk/country műfajában is kiválóan alkalmazza. Bár sokakat hirtelen meglephet a két projekt közötti látszólagos eltérés, az elért hatás szempontjából nincs nagy különbség, hisz szólózenéje is hamisítatlan „doom”, s ezt maga Scott Kelly tudja a legjobban.