A 80-as és 90-es évek fordulóján a korszak szívtipró rocksztár-prototípusának is nevezhető Kip Winger fazonja úgyszólván magától generálta a platinalemezeket és a telt házas arénabulikat. Ehhez mérten azonban viszonylag ritkán emlegették annak idején a Winger albumok kivételes zeneiségét. Aztán a látványos külsőségek és a felszínes csillogás tovatűntével a kinézet is visszafogottabb lett, de a lényeg az, hogy a muzikalitás és az ihletett, szívből jövő zenélés megmaradt. Az újabb budapesti akusztikus Kip Winger koncerten pedig ismét beigazolódott, hogy az igazán jó dalok ezzel a lecsupaszított megszólalással is varázserőt hordoznak magukban.