Az elmúlt hétvége igazi koncertdömpinget hozott a budapesti klubokban. Állandó koncert-tudósítónk Frogfoot a Dürer-kertet választotta szombaton, ahol egy faszányos Aibourne és Taking Dawn buliban lehetett része.  


A Taking Dawn-nal  kicsit bajban vagyok, mivel nem igazán vagyok otthon a amerikai dallamos heavy metal zenékben, de azt még én is éreztem, hogy egy kicsit időutazásra visz a banda a '80-as évekbe. Leginkább a Mötley Crüe és a Dokken párhuzam áll a Taking Dawn zenéjére-igaz sokkal keményebb és modern zene ez, mint a két valószínű példakép. A TD jó választás volt előzenekarnak annak ellenére, hogy a közönség nem nagyon ismerhette a lemezüket, sikerült beindítani az embereket és jó hangulatot teremteniük. Ha nem lett volna pocsék a hangzás akkor azt írhatnám, hogy ez egy rövid jól sikerült bemutatkozás volt, de a megszólalás sokat levont az élvezetből, ettől többet-jobbat érdemeltek volna még előzenekarként is.
 
Az Airbourne Runnin' Wild című lemezének cd borítóján ez a felirat van: Fist pumping sweat soaked Rock n' Roll. Úgy indultam el a koncertre, hogy voltak elvárásaim: izzadt r'n'r bele az arcomba, jó hangosan, és ezt meg is kaptam!