Bár sokaknak nem jön be a floridai Trivium új lemeze, nekünk még is tetszett. Most ráadásul új klipet is mutatunk hozzá, amely a Built To Fall című dalra készült.

Ha valaki a napokban figyelemmel kísérte "koncertnézős" posztjainkat, akkor egy rakat Wacken Fesztiválos koncertfelvétellel találkozhatott. Ezek mellé így hétvégére még ide tesszük a floridai Trivium koncertjét is, amit ugyan ZDF "jóvoltából" 30 percesre vágtak, de így is kiváló csemege. A Trivium új lemezéről egyébként itt írtunk.

Valahogy úgy emlékszik az ember, hogy a floridai Trivium pár éve robbant be a köztudatba, aztán meg vagy már másfél évtizede itt vannak. Utoljára 2008-ban jelentkeztek a Shogun-nal, ami egy bivalyerős lemez volt, fent is tartotta az érdeklődést a zenekarral kapcsolatban. A Trivium a félmilliós lemezeladási kategória és az In Waves-t hallgatva, úgy gondolom ezek után sem kell zsíros kenyéren élniük.

 Augusztus 9-én, In Waves címmel fog napvilágot látni a Trivium legújabb nagylemeze, melyről a már korábban közzétett és megfilmesített címadó tétel után, a zenekar két másik dalt is nyilvánosságra hozott.

Az augusztus elején In Waves címmel új lemezzel jelentkező floridai Trivium egy újabb dalt tett közzé az albumról Dusk Dismantled címmel, amit most itt is meghallgathattok.

A floridai Trivium új, In Waves című lemez augusztus 9-én jelenik meg a Roadrunner gondozásában. Az album producere Colin Richardson (Machine Head, Fear Factory, Slipknot) volt.

Az albumra a következő dalok kerültek:

01. Capsizing The Sea
02. In Waves
03. Inception Of The End
04. Watch The World Burn
05. Dusk Dismantled
06. Black
07. Built To Fall
08. Caustic Are the Ties That Bind
09. A Skyline's Severance
10. Forsake Not the Dream
11. Chaos Reigns
12. Of All These Yesterdays
13. Leaving This World Behind

Az album címadó dalához viszont már van is videó, amit itt meg is nézhettek:

A Roadrunner Records gondozásában augusztus 9-én jelenik a floridai Trivium egyelőre még cím nélküli új albuma. A lemez producere Colin Richardson (Machine Head, Slipknot, Fear Factory) volt. Egy új dal, mégpedig az In Waves már nyilvános és meghallgatható akár itt is. 

A floridai Trivium az utolsó simításokat végzi készülő új albumán, melynek felvételeit Colin Richardson producer (Machine Head, Bullet For My Valentine, Slipknot, Fear Factory) és Martin "Ginge" Ford hangmérnök irányította. A lemez keverését még tavasszal befejezik, így a lemez a tervek szerint még a nyáron kijöhet a Roadrunner Records gondozásában. A csapt ezidáig utolsó albuma Shogun címmel jelent meg 2008-ban.

A floridai Trivium a tervek szerint január 16-án beköltözik a sanfordi Audiohammer Studios-ba, hogy elkezdje új albumának felvételi munkálatait Colin Richardson (Machine Head, Slipknot, Fear Factory) irányítása mellett. Matt Heafy énekes/gitáros elmondta, hogy 17 dalt írtak a lemezre, de nem valószínű, hogy ez mind rá is kerül az albumra, amely késő tavasszal vagy kora nyáron jelenik meg a Roadrunner Records gondozásában.

A floridai Trivium a God Of War III számítógépes játékhoz készített egy dalt Shattering The Skies Above címmel. A játék 3. részének hivatalos soundtrack-jén több Roadrunner-es előadó (KSE, Dream Theather, Opeth, Taking Dawn, Mutiny Within) eddig nem ki nem adott dalait lehet hallani.

A norvég Madder Mortem Where Dream And Day Collide című EP-je csak májusban lát napvilágot, mindenesetre a címadó dalhoz most készült egy nagyon szép animációs film

A márciusi HammerWorld magazin extra CD-mellékleteként megjelent a többek közt a Baltimoore soraiból is ismert svéd Björn Lodin énekessel felvértezett HARD zenekar új albuma, a Time Is Waiting For No One. A Vámos Zsolt személyében egy új gitárossal is kiegészült zenekar pár napja óriási sikerrel mutatta be az új anyagot a II. Budapesti Hard Rock Farsangon, most pedig itt az Európában és Amerikában is terjesztésre kerülő lemezhez készült első klip az Into The Fire.

3. nap (2009. június 21.)

Reggel

Elállt az eső!
Helyette volt szél és az ég továbbra is borult,de sebaj a szélben lassan elkezdtünk száradni. Pontosabban elkezdett ránkszáradni a ruhánkon összegyűjtött sár... Később kisütött a nap és valóban megszáradtak a ruháink-felszerelésünk. A nap nagy része el is ment azzal, hogy megpróbáltunk emberformát ölteni és némi sört felhajtani, ugyanis mindenből kifogytunk.

A floridai Trivium tavaly jelentette meg Shogun című negyedik lemezét, melyet mi is megvizsgáltunk és elég jónak ítéltetett (Rock STATION kritika: Félmillió  :  Trivium - Shogun). A zenekar január végén hozta ki a lemezről a második klipet, melyet az album legdallamosabb nótájához a Throes Of Perdition-höz készítettek. A klip a kelleténél egy hangyányival több metál klisét – lánc, füst, szél, lehullott avar, antik díszletek közt headbangelő zenekar – vonultat fel, de a nóta jó, még ha tőlük egy árnyalattal erősebbhez is szoktunk általában. 

A 2000-ben a floridai Orlandoban alakult Trivium a Shogun-nal már a negyedik lemezét szabadítja a világra. Azt gondolom idáig is jelentős sikereket értek el és vonakodva, de azért leírom, hogy ez már rég nem az underground, bár franc tudja hogy a 2005 óta eladott több, mint félmillió lemez milyen kategória. Amíg azonban ilyen lemezeket készítenek, mind a Shogun, addig hívhatjuk ezt bárminek, a lényeg úgyis az, hogy ez méregerős.

Nevüket a Septem Artes Liberates középkori tanítási rendszer első fokáról vették és sokáig úgy beszéltek róluk, mint az új Metallica-ról, és sokan ennek inkább az egy az egyben történő kifejeződését hallották bennük. Tény ami tény, Matt Heafy énekes-gitáros az előző The Crusade-en szinte egy az egyben megénekelte Hetfield mestert és a zene is erősen a korai Metallica-ra hajazott.

Azt gondolom részben az ilyen kritikai megnyilvánulások, részben a saját stílus kialakítására való igény miatt, most egy komplexebb, nagyívűbb, de igen élvezetes darabot tettek az asztalra. A korai Metallica hatásokat azért nem mindenhol sikerült levetkőzni, de már kisebb mennyiségben vannak jelen és Heafy is kevesebbet használja hetfieldi orgánumát. Az anyagot Nashville-ben rögzítették, ahol Nick Raskulinecz (Rush, Foo Fighters, Stone Sour) producerrel dolgoztak együtt. Bár Raskulinecz az új Danko Jones-t szerintem jól elk..ta, itt hála istennek ezt nem tette meg.

"Egy összefüggő, epikus metal albumot készítettünk, ami minden olyan elemet magába foglal, amiről úgy éreztük, hogy zeneileg 'megfelelő', miközben új irányt is vett a zenénk. Nagyon élveztük a lemez készítését, és remélem, hogy a rajongók is érezni fogják ezt az energiát, amikor meghallgatják." - nyilatkozta Matt barátunk.És a lemezt meghallgatva, most azt mondom, hegy Heafy szavai nem a kötelező PR duma részét képezik. Nagyívű szólók, döngölő, falat bontó riffek, szigorú, de a refrénekben minden eddiginél dallamosabb ének jellemzi a lemezt. Gyenge szám egy darab nincs rajta. Tizenegy nóta 67 perc játékidővel, ami tulajdonképpen az egyetlen gyenge pontja az albumnak. Nem olyan durva a dolog, mint az új Metallica esetében, de azért egyben hallgatni egy kicsit fárasztó, még ha nem is fullad unalomba egyetlen dal sem, de ahogy mondani szokták: kicsit egybe folynak a dolgok. Belekóstolnak szinte minden stílusba: death, trash, epikus metal, mindezek néhol egy nótán belül. Sokan egyszemélyes bandaként hajlamosak aposztrofálni a bandát és nyilván Matt viszi a hátán a terhek nagy részét, de azért Corey Beaulieu – gitár, háttérvokál, Travis Smith – dobok, Paolo Gregoletto – basszusgitár, háttérvokál is magas színvonalon űzi mesterségét.
 

A nyitó Kirisute Gomen a maga szikáran lendületes stílusában robban be, majd a következő Torn Between Scylla And Charybdis varázsol kiváló kezdő gitártémáival és a fejből kitörölhetetlen refrénnel. A hármas klipes Down From The Sky-t már bizonyára sokan ismerik, a lemez legjobb nótája, igaz talán a legpopulárisabb is, ha lehet a Trivium kapcsán ezt a szót emlegetni. A négyes masszív Insurrection amolyan régisulis Metallicás trash zúzda, dallamos-üvöltős refrénnel. A következő  Into The Mouth Of Hell We March a maga hörgős verzéi és Iron Maiden rokon gitártémái után megint megadallamos refrént produkál. Ez után a lemez talán legmegjegyezhetőbb dala a Throes Of Perdition következik, mert ezt a refrént elég nehéz a fejből kitörölni, bár a nóta közel sem a legkiemelkedőbb a lemezen. Ezt a vontatottabb He Who Spawned The Furies követi, mely a dal második felére iszonyat mészárlásba megy át. Az Of Prometheus And The Crucifix talán dallamosabb éneket vonultat fel, mint az összes többi dal együttvéve. Heafy szinte végig énekli az amúgy is sodró ívű darabot. A kilences The Calamity pattogó témái megint dallamos refrénbe torkollanak. Az ezt követő Like Callisto To A Star In Heaven pedig újból régisulisan betonoz és a fő gitármotívum visz mindent: kiváló nóta. A lemezt a címadó nóta  zárja a maga tizenkét percével. A nagyívű darab - kiváló vezető riffel - több részből áll, amolyan metál mix, de egy kicsit szerintem már sok.     

Aki még ennél is többet akar az beszerezheti a lemezt bónuszolt kiadásban, ahol megtalálhat még három nótát (Upon The Shores; Poison, Knife, The Noose; Iron Maiden /Iron Maiden Cover/), valamint dvd-n egy Making Shogun című filmet, amolyan hogyan is csináltuk jelleggel, illetve gitárleckéket vehet a fiúktól.

A Trivium mára eljutott odáig, hogy a legjobban prezentálja azt, hogy a klasszikus 80-as évek trash alapú heavy metal zenéjét a mai kor követelményeinek és hatásainak keverésével hogyan lehet a leghitelesebben el(ő)adni. Egy biztos a Shogun-ból el is megy az a félmillió.   

9/10

Trivium : Down From The Sky