Ismét Bécsig kellett zarándokolni ahhoz, hogy az ember fia végre olyat lásson, amit ezelőtt még soha. Történetesen a San Diego-i Unbroken hardcore legendáit, akik sok-sok évnyi kihagyás után először csak 2 koncert erejéig, majd ezen felbuzdulva egy komplett turnét kerekítve jöttek el sógorainkig. Hogy miért csak eddig, az nem fér a fejembe, de mi is és ők is bánhatják, hogy nem jöttek még 260 km-et, de erről majd később.
 
Mivel e napon két turné keresztezte egymást, így abban a szerencsében részesültem, hogy második alkalommal is láthattam a Black Breath nevű seattle-i formációt, akik Heavy Breathing című lemezükkel már elkötelezett rajongójukká tettek. Az újonnan megjelent és turnéztatott Sentenced To Life lemezük nem ütött akkorát, de így is büszke lehet rá az öt zenész.

Az Unbroken, a nevével ellentéteben egy roppant sebezhető, lelki síkon formálódott zenekar, akik összetéveszthetetlen hangzásukkal, dinamikus lemezeikkel, érzelemgazdag dalszövegeikkel és felejthetetlen koncertjeikkel beírták magukat nemcsak a san diegói, de az egész világ HC almanachjába.

Mégsem részesültek az őket megillető elismerésben. Nevüket a straight edge mozgalom elkötelezettjeként vették fel, de a későbbiekben ehhez nem tudtak hűek maradni, ezért sokan elfordultak a bandától. 93'-as Ritual és 94'-es Life, Love, Regret című nagylemezeiken túl számos kislemezük is megjelent. Zenéjük, azon felül, hogy tagadhatatlanul a hardcore jelző illik rá inkább, sokkal mélyebbről gyökerezik. Nagy hatással volt rájuk a Joy Division, a The Smiths és egyéb, a hardcore műfaján messze túlmutató bandák. 1995-ben feloszlottak, rengeteg verzió kering ennek okairól. 1998-ban elhunyt a zenekar gitárosa, Eric Allen. Családjának megsegítésére a banda összeállt és egy felejthetetlen koncerttel búcsúzott egykori tagjától. Aztán hosszas szünet után a 2009-es év hozta el a változást azok számára, akik úgy érezték, betöltetlen űr maradt az Unbroken után.