RockStation


Sziget fesztivál 2008 fellépők | 11. rész : Volbeat

2008. július 08. - sunthatneversets

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 13.,  szerda,  20:00 | Volbeat]

FIGYELEM! Kiemelt ajánlat!

Ez évi szuperkedvencünk a dán Volbeat is fellép a Sziget Fesztiválon. A koppenhágai srácok két kedvenc műfajukat ötvözve hoztak létre valami újat. Az Elvis Presley vonalas rockabilly muzsikát kombinálták össze a tökös, groovos heavy metal-lal, így valami olyan őrült egyveleg jött létre, amit talán könnyedén az egyszerűség kedvéért metal ’n rollnak vagy elvis metal-nak szokott becézni a Nagyérdemű.

A 2001-ben alakult csapat három-négy éves demózgatás és koncertezgetés után szerződött egy kicsinyke holland kiadóhoz a Mascot Records-hoz, hogy piacra dobhassák első nagy lemezüket a The Strength / The Sound / The Songs címmel. A CD futótűzként terjedt az északi területeken, de még Európa underground kultúrája is fel kapta rá a fejét. A lemezt a legtöbb kritikus maximális ponttal jutalmazta, hiszen képesek voltak nagyon precízen és hangulatosan elegyíteni a két fentebb említett műfajt. Az átütő sikert, azonban csak a 2007-es Rock The Rebel / Metal The Devil hozta meg nekik. A korong még hangulatosabbra és még tökösebbre sikerült elődjénél. A szerelem és buli orientált szövegek nemcsak hazai pályán taroltak, meghozták a várt sikert az egész kontinensen. (Figyelmetekbe ajánlom a lemezről írt kritikánkat: Itt az európai Metallica:  a Volbeat Dániából!)

A banda MySpace oldalán olvashatók az Őket ért zenei hatások Elvis Presley-től a Napalm Death-en, a Megadeth-en, a Metallica-án át Johnny Cash-ig. Nem mellesleg koncerteztek már a dán színtérről a Raunchyval és a HateSphererel. Szeptemberben pedig jön az új lemez Guitar Gangsters & Cadillac Blood címmel. A Sziget Fesztivált megelőzően utazós kedvű hazánk fiai láthatták őket az idei NovaRock-on, de egy hazai buli azért mégiscsak más. Egy biztos a Király él!

/A biográfia egy része a nuskull.hu segítségével készült/
 

 Volbeat: The Garden's Tale

 

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 13.,  szerda,  20:00 | Volbeat]

Beszámoló: NOVA Rock 2008 - Ausztria

Az alábbi beszámolót egyik olvasónk, M. Péter állította össze nekünk és természetesen Nektek az ausztriai NovaRock 2008 fesztiválon látottak/hallottak alapján. Olvassátok és ezúton is köszönjük Péter!

----------

A mai modern "rock" képviselői mellett néhány klasszikust is felvonultatott idén az ausztriai Nova Rock fesztivál rendezősége. Ők jegyzik egyébként a Two days a week megmozdulást is. Ha egymásra vetítjük a két rendezvényt, akkor egy meglehetősen erős felhozatallal találjuk szemben magunkat.
..de, egyelőre Nova Rock.

Kezdjük talán a dolog árnyoldalával.

Sex Pistols
A sokak szemében félistenekként létező punk klasszikus úgy jelent meg a színpadon, mintha az egykori boksz klasszis hatvanévesen térne vissza revansot venni.. Nem volt túl hiteles a konszolidálódott anarchistáktól a God save the Queen, vagy az Anarchy in the UK. Ha igaz, akkor a Szigeten is tiszteletét teszi a csapat, így mindenki maga is mintát vehet a nagypapás tempójú produkcióból.

A foci és az osztrákok
Valahogy minden zenekar kötelességének érezte, hogy egy jó nagyot rúgjon szegény sógorokba, megvilágítva, mennyire nem focinemzet az övék. Egyesek ennél messzebbre is merészkedtek a germán népek kifigurázásában.
 

..és ha már itt tartunk: NOFX
Aki szereti a Toy Dolls féle vidám punk zenét, az feltehetően jól szórakozott ezen a koncerten. Ahogy feljebb említettem nem túl konformista a csapat. "Germans are people too?", vagy "Austrians can't score goals." beszólásokkal édesgették magukhoz a helyi közönséget a fiúk. Talán kicsit több is volt az átkötés a műsorban a kelleténél. Amúgy egy vidám és szórakoztató koncertet láttunk.

Volbeat

 
A dán Volbeat csapatot nem ismertem korábbról és azt gondolom, hogy minden produkció pozitív savtesztje lehet, ha a dalok ismerete nélkül is érzi a zenét az ember. Kellemes karakterű énekhang, változatos dalok és masszív hangzás.

--= Itt hívnám fel a figyelmeteket arra, hogy a dán csapatot az idei SZIGET fesztiválon is meg lehet nézni, szerintünk mindenképpen érdemes, mert nagyon jók! Augusztus 13.-án 20:00-kor lépnek fel a HammerWorld színpadon. - a szerk. =--

Airborn
:) - sokat mosolyogtunk ezen a koncerten Péter barátommal. Egy tradicionális Heavy Metal alapokra építkező AC/DC klón formáció robbant be a színpadra. A kezdés és a teljes produkciót végigkísérő lendület meggyőző volt. Sajnos a Volbeat-tel ellentétben nem éreztem elég érdekesnek a muzsikát.

Jonathan Davis (Korn)
 

 



Egy hatalmas trónszékben rángatózva adta elő szóló produkcióit Jonathan. Talán ha két Korn nóta csendült fel, köztük a Got the life, amit a mester úgy vezetett fel, hogy nem vagy igazi Korn rajongó, ha nem szereted ezt a számot. A saját dalai egyébként messze nem tűnnek olyan erősnek, mint a műfajteremtő zenekari darabok, azért kellemesek. Jonathan nagyon élvezte, hogy a közönség jól mulat a koncertjén, ráadásul egy tökéletes (faltól-falig) szivárvány is segített neki vizuális vonalon.

Cavalera Conspiracy
Dzs dzs dzs dzs.

Opeth, In Flames
Erős, zúzós, de sablonos koncertek voltak. Aki nálam átfogóbb ismeretekkel rendelkezik a csapatokról, biztosan jobban szórakozott (volna).

Gavin Rossdale
Nem mondanám, hogy szeretem a Bush zenéjét. Ez szólópróbálkozás egy jó példája annak, hogy mikor éri meg egyedül is nekifutni. ..ha valami újat kapunk. Megkaptuk.

Bad Religion
Oda és vissza vagyok értük, de nem taglózott le a koncert. Hozták az összes kötelező klasszikusukat, de semmi plusz.

Skinred
Az új arcok közül ők nyújtották a legtöbbet. Minden lejött a színpadról. Volt a másik 50 bandához hasonló zúzás, de ez hitelesen és érthetően.

Disturbed
Megint egy banda, aki valamivel színesíteni tudott az általa képviselt vonal egyhangúságán. Némileg náluk is összefolynak a dalok és érezni lehet, hogy ha túl akarnak élni, akkor még egy-kettőt előre kell lépniük, de egyelőre le a kalappal.

Kid Rock
 

 

Számomra az egyik, ha nem a LEGjobb produkció volt. Tökéletesen felépítették a műsort, egyre erősödtek a dalok, felvonultattak néhány blúzos, hard rockos témát és lassan kibontakozott a hip-hopos zúzda is. Kid Rock jól kommunikált a közönséggel, voltak táncos lányok, ..szóval minden a helyén.

Incubus


Otthon, autóban, vagy munka közben nagyon sokszor nyúlok az albumaikért. A koncerten hozták a számokat, ahogy kell, szépen szóltak, lejött a hangulat a színpadról, de nem sorolnám a legjobbak közé a koncertet. Egyszerűen ez a zene nem ide való.

Judas Priest
Ők sem mai gyerekek már, de a Sex Pistols-nál fényévekkel hitelesebbek voltak. Rob Halford ugyan minden komolyabb feladványnál mereven leszegett fejjel préselte ki magából a magas hangokat és fel-alá sétált, mint akinek elgurult a gyógyszere, azért megszólaltak a dalok. ..és meg lett a gyógyszer is (péjnkilör).

Rage Against The Machine



Érzékelhetően sokan kifejezetten ezért a produkcióért látogattak ki a Pannonia fields-re. Nagyon egyben volt. Mindent megkaptunk. Ott volt az energikus ének, monolitikus ritmus szekció és a Tom Morello féle kivételes gitárjáték. Egyedül talán a kapcsolat hiányzott a nézők és a zenekar között. Ennek ellenére elégedetten szálltunk autóba a műsort követően.

Összességében remek felhozatallal, drága étel- és italkínálattal és jó szervezéssel jellemezhető a fesztivál. Akinek sikerült kedvet csinálni, annak még nem késő jegyet keríteni a fent említett Two days a week eseményre.

----------

Az említett Two Days A Week fesztivál 2008. augusztus 28.-29.-én kerül megrendezésre az ausztriai Wiesenben.  A fellépők listája:

  • SLIPKNOT
  • LIVE
  • SERJ TANKIAN
  • PENNYWISE
  • SOULFLY
  • GOGOL BORDELLO
  • LESS THAN JAKE
  • BACKYARD BABIES
  • DREDG
  • THE LOCOS
  • JULIA
  • 3 FEET SMALLER
  • ANIMAL ALPHA
  • DISCO ENSEMBLE
  • BLACK TIDE
  • BLIND
  • DEDICATED TO

Jegyek pl. a helyi ticketexpress (oeticket) oldaláról rendelhetők.

 

 

Volbeat: kész a lemez!

A dán Volbeat befejezte harmadik albumának munkálatait, mely Guitar Gangsters & Cadillac Blood címmel jelenik meg szeptemberben.




Az anyag producere Jacob Hansen, és tizenhárom dalt fog tartalmazni. A CD-n lesz egy feldolgozás is, mely nem más, mint Hank Williams I'm So Lonesome I Could Cry című dala. A zenekar énekese, Michael Poulsen a következőket nyilatkozta:
„Soha életünkben nem írtunk még ilyen erős dalokat. De hát mi mást is mondhatnék? Lesznek meglepetések is, de 100% Volbeat hangzásra lehet számítani. Jacob Hansen megint nagyszerű munkát végzett. Mint mindig, most is sok műfajból merítettünk. Lesz metal, punk, blues, de gospel vagy blues dal is. Tűkön ülünk, hogy végre élőben is halljátok a nótákat. Nagy köszönettel tartozunk nektek, rajongóinknak. Találkozunk a koncerteken.”

Bár mindenki azt mondja az új lemez kiadása előtt, hogy sohasem írt ilyen erős dalokat, nekik elhisszük!

/ Forrás: heavymetal.hu /

Stúdióba vonul a Volbeat

A dán Volbeat hamarosan stúdióba vonul, hogy felvegye harmadik lemezét, mely nyáron lát napvilágot, a Holland's Mascot Records gondozásában. /Nem nyertünk tehát hangszórót, amikor nagyobb kiadóhoz való szerződést jósoltunkMichael Poulsen, a következőket mondta: „Nagyon várjuk már a stúdiózást, és azt, hogy Jacob Hansen producerrel dolgozhassunk. Van 14 dalunk, melyek között szerepel egy feldolgozás is, de ez csak a dán limitált szérián fog megjelenni. Ezen kívül lesz egy-két meglepetés még, de ezekről majd máskor.”
Reméljük legalább olyan izmos anyag születik mint legutóbb. Az együttest hozzánk legközelebb a nickelsdorfi Novarockon lehet elcsípni június 13-án.

Itt az európai Metallica: a Volbeat Dániából!

Rockabilly hej!
 
 
A kezdetekkor azt ígértük írunk feltörekvő tehetségekről. Kicsit ugyan későn került a kezembe a dán Volbeat második Rock The Rebel/Metal The Devil című albuma, de talán még éppen időben ahhoz, hogy ne befutott sztárokról kelljen írni a következő lemez kapcsán. Persze az is lehet, hogy ezzel már elkéstem.
 
Mert itt valami nagyon különlegeset hallani az biztos. Már elsőre is működik a dolog, pedig a Volbeat zenéjében éppúgy benne van a déli country lazasága, a punk harcossága, az északi metalbandák feszessége, mint a doom súlyossága. Ehhez párosul még egy kimondottan rockabillys énekhang, amely amúgy szinte egy az egyben olyan, mintha Keith Caputo énekelne a Life Of Agonyből, néhol egy kis James Hetfield-el nyakonöntve. Michael Poulsen énekes egyébként zenéjüket Elvis-metalnak titulálja, ami kimondottan takarja a lényeget, még ha Michael hangja inkább érzésre Elvis, mint valójában, bár a Sad Man's Tongue-ban egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy a Király énekel. És azért ne feledkezzünk meg a többiekről sem Jon Larsen dobosról, Anders Kjølholm basszusgitárosról és Thomas Bredahl gitárosról sem, mert az énektől elvonatkoztatva is remek produkciót hallhatunk. Jó tudom, hogy elég hülye nevek, de ki tudja mire viszik; én szóltam előre.  
  
 

 
 
Countrys dallamfoszlányokból vág közepébe a The Human Instrument. Pattogó verze aztán egy kis bendzsó, majd olyan olyan rockabilly, metal köntösben, hogy áll leeseik.   Ezt a vészjósló Mr. & Mrs. Ness követi olyan riffel, hogy azzal falat lehet bontani. A refrén megint zseniális, de ezt szinte az összes nótáról elmondható. A The Garden's Tale megint egy kis délies felütéssel nyit, aztán egyre fokozódik, hogy egy dallamos, punkos rohanás vegye kezdetét. A Devil Or The Blue Cat's Song szintén a rohanósabb fajtából való. Poulsen mélyebb Hetfieldes tónusban énekel és tapsgép a refrénben nagyon nagy ötlet. Ezután jön személyes kedvencem, bár szerintem szinte mindenkié aki ezt a lemezt meghallgatja. A fentebb már említett Sad Man's Tongue akkora western Elvis-metal, hogy az kész. A River Queen szikla riffel kezd, a dallamos refrén aztán inkább a göteborgi vonalat idézi.
A Radio Girl a „klipes” dal. Tipikus rádiósláger-szerűen kezd. Dallamos verze, dallamos refrén. Aztán átmegy keményebbe, sötét doomba (esküszöm a Nevergreentől már hallottam ezt).        
Az A Moment Forever ismét keménykötésű darab, végig kétlábgéppel. A Soulsweeper első részét az előző lemezhez már megírták, itt stílszerűen csak #2 címet kapott. Lassabb, melankólikusabb darab. A tízes You Or Them megint északi metal, újra kis Hetfielddel az énekben, emlékezetes refrénnel és bivaly záróriffel. A Boa (Jdm) pedig az előző dal vonalát viszi tovább a Roots-féle Sepulturára emlékeztető befejezéssel. 


Volbeat: Sad Man's Tongue

Akartam gyenge pontot keresni ebben az albumban, de nem igazán sikerült. Változatos, szikla kemény, megunhatatlan az anyag, az ének pedig visz mindent. Mivel az biztosra vehető, hogy nagyobb kiadóhoz szerződnek, remélem a mindig vízválasztó harmadik lemezen is hasonlóan erős zenét hallhatunk tőlük. Itt az idei év első tízese, még ha ezt egy tavalyi albumra kell is adnom.
 
10/10
 
További jó kis videók, ízelítőnek a YouTube-on.
 
 
 
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum