A californiai Palm Desert-ből származó Eagles Of Death Metal eddig úgy vonult be a zenei történelem könyvekbe, mint a Queen's Of A Stone Age főnök Josh Homme (korábban Kyuss) side projektje. Ezért ennél lényegesen többről van szó, Josh barátunkból – aki itt dobol - pedig megint több jutott asztom a kelleténél.
Az rendben is van hogy a banda magja Jesse "Boots Electric" Hughes – ének/gitár és Josh Homme viszi a prímet, de az Eagles Of Death Metal nekem valahogy inkább Hughes zenekarának tűnt eddig, még ha a két fickó ezer éve ismeri is egymást hiszen már az isiben osztálytársak voltak. A kisegítő zenészek szerepe most Ave "Davey Jo" Catching-nak - gitár és Brian "B.O.C." O'Connor – basszusgitárosnak jutott.
A zenekar már a harmadik lemezét adja ki – a Heart On most meghallgatható a myspace oldalukon - az első kettő viszonylag nagy sikereket érte el, de inkább a tengerentúlon. Az együttes igazi sivatagi hobbizenekarként indult, mint ahogy anno a Queens of the Stone Age. A zene is kellően sivatagi volt, már amennyire nekem lejött, viszont rengeteg poén volt a klipekben és a szövegekben és éppen ezért volt szerethető a dolog.
Most is szerethető a zene, de nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy Josh barátunk zenei alterosodása az anyabanda után ide is betette a lábát. Megmondom őszintén, hogy nekem annyira ez nem jött be, míg másoknak maga a mennyország. Itt sem annyira jön be. Kevesebb a mélyrehangolt gitár, több a magánál többnek látszani akaró dal. Pedig ez talán zsigerből lenne a legjobb. Az első két-három hallgatásra én nagyon kevés igazán tökös nótát találtam a lemezen. Sok a borongós, középtempós, amolyan semmilyen dal. A kezdés még mondjuk rendben van az Anything ‘Cept the Truth-tal, sőt még a klipes, kicsit japán beütésű Wannabe in LA is okés, bár itt már érezhetőek azok a zenei elemek, amelyek miatt most kicsit más a zene, de a bugis hangulat elviszi a dalt. A vontatott (I Used to Couldn’t Dance) Tight Pants nekem annyira nem jött be, csakúgy, mint a négyes High Voltage sem. Az ötös Secret Plans rockabilly-je viszont jó, ez amolyan etalon tőlük. Ilyen kéne sok a lemezre. A következő Now I’m a Fool balladája tipikusan amerikai, de többet nem igen nyújt. A hetes címadó sulis rockja kellően lökött és a refrénre egy egészen jó nóta kerekedik ki belőle. Szintén erős a következő kicsit karcosabb, de el is borultabb Cheap Thrills is, a lemez szerintem legjobb dala. Az ezt követő How Can a Man With So Many Friends Feel So Alone címmel megáldott szösszenet soft country-ja már nem üt ekkorát sajnos, de ugyanez mondható el a Solo Flights berúgós kocsmai zenéjére is. A tizenegyes Prissy Prancin' viszont megint király darab, lüktető bugi. A lemezt az I’m Your Torpedo zárja. Ez tényleg igazi Eagles Of Death Metal a király fajtából.
A vegyes érzések ellenére a Heart On sem lett egy rossz lemez, csak most kicsit szürkébb színekben pompázik. Sokáig gondolkodtam a pontszámon – nem mintha ez bármit számítana – és egy hét és felesben kiegyeztem magammal, mert azért nem mindennapi zenéről van szó, de remélem legközelebb ennél izmosabb anyaggal áll elő ez a két ember.
7.5/10
Linkajánló:
Eagles Of Death Metal MySpace, Heart On online hallgatás (teljes album)
Eagles Of Death Metal hivatalos website
