Utálom magam amiért már az elején elfogult vagyok. Nem tehetek róla, de imádtam a Wolverine Blues fémjelezte Entombed-ot. A Chief Rebel Angel zenéjében pedig valami hasonlót kapok vissza, nyakon öntve azt egy csomó más zenei hatással.

A zenekar a nevét is a svéd banda egyik számának címe alapján választotta, így vonhatók további párhuzamok is. A csapat már jó ideje mozog a hazai underground színtéren és a tavalyi év végén jött el a pillanat, hogy ez az első nagylemezben öltsön testet.

A budapesti Chief Rebel Angel 2004 elején alakult egyfajta mellékprojektjeként: a zenekar mai gerincét alkotó Felföldi Péter basszista-énekes (ex-Stereochrist) és Kiss Barnabás gitáros (ex-Polly Is Dead) mellett a kezdetekben Jakab Zoltán (Bridge To Solace), Szűcs Péter (Superbutt) és Szűcs Szabolcs (Superbutt) is tagja volt a formációnak. Jakabék csak rövid ideig tudták összeegyeztetni zenekari teendőiket egyéb munkáikkal, ezért nem sokkal később távoztak és a zenekar Pándi Balázs dobos érkezésével trió felállásban működött tovább, és így vette fel Death Rock City című debütáló anyagát is, amely a Parkplatzban került rögzítésre. A lemezfelvétel óta Pándi is kiszállt, és a Trottelből ismert Ákos Csaba lett helyette az új dobos, és az albumon még csak vendégként közreműködő Fido személyében egy második gitárossal is bővült a felállás. 

Mint a bevezetőben említettem a CRA a súlyos death metalt garázsrockkal ötvöző Entombed örökségéből kiindulva alakította ki saját stílusát, amely azért nem egészen olyan, mint a svéd csapaté, mert itt hardcore, stoner és blues elemek is kerülnek a levesbe és pont ezek a dolgok adják ennek a zenének a valódi ízét.

A srácok nem pöcsölnek sokat 13 dal plusz egy intró harmincegy percben, tehát a dalok gyorsak és rövidek. A svéd bandával ellentétben a budapesti srácok nem a death-metal felől jönnek, inkább amolyan feszes, koszos, mocskos garázsrock-szerű zene ez, amelyben düh és lendület van ezerrel, de ugyanakkor egyfajta rock n' roll életérzés is van a zenében, amitől egyből bólogatós kedve lesz az embernek. A recept is viszonylag egyszerű, gyors riffelés, üvöltős-hörgős ének a verzék, tisztább, – de nem tiszta - dallamosabb ének a refrének alatt. Van persze egy-két kivétel, de nagyjából az előbb említettekkel lehet a legjobban leírni.

Az Intro (I Am Your Enemy) után, mindjárt a címadóval vágnak a húrok közé, amely a hármas Happy Hours In The Hoenecker Room-mal és a négyes Mad Dog Fever-rel együtt jó kis Entombed hagyományápolás. A refrének mondjuk jobban a fülben maradnak és ez mindenképpen pozitívuma a muzsikának. A következő Sour Toe Jive a maga három és fél percével a leghosszabb szám a lemezen. Ebben is több dallam van és a nóta jó kis stonerba megy át a végén. A hatos Mean Machine jó kis húzós punkos riffre épül és a közepén játszott szóló is nagyon rendben van. A Cold Hard Thing basszus bevezetője után masszív betonozásban folytatja és egy nagyon fülbemászó refrén teszi emlékezetessé. Az ezt követő Belfi üvöltős, hörgős refrénnel operál, de a dalban magában is akkora energia van, hogy csak na. A kilences I Gave You A Black Eye , megint nagyon dühös tétel, szint hardcore zúzással. A Walk On Water a verze alatti dühös kiabálásból egy picit grunge-os, de nagyon emlékezetes refrénbe megy át. A tizenegyes Dead Bird Song egyértelműen a legjobb dal a lemezen, a refrén már elsőre befészkeli magát a fejbe. A Rolling And Thumbling jó kis vadnyugati kocsma hangulattal nyit aztán jó kis Motörhead-féle rakenrollban folytatja, újabb emlékezetes pillanat. A tizenhármas The 57 Deal a gyors Kyussra emlékeztető riffek miatt rögzül az emberben és a végén még a szaxofon is előkerül. A lemezt pedig az instrumentális, elszállós-pszichadelikus Astoria zárja kellemes harmóniáival.

Három napja csak ezt hallgatom és nyilván vannak a lemeznek apróbb hiányosságai a keverés terén, meg a sok gyors tempójú hasonlóan hangszerelt dal miatt egy kicsit össze is folynak a dalok, de akkora kraft meg lendület van az egészben, hogy az említett hiányosságok el is törpülnek ezek mellett. Érezhetően megmozdult valami pozitív irányban a hazai underground rock & metal életben és ebben a folyamatban a Chief Rebel Angelnek is van, lehet szerepe. A Death Rock City pedig bármilyen mércével mérve egy nagyszerű bemutatkozás.

8.5/10