Na, ha már év elején megnéztük, hogy a külföldi fesztiválokkal mi a helyzet, akkor nézzük, hogy nálunk mi a pálya. Csipkerózsika álmunkból mi is felébredtünk és most már majdnem teljes programok vannak a közelgő fesztiválokon is. 

Elsőként körülnéztem a július 2-5. között megrendezendő Volt honlapján. Az már az előző hetekben világossá vált számomra – ugye elsősorban rock és metal oldalról közelítve a témát – hogy, lehetséges, hogy ez idén nekem kimarad. Míg az elmúlt években volt a nagyszínpadon The Cult vagy Korn, addig most van The Offspring. Anélkül, hogy vitát nyissak, lehet, hogy 32 millió lemezt adtak el, de szerintem nálunk azért nem akkora sztárok. Persze aki fesztiválozni indul nyáron – főleg több napra – annak már valószínűleg teljesen mindegy kik lépnek fel. A fémes mezőny hazai képviselői természetesen itt lesznek: lesz Tankcsapda és lesz Depresszió is a nagyszínpadon, meg exkluzív URH koncert.

A keménykötésűbb zenéket kultiválóknak marad az MTV Headbangers Ball aréna, ahol lesz Exploited meg  Clawfinger, meg a magyar élmezőny egy része. Lesz Edda is, de azt nem soroltam ide. Ja meg két év után újra lesz F.O. System is, amit akkor nagyon szerettem.

Azért, hogy ne csak csőlátás legyen, lesz Manu Chao, meg Cypress Hill, meg Kispál, meg Quimby, meg még jó pár olyan előadó akiken akkor lepődnénk meg, ha nem volnának ott.

Oszt nagyjából ennyi. Akit érdekel a részletes programot a http://www.sziget.hu/volt/programok link alatt megtalálja. Ha egyáltalán megyek akkor a pénteki napon majd tiszteletemet teszem, egyrészt mert van még üdülési csekkem, meg mert a feleségem szereti a Pannonia Allstars Ska Orchestra-t, meg a Manu Chao-t.     

A domoszlói Road zenekar már semmiképpen nem tartozik a nyeretlen kétévesek kategóriájába. Az Aranylemez már a harmadik a sorban. 2004-ben jelent meg az első lemezük Nem kell más címmel. Ahogy honlapjukon mondják: innentől van Road időszámítás.

Aztán volt tagcsere dobosposzton, koncerthegyek fesztiválokon és a Tankcsapda, a Depresszió valamint a Superbutt vendégeként. 2006-ban jön a szigorúbb megközelítésű Második harapás című album, már nagyon is kedvező fogadtatással. Ebben nagy szerepe volt az 1000 lépés című remek klipes nótának is. Meg a Tankcsapda rokon dalszövegeknek, amelyek ezen a harmadik albumon is jelen vannak nem kis mennyiségben, egy-két punkosabb, szintén a debreceni trióra emlékeztető tétellel karöltve. 

Aki azonban keménykötésűbb zenére vágyik, mint a Csapda az nyugodtan tehet egy próbát a Road-dal. Szerintem a csalódás kizárt, ráadásul totál rajongó-barát (2000 forint) ára van a disc-nek. Amikor először végighallgattam a lemezt egyből írtam is fel magamnak, hogy a fiúkhoz milyen zenék állhatnak közel. Szóval van itt egy jó adag Sepultura a Roots-os időkből, Pantera, Static-X, Prong, Fear Factory, hogy csak a nekem ismerőseket soroljam. Az El Dorado példaul annyira Sepultura, hogy az konkrétan a Sepultura egyik dala a Roots-ról, de a címe az istenért sem ugrott be. Ettől függetlenül más plágium gyanús elemet nem találtam. Mondjuk a lemez egyéni ízét inkább a magyaros szövegek adják, mint sem a zenei megoldások, de az kétségtelen, hogy jókat lehet itt headbangelni háromnegyed órában.

A felvétel az érdi Bakery stúdióban készült és kimondottan jól szól az anyag. Minden kellően arányosan és bikán szól, szavam nem lehet. Még az ének is nagyon rendben van. Máté kicsit rekedtes, de tisztán érthető éneke nagyon jól passzol ide. A hangszeres teljesítmény is kiváló Goya és Imi gitárjátékán keresztül a dobos Erik bőrpüföléséig.  Gyenge szám talán nincs is a lemezen. Nekem különösen tetszik a Prongos gitárral operáló, talán az állat-kísérletekről szóló Isten Barma, a csapdásan kezdő, de masszív riffekben folytatódó Aki Szabad, és a  zúzos-húzos Törjük a Falakat (az a riff a végén...). 
De nagyon király a rally-himnusz Visszahárom, a rockballada Nem Rólunk Szól, vagy az igen jó szöveggel megáldott, rákenroll fergeteg, A Fűben. Sőt a Római Vakáció című számban a magyar rockszakma színe-javának egy része vendégszerepel.  

Egy biztos a zenekar hozzáértése nem kérdőjelezhető meg egy percig sem. Lehúzott ablak mellett kocsiban kimondottan javallott hallgatni a korongot, mert élvezetes, húzós nóták kerültek az Aranylemezre, bár gyanítom, hogy aranylemez nem lesz belőle. Persze ki tudja, hátha ebben az országban is változik egyszer valami.    
 

8/10

Friss videó nincs még, de itt az említett 1000 lépés az előző anyagról, hogy könnyebb legyen dönteni. :)

Lenny Kravitz-et anno az Are You Gonna Go My Way című mega-giga slágerrel ismertem meg. Ezt szerintem még azok is ismerik akik soha az életben nem hallgattak tőle semmit. Tőle azután hasonló színvonalat vártam, amit az ezredvégig tartani is tudott, de aztán egy hangyányit esett a produkciók nívója.

Aki nem tudná, négy Grammy-díjat söpört be egyhuzamban és ilyen kaliberű sikerek esetén egyre nagyobbak az elvárások az emberrel szemben, aminek mind nehezebben lehet megfelelni. 2007 folyamán néhány jótékony célú közreműködés (Live Earth, Make Some Noise – The Amnesty International Campaign To Save Darfur, Goin’ Home – A Tribute Fats Domino) mellett a gitáros-énekesnek sikerült egy olyan új albumot készítenie, amit biztosan a legjobb alkotásai között fognak emlegetni. A negyedik X-be lépett mester megint a szerelem hatalmát hirdeti, a dalok zömének mondanivalója e téma körül forog. Kravitz a dalok egy részét maga játszotta fel, csak állandó társa Craig Ross és néhány session zenész segíti.

A Love Revolution című nyitódal rögtön irányt is mutat; ez a lemez rockosabb megközelítésű, mint bármi amit az utóbbi években elővezetett. A 70-es évek hatása tagadhatatlan, de kevesebb pszichedelia szorult belé. Mondjuk ezt a kettes Bring It On egy kicsit megcáfolja. Ez olyan mintha egy Led Zep lemezről maradt volna le annak idején. Jó kis riffek, elszállós hangulat, zseni szóló. Az ezt követő Good Morning kezdése engem egy kicsit a Beatles-re emlékeztet, de aztán ez is rockosabb megközelítést választ a Verve-re emlékeztető hegedűtémákkal. A Love Love Love című ópusz szintén hasonló vizeken evez, mint a címadó, direktebb megközelítésű rockzene. 

Az ötös If You Want It a korai Black Crowes-ra hajaz, itt még az ének is hasonló, a vége azonban jó kis beindulós rock. A hasonlítgatásokat egyébként nem azért teszem, mert bármi plagizálás lenne itt, csak talán így könnyebben leírható a dolog. Az I'll Be Waiting, olyan mint amilyet a címe sejtet, lassú  szerelmes dal, a  Will You Marry Me pedig egy funkos lánykérés.

Innentől jellemzően lassabb tempójú szerzemények jönnek. Az I Love The Rain borús, sötét dallamokból építkezik, hátborzongató, emelkedő ívű szerzemény, míg a  A Long And Sad Goodbye-ban 2005-ben elhunyt apjától búcsúzik. A funkos szaxofonnal feldobott Dancin’ Til Dawn ezután kicsit vidámabbá teszi a hangulatot. A lebegős This Moment Is All There Is viszont leülteti, több, mint öt perce egy kicsit fárasztó, csakúgy mint a szinte csak zongorára épülő A New Door. Az ezt követő, a mai amerikai külpolitikát a vietnami eseményekkel párhuzamba állító Back In Vietnam már szinte a hatvanas éveket idézi. A záró I Want To Go Home megint nyugodtabb hangvételű, mandolinnal színezett szerzemény, amolyan tipikus befejező nóta.   

Ha valaki az album színes borítós, papírtokos deluxe kiadását vásárolja meg, akkor ahhoz egy 35 perces bónusz-DVD is tartozik, ahol az új számok kapcsán beszél pár dologról az énekes, emellett pedig nyolc régi videoklipet is megnézhetünk a Let Love Rule-tól a leadben már említett Are You Gonna Go My Way-en, Rock And Roll Is Dead-en át a legutolsó Where Are We Runnin’?-ig.

Az It Is Time For A Revolution 62 percéből Kravitz ugyan néhányat szerintem kispórolhatott volna, mert így egységesebb volna az összkép, de végül is azt mondom kitűnő album ez, a legjobb amit mostanában csinált. Azon sem csodálkoznék, ha ötödik Grammy is járna érte, aminek értékét ítélje meg mindenki maga.

/ez az írás a zene.hu oldalon jelent meg 2008. május 8.-án - köszönet a promó korongért! /

UPDATE (2008. május):

Ha élőben is szeretnétek látni/hallani, akkor irány máris a jegyiroda, ugyanis júliusban többek közt Budapesten is lenyom egy performanszt Mr. Kravitz.

időpont, helyszín:
2008. július 22. kedd | Budapest, Papp László Sportaréna

UPDATE (2008. július):

Olvassátok el a július 22.-ei budapesti koncertről közölt beszámolónkat is: Lenny vagy nem lenni? - Lenny Kravitz a Papp László Sportarénában.

A 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa (EKF) rendezvény szervezői a minap ismertették koncepciójukat a nagyközönséggel. Az egyik legnagyobb hírvihart kavaró bejelentés szerint megpróbálják a U2-t elhozni pécsre a rendezvény keretein belül. A koncert helyszínéül a pogányi repteret szemelték ki a szervezők és állítólag már tárgyalnak a U2 menedzsmenttel a dologról. 
Hogy mennyire illik bele egy U2 koncert egy ilyen jellegű rendezvénysorozatba, arról lehetne vitatkozni, de nekem tulajdonképpen mindegy is milyen aprópóból hozzák el őket, csak jöjjenek! :)
(Valószínüleg van néhány U2 rajongó a szervezők között is...)

A rövid pünkösdi szünet után ismét itt vagyunk és frissítünk! 

A Metallica-val kapcsolatos hírekkel lassan tele lesz a Net és ez csak fokozódni fog, ahogy közeledik az album kiadási időpontja (ami még mindig nem ismert). Nem irigylem őket: hatalamas várakozás előzi meg az új lemezt, mindenki valami sokkal állatabb, a korai korszakot megidéző Metallica albumot vár a langymeleg St.Anger és a jó pár éves kihagyás után. Nem lehet könnyű így dolgozni.

Hogy megakarnak-e, megtudnak-e felelni ennek a várakozásnak, többek közt ez is kiderülhet a címben említett Mission-oldalra feltett hang- és képanyagokból, ahol például riffminták és felvételek hallhatók/láthatók a lemezkészítés pillanatairól.